Ha a januári vilniusi Kékszakállúban képes voltam valami pozitívumot (tanulságot) felmutatni - (gyenge előadásban is szokott lenni részérték, csak rajtunk múlik, hogy értékeljük-e) -, akkor ezek után bármiről képes leszek ajánlót írni. Ez, és az „ahhoz képest nem lehet rossz…” gondolata késztet komfort zónám gyakori elhagyására azóta. A múlt heti Győr (Figaro), Miskolc (Hunyadi, Ünnep, Agavé) után most Kecskemétre mentem, és ez most ismét jó döntés volt.
Törvényszerű, hogy többet tud jelenteni egy előadás akkor, ha több energiát teszünk bele a megtekintésbe, különösen akkor, ha még jó is. (Ha meg nem az, akkor felértékeli a többit, amelyeket az ember könnyen megnézhet.
Molnár Levente - Rácz Rita - Létay Kiss Gabriella - László Boldizsár - Sándor Csaba - Kiss András