Először fordult elő, hogy egy színházból olvasópróbára hívtak meg. Voltam már nem egy sajtótájékoztatón, ahol részleteket hallhattunk a készülő évad előadásaiból, de olvasópróbán pont nem, ha leszámolom azt az Arcadia c. produkciót, amelynek minden lépését a nyitó eseménytől az összes próbán át (és minden előadását is) végig tudtam kísérni, még 1997-ben egy arkansasi egyetemen. (Ha valaki életében csak egyszer is végigcsinál egy ilyen többhónapos próbafolyamatot, utána már mindig látni fogja az előadások mögé befektetett rengeteg munkát is, és talán jobban megbecsüli a színészeket. Emiatt sem felesleges egy ilyen kaland.)
Ezen a délelőttön némi technikai hibából eredő csúszás miatt az egyik főszereplő nélkül, viszont jó hangulatban indult el az olvasópróba.
A várakozás alatt a színészek méreteit levették, az augusztus legvégén induló próbákig feltehetően a jelmezek készítése már el fog indulni.
A rendező-színházigazgató indításképpen a saját koncepcióját mondta el a műről, miért tartja az egyik legjobb angol vígjátéknak, illetve megnézhettük a díszletterveket is, amelyek az 1890-es éveknél későbbre fogja pozícionálni a történetet, és igyekeznek majd nem egy konkrét történelmi korhoz kötni Oscar Wilde legsikeresebb darabját. Biztató volt, amit hallottunk a díszlet könnyű átalakíthatóságáról, a gördülő kanapékról és a színpadi süllyesztő felhasználásával kapcsolatos ötlet is sokat ígérő.
A rendező a darab üzenetéről is mondott néhány olyan mondatot, amelyen érdemes elgondolkodni. Aki elmegy a Karinthyba, látni fog két fiatalembert, akik magas szinten űzik a léhűtést, és mégis, elveik ellenére nagyon kezdenek küzdeni majd valamiért, és meg is fogják ezt kapni. Néha mi is így járunk, megkapjuk azt, amire vágyunk – csak győzzük aztán megemészteni a helyzetet - juthat eszünkbe.
A bevezető után elkezdődhetett a konkrét olvasás, a hiányzó színészt Karinthy Márton pótolta. Az eredményt meglátjuk szeptember 28-án.
Figyeltem az olvasó színészeket, akik egyik-másik mondatot már „karakterben” olvasták, néha egészen igazinak tűntek már a helyzetek, és már most úgy tűnt, hogy jó ez a szereposztás, jó feladat lesz a Bunbury mindenkinek, azoknak is, akik már sok előadásban játszottak a Karinthyban (lsd. Kerekes József, Murányi Tünde), és az újaknak is, amilyen például Oszvald Marika és Makranczi Zalán, akik eddig még csak majdnem. Nem utolsó sorban: a közönség is fogja szeretni ezt a vígjátékot.
Eddig összesen húsz Bunbury-bemutatót tartanak nyilván, az első pesti a Vígszínházban volt (1924-ben), majd a Nemzeti is foglalkozott vele néhány év múlva. 1931-1959-ig szünet volt, nem volt aktuális ez az angol arisztokrácia köreiben játszódó szellemes vígjáték, és csak utána indultak be a pesti illetve vidéki bemutatók lassacskán.
A saját viszonyom a műhöz nagyon ellentmondásos. 1995 januárjában a Budapesti Kamaraszínház józsefvárosi helyszínén Gábor Miklós rendezésében, és kifejezetten üresnek találtam, untam és taszított. (Annak ellenére volt így, hogy el kellett ismernem, hogy kedvemre való színészeket szedtek össze, és egyes részei megfogtak, de valahogy az egész nem tudott lekötni.) Abban az előadásban főszerepet játszott Kerekes József (Jack Worthinget), aki most 23 év elteltével kanonokká lép elő. Azóta viszont fájó szívvel gondolok a megszünt színházra, emléke sír a lanton néha (=mindig), amikor valamilyen előadás kapcsán eszembe jut...
Később a 2003-as Koltai-rendezést is megnéztem a József Attilában, illetve 2008-ban a Radnótiban is, de persze ez az első benyomás hagyta a legmélyebb nyomot bennem.
Akkoriban, 25 évesen egyáltalán nem tudtam értékelni a szerző szellemességét és azt a jelentős élettapasztalatot, amely egy-egy mondata mögött meghúzódik. Azóta ez változott, és egy másik előadás – Premierajándék a Tháliában – kapcsán végigolvastam idén is a szerző összes színdarabját. Többet volt a kötetem az ágyam mellett, mint nem. Most a színészeket hallgatva azt kellett látnom, hogy meglehetősen jól megmaradtak bennem a darab fordulatai, szinte észrevétlenül megszerettem ezt a Bunburyt, hiába tiltakoztam ellene annak idején.
Változunk mi nézők is, tudomásul kell venni. A szeptemberem egyik előre várt eseménye éppen ez az előadás lesz, az is biztos.
A színházban most először fellép: Makranczi Zalán
BUNBURY-avagy
szilárdnak kell lenni
komédia komoly embereknek
Karinthy Frigyes és Hevesi Sándor fordítását felhasználva
színpadra alkalmazta: GÁBOR MIKLÓS
John Warthing, /Jack/ ….............. ….. MAKRANCZI ZALÁN
Algernon Moncrieff, a barátja............. TELEKES PÉTER
Lady Bracknell …..................................OSZVALD MARIKA
Gwendolen Fairfax, a lánya ….............TORNYI ILDIKÓ
Cecily Cardex.........................................BRAGHINI ROZINA
Miss Prism, nevelőnő.............................MURÁNYI TÜNDE
- Chausuble, kanonok …....................KEREKES JÓZSEF
Oscar, inas …..........................................SZIRTES BALÁZS
Díszlet: Juhász Kata Jelmez: Tordai Hajnal
Hang: Voronko Miklós Fény: Kaszai Sándor
Díszletkivitelezés: Major Attila Kellék: Biró Tamás
Súgó: Csesznek Judit
Produkciós vezető: Ridzi Gábor
A rendező munkatársa: Szilágyi Brigitta
Rendező: KARINTHY MÁRTON
ps. Köszönet a színháznak a képekért!