Két nap sem telt azóta, hogy a budaörsi színházban egy romantikus darabot láttam (Ők tudják, mi a szerelem) és most ismét itt a romantika, mégpedig a mai világra adaptált formában. Hindi Brooks darabja részben nekünk tart tükröt, másrészt jelzi, hogy ha a külsőségek változtak is, a magány, a szerelem és a vágyaink sem tűntek el. Éppen ezért igazi sikerdarab lesz a Rózsavölgyi műsorán, már tudható.
A történet alapvonalai már a színlapról is kirajzolódnak. Két idős ember (Molnár Piroska, Jordán Tamás) 25 illetve 27 évesnek adja ki magát a neten, egyikük az unokája (Sípos Vera) adatait használja, másikuk egy pincérkedő színész haverjáét (Domokos Zsolt). Happy end lesz, mindenki megnyugodhat. Ugyan egészen mesébe illő fordulat, hogy a randevúra kényszerített fiatalok megtetszenek egymásnak, és a lány jógázós-spirituális érdeklődésű, " karmikusan örökre hozzárendelt" vőlegényét (Formán Bálintot) az új ismerős miatt azonnal dobja is. De nem valószínűtlenebb, mint az, hogy a Csipkerózsikában száz év nyugalom után az elhagyatott kastély felé megy egy herceg és átverekszi magát a bozóton....
Jól esik nekünk nézőknek ez a happy end,erre vágyunk, hiszen az előadás első perceitől a frissen megözvegyült nagymamának drukkolunk, aki számítógépet kap a könyvelő unokától azért, hogy ne érezze magát egészen egyedül. Ha ez nem történik, nincs is történet...
Dicső Dániel rendező egyszerűen oldja meg a több és váltakozó helyszín problémáját. Ugyan most is játszanak a nézők között alkalmanként, de a cselekmény nagy része a dobogón egymás mellett elhelyezett asztaloknál történik meg. A helyszínek váltása nem okoz gondot, a néző hajlandó elfogadni azt a fikciót, hogy a chatelők nem látják egymást. Nem hátrány, hogy többet bíznak a fantáziánkra.
Molnár Piroska (Nora) a darab elején nem tesz mást, csak ül a fotelban. Miközben ül, sokféle érzelem fut át rajta. Ez a színészet csúcsa, amikor néhány egészen átlagos mondatba képes valaki belesűríteni gyászt, magányt, félelmet (az idősek otthonába kerüléstől), féltékenységet (az unoka udvarlójával szemben) illetőleg aggodalmat (az unoka jövőjével kapcsolatban). Kétségtelenül önző, ugyanakkor sok szeretet is van benne, éppen ezért nem csodálkozunk, hogy nem akarják olyan könnyen magára hagyni. Nem telik bele öt perc és az ő pártján vagyunk. Személyes kapcsolatot épít ki a számítógéppel is, nemhogy velünk, nézőkkel. (Privát hozzátétel: ráadásul Molnár Piroska évtizedek óta kísértetiesen emlékeztet a saját nagyanyámra, ebben a szerepében ez a hasonlóság szinte hátborzongató volt.)
Az előadásban volt egy különlegesen szép pillanat, amikor a szereplő elmúlt házasságára emlékezett vissza. A színésznő maga elé néz, de nem a közönséget látja, hanem az elmúlt, de egykor nagyon is valódi boldogság képeit. (Tetten érhető hasonló a Tisztelt hazudozó!-ban is, nagyon lehet szeretni Molnár Piroskát, amikor így néz. Ennyire szépen a múltba visszarévedni eddig egyedül Meryl Streepet láttam...) Jó az egész folyamat is, ahogy a chatelés hatására egyre jobban magára talál, már most erre az első közönség előtti előadásra készen lett egészen az alakítás íve. Cselényi Nóra jelmezei szépen érzékeltetik a változást.
A többi szereplőnek kicsit kevésbé hálás a helyzete. Benny szintén özvegy, aki nem tud más elfoglaltságot kitalálni magának, mint azt, hogy a helyi kávézóban a laptopján társkereső oldalakon hirdetéseket böngész. Közben legalább beszélget a pincérrel is. Jordán Tamás is nagyon szerethető ebben a szerepében (is, mint mindig), átéljük a magányosságát, a szeretetéhségét. Nem ő az egyetlen férfi, aki fiatalabb nőre vágyik, nála 25-nél állt meg az idő.Végül úgy néz ki, hogy megtalálja a boldogságot a hozzá illő asszony oldalán, akivel a két legfontosabb érdeklődési körük megegyezik: a sült krumpliért és a gyömbérsörért mindketten rajonganak...
Domokos Zsolt pincérkedő színészt játszik, akinek nagy fájdalma, hogy nem kap elég jó szerepet. Cyrano szeretne lenni, de kicsinek találtatik az orra...Most az élet meghozza neki a játéklehetőséget, még ha nincs is kedve, elmehet barátja helyett a randevúra. (A történet nyilván a Cyrano továbbcsavarása, hiszen most a levélíró sem tudja, hogy kivel is tart kapcsolatot.)
Domokos Zsolt a k2 társulat színésze, akit eddig nemigen láttam, de a port.hu-n az előadásait megnézve, sok olyan darab van, amelyiket nézni fogok és így hamarosan mindenképp megismertem volna.A mai előadás után még több kedvem lett e már betervezett k2-es előadásokat megtekinteni. Ígéretes színész. Kellően meggyőzően hozta az ifjú titánt, akiben van is valami a rómeóságból, akiről elhihető, hogy egy pillanat alatt beleszeret egy lányba, sőt a fordítottja is. Csak örülhetünk annak, hogy a Rózsavölgyi Szalonban nemcsak már befutott, nagynevű színészek játszhatnak, de lehetőséget kapnak fiatalok is, akiknek a megismerése a néző számára kellemes meglepetés.
A darab másik női főszereplője, az unoka (Sipos Vera) a nagyanyjához hasonlóan igazán nehéz helyzetben van. Őrlődik a jógaoktató vőlegény és a nagyanyja között. Mindketten őt akarják megtartani, sőt mi több, azt várják tőle, hogy az ő értékrendjükhöz igazodjon. Nem tudunk semmit a lány élettörténetéről, szüleiről (árva lenne?), de azt látjuk, hogy a lány legfőbb törekvése az, hogy mindenkinek megfeleljen. Minden elvárásnak. Emiatt - bár maga előtt tagadja - nem érzi jól magát a bőrében, bár erőt próbál mutatni. Számára nagy fellélegzés, amikor jön valaki, akinek szemmel láthatóan megfelel így, ahogy van és aki nem akarja a maga képére formálni. Akivel nem előre szabályozott életének minden ezt követő perce.
Formán Bálint kapta az előadás egyetlen peches figuráját,Jefet, aki teljes szívével hisz a karmikus energiákban, abban, hogy Terryvel egymásnak vannak rendelve és már csillagjegyeik által is tökéletes párost alkotnak. Látjuk Terry arcát, amikor együtt vannak, és tudjuk, hogy a dramaturgiának köszönhetően ő lesz a vesztes. Mindezek ellenére imponáló a színész alakítása, ha az ebéd végi fél perces meditációs gyakorlatok karikatúrának is tűnnek, de látjuk, hogy őszintén hisz abban, amit mond és valóban azt érzi, hogy jó úton jár. Nem győzhet, már csak azért sem, mert a Sipos Verával közösen végzett tornagyakorlatuk a sárga irigységet kelti fel a nézők jelentős részében, akik már csak azért is a másik fiúnak fognak szurkolni ezek után.
Ha figyelmen kívül hagyjuk Jefet, akkor megállapíthatjuk, hogy a szerző általános boldogságot teremt, valódit, nem virtuálisat. A szereplők valóban találkoznak, össze fognak költözni és nem csak üzengetnek egymásnak.
Az általános boldogság a nézőkre is kihat, akik minden bizonnyal jobb állapotban mennek haza a Szalonból, mint ahogy bejöttek. (És valószínűleg a színészek is szeretik a Romance.com-ot játszani, őket nézve valahogy ez volt a sanda gyanúm. És ez sem mellékes szempont.)
