Mezei néző

Megédesítette a Thália Színház a Színházi Világnapot számunkra – a köszöntőbeszéd nyomtatott példányán túl egy kis csokit is rejtett a boríték, amit székeinkre elhelyeztek. A csörgésekből ítélve, ezt szinte mindenki azonnal megette, és csak ketten hagyták a kibontást az előadás első perceire, így…

Jó sok nézőt boldoggá tesz majd ez Az üvegcipő, amely láthatóan Molnár Ferenc szövegéhez és szerzői utasításaihoz igazodva készült – nagy rendezői alázattal és ideális szereposztásban. Kelemen József rendezésében működik a szerző receptje: a szerelem elsöpri a józanságot és a kiszámítható rendet,…

Az újabb évad számomra kezdetét vette a 13. Városmajori Szemlével, amelyen sikerült nyolc előadást megnézni – a hiányzó négyet már korábban láttam. Ezek kapcsán írok le néhány benyomást, várva a ti véleményeiteket is.

Nagyon szerethető előadás lett A kripli, Puskás Dávid rendezésében a Centrál Színházban. Akinek van korábbi dédelgetett élménye, ahogy nekem is, az sem lesz csalódott – ez a szereposztás meggyőző. Akinek pedig nincs, az feltehetően most fog beleszeretni Martin McDonagh világába. Mivel csak a…

December elején gyors egymásutánban két kortárs magyar szerzőt is bemutatott a Vígszínház, az E.P.-Zsótér-féle Mercedes Benz után Az imposztor következett. Spiró György darabja egészen más rendezői hozzáállást kíván, mint Esterházy Péteré, és úgy látszott a kész előadásból, hogy ezzel Rudolf Péter,…

A K- mint kontroll és a Stuart Mária után visszamentem a 2021 decemberében bemutatott Tigris-re, amelyet lassan három éve halogattam. A társulat ezúttal is bizonyította, hogy bármit érdemes velük megnézni, nemcsak az én (és mások) legfőbb kedvencét, a Prudencia Hart-ot…

Egészen szokatlan a magyar színházi gyakorlatban, hogy egy produkció hivatalos bemutatója előtt (a főpróbákat is beleértve) tíz alkalommal kerüljön közönség elé, de most ez történt a Centrál Színházban Puskás Tamás új rendezésével. Már beérett előadást láthattunk a csütörtöki sajtóbemutatón,…

A második májusi élményről, a Vígszínház 125 után: Kevés előadás megnézését húztam el ilyen hosszan, ráadásul úgy, hogy minden hónapban szerepelt a megnézendő előadások listáján a bemutatója (2020. február 28.) óta. A kieső idő azért mégsem négy év, jól emlékezhetünk, hogy két héten belül már jött…

Teljesen más élmény ötven körül Csehovot nézni, mint annak idején, amikor még gimnáziumi kötelezőként először került a kezünkbe. Muszáj szembesülnünk (többek között) Ványa bá életközepi válságával, de a Thália Színház a maga részéről mindent megtesz, hogy a szerzői instrukcióknak megfelelően…

Nem gyakran jövök úgy ki egy prózai előadásról, hogy ezt a legjobb lenne azonnal - vagy legkésőbb másnap – újra megnézni. Ezúttal ráadásul a fiam is pont ezzel a gondolattal állt fel a nézőtérről, és nehezen értette meg, hogy ezt nem fogjuk tudni megvalósítani. Nem hiszem, hogy mi leszünk az…