Mezei néző

A múlt heti „kuflis kaland” után, amely 22 mesekönyv azonnali (=másnapi) elolvasásához (majd maratoni filmnézéshez is) vezetett, most hasonlóképpen jártam a Bábszínházban. Hétfőn megnéztem a Gengszter nagyi – immár nyolc éve! – töretlen sikerrel futó előadását, majd kedden elolvastam Walliams Gangsta Granny c. könyvét is, amely az előadás szövegkönyvének forrásául szolgált. Ezek után csak bólogatni tudok: nagyon jó Gimesi Dóra színpadi verziója (mikor nem az, de tényleg?), lényegtelen mozzanatokat hagy el, de minden lényeges elem megmarad – a tanulságok felerősödnek. Hoffer Károly rendezése – élő zenekar alkalmazásával – igazán kellemes szórakozást is jelent számunkra – a nézők nem fognak elfogyni sose...

Az előadást látva némi bűntudatom támadt: a fiam épp célközönség lett volna a bemutató idején, és ez az előadás sajnos elment mellette. Akinek 10+-os gyereke/unokája van, az fontolja meg, nehogy így járjon.

A nagy terv...- Szolár Tibor és Blasek Gyöngyi

Legközelebb december 7-én és 21-én látható a Bábszínház stúdiójában este hatkor, illetve január 29-én délután háromkor.

Budapest 150. születésnapjára hirdetett drámapályázat megosztott harmadik helyezését nyerte el Kisari Szabolcs a Titkos menetrend című darabjával, amelyet már be is mutatott az RS9 Színház Lábán Katalin rendezésében. A harmadik előadást láttam – két és fél óra egy szünettel. Jól szórakoztam, sokat nevettem, szívesen ajánlom.

Megnéztük az Orfeumban Arthur Smith Live Bed Show c. darabjából készített előadást, amely Ágyban párban címmel van műsoron Sziklai István fordításában és Tallós Rita rendezésében. Ez volt a harmadik este rövid időn belül „orfeum tanyámon” – most már nagyon otthonosan éreztük magunkat itt. Jó volt kicsit lelassulni, beszélgetni és persze a minőségi vacsora is jó előkészítése volt az előadásnak. Most teljessé válik a sorozat is: az Orfeum valamennyi jelenleg futó vacsoraszínházi előadásáról találtok ajánlót ezen a blogon.

December 21-re és 28-ra még vannak jó helyek, ha nem is sok - gyorsan kell döntenie annak, akit érdekelne.

Nagy siker volt A Zsidó Kutya novemberben a Spinozában – manapság bárhol ritka, hogy egyszerre kitűzhető öt előadás egy ismeretlen színészre és darabra és pillanatok alatt el is kapkodják a jegyeket. Ezúttal ez történt pedig, és aki lemaradt róla, annak jó hír, hogy az előadó, Adam Meir januárban három hétre visszatér és újból eljátssza, sőt néhány vidéki városba is ellátogat vele.

Ha van előadás Pesten, amelyiknek teljesen biztosan nem kell ajánló, az a Mindenki legyen kufli!, a Bábszínház legújabb bemutatója. A korhatári besorolása 3+, és ez rendben is van így, a kezdés előtt még a helyükön forgolódó, a székek számát nézegető aranyos kis óvodások szinte varázsütésre elcsendesedtek, majd tökéletes figyelemmel nézték végig mindkét felvonást, élénken reagálva a poénokra. Bombasikernek tudok nyomot hagyni.

Kuflik egy kupacban - Barna Zsombor, Csarkó Bettina, Ács Norbert, Krucsó Júlia Rita,Márkus Sándor és Szolár Tibor

A K- mint kontroll és a Stuart Mária után visszamentem a 2021 decemberében bemutatott Tigris-re, amelyet lassan három éve halogattam. A társulat ezúttal is bizonyította, hogy bármit érdemes velük megnézni, nemcsak az én (és mások) legfőbb kedvencét, a Prudencia Hart-ot…

A K – mint kontroll után két nappal a Stúdió K társulata egy másik arcát mutatta, a szkeccs-színház után egy klasszikus, viszonylag közismert történelmi tragédia következett, Schillertől a Stuart Mária.

Egy részben, szünet nélkül játsszák. Ez pedig AJÁNLÓ, nem kritika.

Miután az idei időpontokra minden jegy elfogyott, érdemes nagyon figyelni a színház FB-oldalát, ott minden esetben jelzik a jegyárusítás beindulását - jelenleg a januári időpontok meghirdetését várhatjuk.

A tavalyi évadból, ha csak egyetlen előadást ajánlhatnék, akkor az a Prudencia Hart lenne. Szerencsére nincs ilyen nyomás, de már az évadértékelő írása közben felmerült bennem az igény és a vágy, hogy a Stúdió K korábban kihagyott, de még futó előadásait is megnézzem, legyen teljes a „lefedettségük” ezen a blogon is. Ez a múlt héten sikerült, öt napon belül három előadást is láthattam, amelyekről most sorban jönnek az ajánlók. 

Az első közülük egy kísérleti előadás, „traumaköltészet” műfaji megjelölést kapott, és a téma már a címében – K, mint kontroll - is benne van.

A Spinozában már megszokhattuk az életrajzi témájú, szórakoztató előadásokat, amelyeket egy mostanára már összeszokott páros hoz létre: Sándor Anna, a színház vezetője producerként és íróként, Czeizel Gábor pedig rendezőként. Jelen esetben az előadó, Létay Dóra készítette a szöveg végleges változatát, akit dramaturgként Fabacsovics Lili segített.

Az összes ilyen projekt nagyon jól alkalmazkodik a helyi adottságokhoz, az extra pici színpadhoz, ahol nagyon kevés látványelem mellett mindig a színészre kerül a hangsúly. Egyszemélyes előadásoknál nincs mentőöv, nagyon érdekesnek kell lennie valakinek ahhoz, hogy másfél órán át ráfigyeljünk.

Ezt a nagy mutatványt Létay Dóra sikerrel végrehajtja, egészen végig a hatása alatt tart minket Gábor Zsa Zsa szerepében – hajlamos voltam elhinni neki, hogy az igazival találkoztam.

Szikszai Rémusz megrendezte a Hamlet-et Tatabányán, ráadásul 17 színésszel, akik láthatóan mindent beleadnak a játékba, akár kisebb, akár nagyobb szerepet kaptak. (Egyszerűbb azt leírni, hogy ki nem vett részt a társulatból: Megyeri Zoltán és Egri Márta, mindenki más igen.) Az ilyen helyzet még vidéki színházaknál is ritkaság, érződik, hogy az évad talán legfontosabb projektjeként született meg ez a Hamlet.

Én is így tekintettem rá, és örülök, hogy a negyedik előadásra el is juthattam. Aki tervezi, sokáig ne habozzon, most van rá lehetőség, jönnek a bérletes előadások egymás után – Tatabánya nincs is messze, a jegyárak pedig jelentősen olcsóbbak, mint a pesti kőszínházaké.