Mezei néző

Ősszel nagyon szerettem volna minden régebben kihagyott előadást is pótolni a Stúdió K-ban, de csak tegnapra sikerült - ezzel a bejegyzéssel pedig az ajánló sorozatom is teljessé vált. A Káosz novemberben elmaradt, viszont tegnap óta ismét látható, és ami ennél is lényegesebb: jelentem, Nyakó Juli balesetéből felépült, újra látható ebben és a többi előadásában is! 

Igen, Nyakó Juli újra színpadon van, beállt ebbe a színház által fél éven át félretett háromszereplősbe, de játékáról nem jutna eszünkbe, ha nem került volna bele a szerepbe ez a baleset és a rehabilitáció. Így ér össze valóság és színház.

Mika Myllyaho fekete komédiáját korábban már egy teljes évadon keresztül játszotta a színház (a bemutató 2023 októberében volt), én a 14. előadásra jutottam el.

Legközelebb április 6-án nézhető meg, jegyek ezen a linken válthatóak.

A sors, pontosabban a színházi műsor és egy kedves meghívás jóvoltából hétfő este Ingmar Bergman Jelenetek egy házasságból c. előadását néztem, már a másnapi Kékszakállúra is gondolva. A két darab bármelyike önmagában elég jó lehetőség arra, hogy valaki párkapcsolati viszonyait átgondolja, terápiának is beillik.

A Karaván Színház a Csiky Gergely Színházzal együttműködésben létrehozott produkciójának mindössze egyetlen baja van: alig látható. Kaposváron is alig, Pesten most a Jelen/Lét Fesztivál keretében ment egyszer a Nemzetiben, de nem találtam nyomát sem annak, hogy máskor is bárhol ki lenne tűzve. Nagyon kellene játszani pedig, évekig folyamatosan. Esetleg néhányan rájönnek, hogy a házasságkötéssel nincs minden lezárva, foglalkozni kell a másikkal, ha nem akarnak egyedül maradni egy kapcsolaton belül vagy anélkül.

Néhány benyomásomat leírom, remélve, hogy néhányan kedvet kapnak egy minőségi hétvégéhez Kaposváron – ha egyszer ott nézhető. Legközelebb április 19-én szombaton lenne rá esély.

Örülök, hogy hosszú halogatás után végre megnéztem az átütő Angyalok Amerikában után Nagy Péter István korábbi munkáját is, amely az éppen felnövekvő generációk helyzetéről, és talán elsősorban nekik szól. Ezen a márciusi estén a színház túlnyomó részben diákokkal volt tele, nagyon úgy tűnik, hogy a célközönséget el is érik az alkotók.

Ami a címet illeti: sokkal jobban kifejezné az előadás mondanivalóját, ha nem is hangzana ennyire jól (és nem lenne hű az eredeti címhez): Kiszolgáltatott ifjúság. Példa lehet ez a történet arra, amit egyébként is tudunk: nagyon könnyen befolyásolhatóak a gyerekek, emiatt nagyon nem mindegy, milyen hatás éri őket. (Ez az előadás alkalmas lehet arra, hogy ezt ők is felismerjék.)

Ez az előadás ugyan nem ígér kellemes kikapcsolódást, azt a benyomásunkat erősíti, hogy a világ nagyon nem úgy működik, ahogy jó lenne, sőt mi sem tudunk a saját elveinknek mindig megfelelni, de egyben a létrejötte is azt a hitet erősíti, hogy mégis muszáj próbálkozni, hogy némiképp javuljon a helyzet. Még ne vegyük be a „leszarom” tablettát!  „Ha reménytelen a Lehetetlen, elbukásunk is ünnepély.”

Röviden: ez lenne az az előadás, amelyet a Lázár Ervin vagy akármilyen egyéb támogatott programban a középiskolásokkal feltétlenül meg kellene nézetni, hogy vitatkozni lehessen róla. Feltétlenül biztatok mindenkit, aki még a tanári pályát nem adta fel, hogy használja ki a lehetőséget, amelyet a Radnóti Színház nyújt – a szervezést érdemes keresni csoportos jegyigénnyel. (Van diákkedvezmény!) Az előadás 16 éven felüli nézőknek ajánlott!

Két óra szünet nélkül. (Rövidebb már, mint a kiírás szerint!)

Már hiányzott a székesfehérvári társulat és kíváncsi voltam, hogy Horváth Csaba mit hozhat ki O’Neill Amerikai Elektrájából, amelyet ráadásul már 2020-ban Kecskeméten is színre vitt, sőt „áthozta” belőle a főszereplőt is. (A Lavíniát játszó Decsi Edit 2024-ben szerződött a székesfehérváriakhoz, kecskeméti évei után szabadúszott.)

Tegnap a produkció hetedik előadását láttam, annak kapcsán írok le néhány benyomást.

Erre az alkalomra méltán volt és lesz tele majd még éveken át a Keres Emil Próbaterem (és egyéb más befogadó helyszínek is, ahová eljut még), nagyon szép estéjük lesz azoknak, akik a kortárs költészet (vagy akár az előadók) iránt érdeklődnek és bevállalják. Másfél óra szünet nélkül.

Ennél hosszabb ajánlóra most sincs szükség, ahogy Pál András és Rozs Tamás első közös (Petri-) estje kapcsán sem volt, így ez pusztán egy rövid méltatás, néhány benyomásom rögzítésével.

Annyira jó lenne leírni, hogy hagyjatok már minket ezzel a darabbal, mert még annyira sem aktuális a történet, mint 1993-ban és 2012-ben volt, és egyébként is minden nagyszerűen alakul nemcsak itthon, de Amerikában, a szabadság hazájában meg pláne, ahol évtizedek óta kínosan vigyáznak arra, hogy minden PC, azaz politikailag korrekt legyen. A másság elfogadása (a másként gondolkodás, a bármilyen vallás, származás, szexuális identitás tolerálása) rég evidencia, 2025-ben sem a nagypolitika, sem a szomszéd nem szólogatna be nekünk, nincs megkülönböztetés, gyűlölködés, így nincs miről beszélni - ez a darab végtelenül poros és elavult.

DE sajnos ez mind nem igaz.

Tony Kushner darabját a korábbi két alkalommal messze nem éreztem ennyire időszerűnek, mint éppen most márciusban, és ezzel így volt számos ismerősöm is a múlt heti főpróba után.

Áprilisra és májusra most még vannak jegyek a színház oldalán.

Revelatív élmény volt sokaknak a városmajori szemlén (2024 augusztusában) Székely Csaba Az igazság gyertyái c. darabjának vendégjátéka. Már akkor tudható volt, hogy hamarosan Alföldi Róbert is megrendezi Budaörsön, így ezt a produkciót azóta még fokozottabban vártam azokkal együtt, akik Sebestyén Aba verzióját szintén szerették - a rendező, illetve a budaörsi társulat kedvelői ettől függetlenül is. Most már közel egy hónapja be is mutatták, néhány benyomásomat én is megosztom.

Jegyek  az áprilisi előadásokra (19, 30) még vannak ( jelenleg összesen kb. 20 db), a hátsó sorokba. Aki előre szeretne ülni, annak mindenképp meg kell várnia a májusi műsor kihirdetését, érdemes figyelni a színház Fb-oldalát, a napokban várható. (Hírlevélre feliratkozók előnyben!)

A novemberi bemutató óta terveztem, de végül három hónap csúszással jutottam el a Centrál Színház kisszínpadára, ráadásul szétesve, lehangoltan, lehet, hogy színháznézésre közel alkalmatlan állapotban. Ez volt a „nézői praxisomban” a negyedik Oleanna, amelyek közül a korábbi tháliás illetve Horváth János Antal átirata (Kicsi) már ezen a blogon említődött. Az előadás két perc alatt berántott, annak ellenére is, hogy előre tisztában voltam minden várható fordulattal. Akinek ez a tanár-diák párbeszéd új, azokat feltehetően még inkább lesokkolja. Kiemelendő, hogy Puskás Samu David Mamet darabját újra is fordította, nemcsak megrendezte. 

Másfél óra szünet nélkül, csak Hermányi Mariann-nal és Szabó Kimmel Tamással, az az amit kapunk.

Lényegében ennyi is elég ajánló, de néhány megjegyzést azért leírok a látottakkal kapcsolatban. 

Időnként még mindig premier-dömping van egy-egy hétvégén, de messze ritkábban kell tipródnom a bőség zavarában, mint ahogy azt a Covid előtt megszoktam. Ezúttal nemcsak a Bábszínház régen beharangozott Peer Gynt-je, a Vígszínház Büszkeség és balítélet-e és a Radnóti Angyalok Amerikában c. új bemutatóját időzítették épp március második hétvégéjére, de a RÉV Színháznak, amelyik vidéki (győri) független műhely is sikerült saját új előadását Pestre hoznia.

A függetlenek forráshiányos helyzetét ismerve, maga a működés is TETT, így egy-egy ilyen bemutató másként esik a latba, még inkább örülni kell neki, így erre a napra én őket választottam, a többi előadásról beszámoló majd később következik.

Jó sokszor készültem a "Megrág, kiköp"-re és mégsem láttam egészen ma estig a Sufni-projekt tavalyi előadását. Kizlinger Lilla rendezése Rujder Vivien és Béres Bence kettősére 2024-ben áprilisi bemutató volt, mostanára biztosan beérett és pillanatok alatt megtelik - a jegyárusítás kezdetén kell azonnal gondolni rá.

Nyolcvan perc szünet nélkül.