"Merre induljon el Boldizsár, a nyughatatlan? Vajon megtalálja-e a holdat, ahol régen látott anyja lakik? Legalább is a Nagypapa, aki éjjel-nappal a tetőn ücsörög, ezt állítja. Csakhogy idegen városokon keresztül vezet oda az út. Előbb a veszedelmes szalmaboglya, azután egy tátott szájú kút, elveszejtő láp közepén sok-sok lidérc lakik, folyó felett hídpénzt szednek, mögötte a nagyváros! A hold bizony a város tornyán fészkel, mint egy fényes nagy madár, onnan indul útra, fel a magas égbe, s a magasból ki tudja… vissza a hajnalba. De addig még sok-sok veszély leselkedik Boldizsárra és hűséges bölcs szamarára, Zebulondra!"
Ez a szöveg kíséri a színlapot, a Stúdió K honlapján. Az előadás főpróbáját láttam 2012. febr. 24.-én. A Stúdió K-ban nem ritka bábos-élő zenés produkció ez, ahol természetesen a színészek játéka is igen lényeges marad. Minőségi gyerekelőadás, hosszan lehet visszagondolni rá - különösen a szamarat alakító Nagypál Gábor játékára. Az esztétkus látvány (Marc Chagall képei nyomán készültek) mellett ő az, aki bennem a legélesebb nyomot hagyta. Fodor Tamás rendezése kicsit távolít minket zajos hétköznapjainktól, lírai és lassú menetű. Nem véletlen, hogy ez is díjat nyert, ahogy korábban Zalán Tibor másik mesejátéka is, a Rettentő görög vitéz, amely viszont ehhez képest nagyon pörgős, mondhatni akció-bábjáték. A főszereplő abban is Nagypál Gábor, de mindkét előadás sikerét a kiegyensúlyozott csapatmunka és a rengeteg ötlet adja. Érdemes mindkettőt megnézni, akár gyerek nélkül is.
