Emlékszem arra, amikor még 2014-ben láttam a műsorban "A kézmosás fontosságáról" címet - a budaörsi színházban volt a bemutató 2014 novemberében -, és nem tudtam elhinni, hogy ilyen előadás van, illetve ha van, akkor tényleg erről szól, és nem valami burkolt utalás. NEM, ez az előadás valóban a kézmosás fontosságát nyomatékosítja.
Katona László - Molnár Gusztáv
A "Kézmosás" később átkerült a Tháliába, havi 1-2 alkalom erejéig, (most február 13-án megint ott lesz egyszer), de ütközések miatt nem tudtam sose megnézni, bár furdalt a kíváncsiság. Mostanára már meghaladta az előadásszám a 130-at, amelyek nagyobb része iskolákban, illetve egészségügyi intézményekben volt, hiszen ez az előadás eleve erre a célra készült, a Nézőművészeti KFT teremszínházi vonalának egyik darabja. (A Vakság, A gyáva, Ady/Petőfi , Soha senkinek az, amelyik szintén ilyen előadás, az utóbbi három még mindig műsoron van és megrendelhető.)
Én is a megrendelés mellett döntöttem, és végül tíz osztályból származó önként jelentkezők nézték meg az előadást csütörtök délután a József Attila Gimnáziumban. Erről következik beszámoló. A youtube-on is fent van egy korábbi alkalom felvétele, bele lehet nézni, de élőben az igazi Katona László és Molnár Gusztáv intenzív és természetes játéka. Nagyon jó ez a kettős, két különösen tehetséges és szerethető színészt látunk, akik jól egymásra hangolódtak a sokéves közös munka során.
Az előadás ötven perces, lényegében bárhol lejátszható. A társulat egy fogast, egy asztalkát és egy hosszabbítót kért hozzá, és ez valószínűleg minden közintézményben biztosítható.
Ahogy sejthető, nem egy "igazi" színdarab Scherer Péter rendezésének alapanyaga, hanem "saját fejlesztésű", amelybe a szereplőkön kívül főleg Gyulay Eszter dramaturg keze lehetett benne. Utólag belenéztem a videóba is, és az az elképesztő, hogy a szöveg improvizációként, illetve egészen hétköznapi szövegként hat, miközben ez is előre kész, mert mégis csak meg lett írva.
A kézmosás témakört valóban sikerül sok nézőpontból megközelíteni, látjuk az orvos és a baktérium (!) nézőpontjából, sőt mindkettőjüket látjuk a másik szemszögéből is - ellenszenvesnek, sőt helyenként démonikusan fenyegetőnek is.
Az előadás középső harmadába Semmelweis Ignác történetét tömörítették össze (12 évet kb. ugyanennyi percben), ténylegesen szó van a felismeréséről, hogy a boncoló orvosok viszik át a fertőzéseket a szülő nőkre, majd hallunk néhány rap számot is, amelyekből a baktériumok nevei ömlenek rá a közönségre. (Szakértőknek nyilván még annál is nagyobb élmény ezt hallgatni, úgy tűnt, hogy a biológus kollégák ezt még annál is jobban élvezték.) Végül látunk egy igazi nagyjelenetet is, magát a harminc másodperces kézmosást, amely a baktérium monumentális haldoklási jelenetévé válik. Aki annak idején (1995-) látta a Szentivánéji álomban Scherer Pétert Mucsi Zoltánnal, az el tudja képzelni, hogy nézhet ez ki. A néző a végletekig vitt poénokért nagyon hálás tud lenni, mi is szerettük ezt.
Jó volt az előadás hármas felépítése, és az is, hogy nincsenek a részek élesen elválasztva, leginkább azt éreztük, hogy spontán történik minden, és közben folyamatosan meg voltunk szólítva, interaktív színház ez.
Persze, minél előbbre ül le valaki, annál nagyobb esélye van, hogy ő legyen a szerencsés kipécézett, de ahogy néztem, nem csak a diákok, de mind a két biológiatanár kolléganőm, akiket pár hónapja igazán felvillanyozott az előadás meghívásának gondolata, és a szintén magyart tanító kolléga is "jó fej" volt, optimálisan reagáltak az őket ért megszólításokra. (Néha tanárként nem is rossz csak úgy nézni, és passzív résztvevőként eltűrni, hogy más irányítsa a folyamatokat körülöttünk.)
Az előadás nagy előnye volt, hogy "nem ült le", folyamatosan lekötött minket, hiszen végig kiszámíthatatlan is volt, másrészt tényleg alkalmas arra, hogy kifejtse felvilágosító hatását, és aki ezt megnézi, valószínűleg nem fogja ezek után kihagyni a kézmosást, bármilyen nagy rohanásban is van...
Az előadást majdnem ugyanolyan hosszú beszélgetés követte, amelyre a diákok fele ott maradt, és néhányan utólag arról számoltak be, hogy ez még érdekesebb volt számukra. Ráadásul sokan látták Molnár Gusztávot októberben a M/Ámorban, amely után eljött közönségtalálkozni, és Katona László ismerős lehet egy novemberi Nehéz-ből, jó valakit többféle helyzetben újra meg újra látni.
Erre is lesz módjuk, február elején jön hozzánk Ady és Petőfi, megint a nézőművészetisekkel, és meglátjuk, hogy ugyanerre a közönségre miként hatnak.