Pindroch Csaba, a Thália Színház általam is kedvelt, népszerű művésze, aki korábbi kétszemélyes előadása (Mr. és Mrs.) kapcsán már megtapasztalhatta, hogy az ő nevére is megtelik a stúdió, most egy újabb projektbe fogott.
Október végén még a Mikroszínpadon mutatták be Radnai Márk rendezésében a „Segítség, megnősültem!” című darabot, amely Sebestyén Elemér azonos című regényéből készült, amelyet a szerző és az előadó aláírásával is ellátott előadás után, meg lehetett azonnal a helyszínen is venni.
Mivel már el is kezdődött a Mikroszínpad felújítása, az előadás az Arizona stúdióba került át, és a közönség az egészet zsúfolásig megtöltötte. „Karzatos teltház” volt. (Aki nem tudná, a Thália április végén bezár, most van még 3 hét arra, hogy valaki pótolja azt, amit kihagyott, ha nem akar októberig várni.)
Voltaképp nem darab ez, hanem egy monológ, amelyet az író nevében mondd el a színész, és leginkább a „stand up” műfajára hasonlít. Ahogy figyeltem a nézők reakcióját, nagyon sokan nevették végig az elhangzottakat, amely részben a szövegnek, részben Pindroch Csaba stílusának köszönhető.
Pindroch Csaba megszemélyesíti az írót, aki megosztja velünk élményeit saját házassága kapcsán abból az apropóból, hogy egy közeli barátja bejelenti, hogy szintén megnősül.
Ezek az élmények lehetnek valódiak, vagy kitaláltak, megérintik a közönség tagjait, nagyon sokszor úgy tűnik, hogy találnak a mondatok és ismerősek az elbeszélt anekdoták. Nem hallunk semmi rendkívülit, amikor az anyóssal való nehezen induló viszony kerül terítékre, vagy éppen a házfelújítás nehézségei, sőt akkor sem, amikor a vezetni tanuló feleség viselkedése okozza a problémát. Az előadás majdnem teljes menetideje alatt mintha azt bizonyítaná a szerző, hogy a házasságnak csak hátrányai vannak, ráadásul odaveszett „az egészséges többnejűség” is. (A szórólapon nincs utalás a látványtervezőre, de ezzel a gondolattal kapcsoltam össze a háttérben elhelyezett barlangrajzokat.)
A mérleg másik serpenyőjében csak egyetlen kis történet szerepel, amikor hősünk a strandon véletlenül észreveszi, hogy a saját felesége micsoda bombázó, és sokan elkezdik irigyelni miatta…Milyen rövidlátóak is a férjek, jön a nagy igazság.
Szórakoztató ez az óra, és tényleg kicsit esendő és nagyon szerethető férfit mutat Pindroch Csaba, aki leköti a figyelmünket, ugyanakkor mi nézők „mégsem vagyunk felhőtlenül boldogok”, maradhat hiányérzetünk.
A bemutatott kapcsolatból ugyanis hiányzik a mélység, mintha ennek a házaspárnak IGAZÁN köze sem lenne egymáshoz, mintha egy életközösség sikeressége csupa ilyen külsődleges tényezőkön múlna. Pedig hátha ez valóban csak a felszín, és az összes hasonló helyzetet mind át lehet hidalni, ha megvan a közös alap. A Thália másik hasonló tematikájú előadását, Csányi Sándor „Férfiagyát” pont azért tartottam telitalálatnak, mert abban jól eltalált egyensúlyban ott van a szórakoztató felszín mögött a lényeg is.
Az előadást így elsősorban azoknak ajánlom, aki szereti Pindroch Csabát, a stand up műfaját, és nem vágyik többre, mint hetven perc kikapcsolódásra. Ezt az előadás nyújtani is tudja, és jelenlegi körülményeink között ez sem lebecsülendő.
