A Thália tavaly az építkezés előtt állva levette néhány nagyobb díszletet igénylő előadását, amelyek között ott volt a Hétköznapi őrületek is – Pindroch Csaba "jutalomjátéka". Persze volt közben a színésznek egy stúdió bemutatója is, a Segítség, megnősültem!, de ennek ellenére jó ötlet volt most ismét egy olyan bemutatót tartani, amelynek ő a legfontosabb, bár nem egyetlen tartóoszlopa.
Ez a vígjáték egy filmnek a színházi változata (eredeti cím: Addig jár a korsó a kútra), amelyet nem ismertem, és a történetet sem, a plakát meggyőzött arról, hogy ez érdekes lehet.
Az előadás két és fél órában – két részben – szórakoztat, elmondható, hogy minden színész alkatához illő feladatot kapott, mindenkinek vannak jó helyzetei, és az egész előadás kellő mértékben leköti a figyelmünket és nagyon sokat lehet nevetni. Ez nem kevés. Alkalmas kikapcsolódás munka után, vagy szombat este, és jobb állapotban jövünk ki a színházból, mint ahogy bementünk. Az előadás jó figyelemelterelésre rossz közérzet esetén, minél nyavalyásabbnak érzi magát valaki előtte, annál jobban fog örülni annak, hogy most kiemelték a privát gödréből. Aki tartósan válságban van, annak lehet a legjobb – némi reményt lehet belőle meríteni, bár nyilván csak időlegesen, de azt se becsüljük le.
Ennyit röviden, és most jöjjenek a részletek:
Paczolay Béla rendezésében a címszereplő életének két fontos tere dominál – az előtérben a lakását jelzi néhány bútor egy vékony sávban, de a színpad nagyrészét mégis az iroda díszlete teszi ki (Khell Csörsz tervezte), amely azt is mutatja, hogy ennek az embernek az élete most már elsősorban a munkájáról szól, amelyet az előadás második percében el is veszít.
Dramaturgot nem tűntet fel a színlap Francis Veber komédiájához, csak fordítót, Hamvai Kornélt. Lehet persze, hogy az eredeti mű ennyire jól szerkesztett vagy a rendező/fordító dolgozott vele dramaturgi minőségben is. Ritka jó a kezdés, két-három egészen rövidke jelenettel már be is vagyunk vonódva hősünk életébe, az ő nézőpontjából figyeljük a történéseket, és tíz percen belül minden szereplőt is megismertünk. (Miután nem láttam a filmet, nincs viszonyítási alapom, lehet, hogy már az is ilyen zseniálisan szerkesztett volt.)
A két fő helyszín váltogatása zökkenőmentes, Pindroch Csaba néha minden külső kerülőút nélkül megy át egyik életteréből a másikba, de az előadás fontos pontjain, amikor mégis valahol máshol van dolga hősünknek, a díszlet csak megfordul és a történetnek ezek a kitüntetett pontjai ezáltal külön ki is emelődnek.
Benedek Mari ruhái jellemzők egy multicég közegére - a férfiak többnyire öltönyben vannak, de ezek szabása, illetve egy-egy kiegészítő is sokat elárul - és akkor még nem is említettük az ajándék rózsaszín pulóvert. (A két nőnek pedig minden jól áll, de nem lepne meg, ha néhány néző saját magán is elképzelte volna Gubás Gabi ruháit.)
Hangfelvételről Tamási Zoltán is közreműködik, az előadás elején híreket mond a nagyvilágból, amelyek mind katasztrófákról, balesetekről és terrorcselekményekről tudósítanak, sőt még az időjárás jelentés is azt sugalmazná, hogy optimizmusra semmi ok, Monsieur Pignonnak máshol sem lenne jobb – az életben alapvetően csak rossz dolgok történhetnek mindenkivel.
A darab egy igazi lúzert állít elénk, aki két éve elvált, a fia sem akarja látni, és most munkahelye elvesztésével az utolsó kapaszkodót is elvesztette. Feleségét szintén hangfelvételről Schell Judit játssza. Szerencsés megoldás ez is, magunk elé tudjuk a telefon bejátszások alapján képzelni őt is, és a házasság szétesésének folyamatát is.
Pindroch Csaba egy igazi jóembert játszik, aki kedves, rendes, szorgalmas és jó könyvelő is, érti a dolgát, de nemigen tudja a saját érdekeit képviselni, így létszámleépítéskor őt is lapátra teszik. Elhangzik többször is, hogy unalmas, érdektelen, és ami nagyon jó, a színész szinte eszköztelenül, egészen apró gesztusokkal elénk állítja ezt a tucatembert, akit rekordsebességgel meg tud szerettetni. Egy jól időzített nyakkendő-igazítással is sokat ki lehet fejezni, és az, hogy játéka mindvégig nélkülözi a széles gesztusokat, visszafogott marad, nagyon jót tesz az előadásnak. Hagyja, hogy a többiek reagáljanak az éppen kialakult helyzetre, ahogy azt tanácsként is kapja a szomszédtól, aki történetesen nyugalmazott pszichológus.
Szervét Tibor és Pindroch Csaba
Az előadásból leginkább a lakásban zajló jeleneteket szerettem, amikor ez az említett pszichológus, Szervét Tibor meghallgatta újdonsült barátjának napi beszámolóját az újabb elképesztő fordulatokról, és ellátta újabb útmutatással, hogyan reagáljon. Szürke, az életbe már meglehetősen belefáradt embert játszik a Thália másik „húzóneve” is, aki nem éppen ezekkel az átlagemberekre leginkább hasonlító figurákkal szerzett nevet a pályán. De most ez a feladat, amely nem feltétlenül könnyebb, mint dán királyfiként jelentékeny lenni – most mindketten hozzánk, mezei nézőkhöz próbálnak hasonlatossá válni.
A többi öt szereplő mind az óvszergyártó cég munkatársa, ahol hősünk könyvelősködik.
Annyira nagy igyekezet nem is kell hozzá, és el tudjuk képzelni Nagy Viktort igazgatónak, illetve Gubás Gabit illetve Tóth Esztert munkatársaknak – vannak ennyire gyönyörű nők „unalmas” pályákon is, és Vida Péterben is benne van egy ügybuzgó „főnök jobbkeze”. Mindannyian kellően mértéktartóak, nem túlozzák el a figurájukat, kellemes csapatjátékot látunk.
Úgy tűnik, hogy a rendező egy embernek hagyta, hogy szélsőséges gesztusokkal túlzásba essen, mintha célja lett volna, hogy a lehető legmarkánsabb ellenpontja legyen Santini, a személyzetis alakja Pignonnak, Szabó Győző megformálásában. A kontraszt jelentős lett, ráadásul a darab mondanivalója is a két szereplő alakja köré épül.
Az előadás – illetve a tanácsadó pszichológus - abból a tételből indul ki, hogy manapság a legtöbb vállalatnál és embernél is a látszat fontosabb, mint a valóság, a mögötte lévő tartalom. Az emberek nem jól viselik el a másságot, tehát muszáj legalább toleranciát hazudni. Pignon, mint átlagember kirúgható, felcserélhető, megvethető, de amennyiben – például – homoszexuális, úgy ez az elbocsájtás mást jelent, egy egész társadalmi csoport tiltakozhat ellene, mert egy csapásra az ő képviselőjükké válna általa. Mi történik tehát, ha a heteroszexuális Pignon hazudni kezd, vagy legalábbis hagyja, hogy melegnek nézzék?
A darab két részben beigazolja ennek a feltételezésnek a helyességét, szinte mindenkiről kiderül, hogy nem egészen úgy gondolkodik, mint amilyen látszatot akar kelteni, sőt az előadás végére a szerző még jutalmul nekünk összehoz egy happyendet is, amely ugyan annyira nem hihető, de közben megszerettük ezt a jóravaló kedves Pignont, és persze sorsának jobbra fordulása nekünk is reményt adhat – hátha majd velünk is valami hasonló csodás fordulat történik.
Mit tesz egy kép? - Gubás Gabi, Vida Péter, Nagy Viktor, Szabó Győző és Tóth Eszter - a munkatársak
Éppen ezért, a jó történet és a jó színészi játék miatt nekem is kellemes kikapcsolódás volt a Thália új bemutatója, és remélem, hogy még évekig fogom tudni a napi ajánlókban ezt a bejegyzést elhelyezni, mert a papírforma szerint szép hosszú sorozatot kellene ennek az előadásnak megérnie.
