A megtekintett 117 prózai előadás erős többségéről írtam külön ajánlót, mert a repertoár rendszer miatt remélem, hogy az említett produkciók még évekig aktuálisak lehetnek - jobban bízom ezek hasznosulásában. Újabb indoklást nem feltétlenül tartok szükségesnek – az emlegetett nevek és címek magukért beszélnek ajánló nélkül is.
A lista nyilván nem teljeskörű – a legfőbb célom, hogy ezekre a produkciókra én is újra felhívjam a figyelmet: a legtöbb színház már árulja a szeptemberi és októberi jegyeit. (A címek között van néhány régebbi bemutató, azokból válogattam, amelyeket idén láttam.)
Aki tudja, hogy ez melyik előadásról készült kép, az szerencsés, hogy láthatta... ;)
Ugyan összességében a korábbi éveknél ritkábban jutottam el színházba, de a csökkenés kevésbé érintette a prózai előadásokat, és talán több vidéki városban jártam, mint az előző évadban. Budaörsöt nem számítom vidéknek (Egerek és emberek, h.ml.t, A vágy villamosa, Liliom), de Dunaújvárost már igen, bár nincs igazán messze (a Máli néni-re sikerült eljutni). A tatabányai előadások közül is többet láttam, a társulat tartja a formáját. A Hóhérok tetszett a legjobban, de a Farsang és a Polgárkukkantó se volt rossz, sőt a Francia rúdugrás-ról is el kell ismernem, hogy kitűnő bohózat. Megnézhettem a nagyon érdekes kecskeméti Három nővér-t is, sőt A fösvény-t Szolnokon (a MOM-ban is lesz októberben kétszer, nemcsak a Városmajorban, hahó! – remek lenne, ha ez az előadás életben tudna maradni, diákok sokaságát kellene rá elvinni). Szabó Máté rendezte, akinek később négyszer jártam a miskolci Kékszakállú-ján, sőt a Jézus Krisztus Szupersztár utolsó előadásán is. (Az olasz nő Algírban miatt az operai évadomban is tényező volt – jövőre nagyon várom a Stuart Máriá-ját is.)
Több évtized után ismét előfordultam Nyíregyházán, a nagyon kevésszer lejátszott Macskajáték egyik előadásán, amely Pesten évekig mehetett volna...
Számomra új helyszín volt az Orfeum (a Madách szomszédságában létezik 14 éve), ahol három produkció (Poirot, Gengszter pop, Apád füle) is bizonyította, hogy érdemes komolyan számításba venni a vacsoraszínház műfaját – minden esetben igényes szórakoztató előadásokat láttam.
Négy előadásra mondanám azt, hogy „a” legjobb és mindenképp nézendő:
Bábszínház - Péntek Úr csodálatos barátai
Centrál Színház - Az ügynök halála
Stúdió K – Prudencia Hart kivetkeztetése
Jurányi – Roletti
Ha egyetlen felvonást kellene megneveznem, amelyiket a leginkább élveztem: az Embtrag második felvonása lenne ez (Katona József Színház), benne Rezes Judit és Elek Ferenc elementáris kettősével.
Sok monodrámát is láttam, amelyek hatása egyetlen színészen múlik, így hatalmas fegyverténynek számít, ha egy ilyen létrejön. A leginkább ajánlom az alábbiakat:
Született: Wágner Emese – Szalontay Tünde
Albina – Csákányi Eszter
Bipoláris – Ujvári Csaba
Szuper Verda – Klem Viktor
Az utolsó tekercs – Széles László
Nagyon szerethetőnek találtam az Extázis (Katona József Színház - Tarnóczi Jakab rendezése) teljes csapatát, ahogy a Grund zenekart is, akiket már a koncertajánlómban emlegettem, de mégis a Vígszínházhoz tartoznak, így most sem hagyom ki őket.
Nagyon izgalmas volt Bíró Bence Hamlet-változata, a h.ml.t, az utóbbi 2-3 évadban már megszoktam, hogy intellektuális kaland lesz bármi, amihez hozzányúl - ezúttal Alföldi Róbert rendezését segítette.
Kedvenc regényadaptációm, amely kapcsán elfelejtettem, hogy mindig erős kétségekkel fogadok egy ilyen vállalkozást a Laboda Kornél és Fehér Balázs Benő által fémjelzett Pekingi Ősz. Ez sokkal jobban tetszett, mint a két nappal később el is olvasott eredeti mű (szőröstül bőröstül, azaz minden szereplővel és a látvánnyal nagyon egységessé vált).
A Bábszínház is készített egy regényadaptációt, amely esetén azt nem mondanám, hogy jobb, mint a regény, viszont a hozzá készült különleges társasjátékkal együtt nagyon mély nyomot hagyott bennem a Krabat a Fekete malomban.
A különleges élmények közé tartozik a Minden egy, a 6Szín improvizációs előadása, amely a színházi világnapra készült, a (nekem) még csak második Textúra-kaland a Magyar Nemzeti Galériában, a „Vígszínház 125” c. négyrészes dokumentumfilm, amelyet május 1-én a szereplők jelenlétében levetítettek a színházban.
Nagyon sok további színészre emlékezem vissza kellemesen, nem tudnék csak 3-3 nevet megjelölni, még ez a névsor is hosszas tipródás eredménye... (A linkek még sokkal több színészre vonatkoznak.)
Alföldi Róbert, Hartai Petra – Liliom - Budaörs
Balsai Móni – Az ügynök halála, Delila – Centrál Színház, Minden tekintetben – Trojka Színház
Bányai Kelemen Barna – Holt költők társasága – Átrium
Csonka András, Mészáros Máté, Pataki Ferenc,– Skorpió – Orlai Produkció
Dino Benjamin – Pinokkió - Vígszínház
Erdős Lili – Nem félünk a sötétben - Bábszínház
Ficzere Béla – Dehogy van jól - Jurányi
Fila Balázs – Equus – József Attila Színház
Fröhlich Kristóf, Szőts Orsi - h.ml.t - Budaörs
Gyöngyösi Zoltán – Csoda – Víg Házi Színpad, A Nyugat császára – Pesti Színház
Jankovics Péter, Szabó Zoltán - Roletti
Mucsi Zoltán – A fösvény - Szolnok
Nagypál Gábor, Pallagi Melitta – Prudencia Hart (Stúdió K)
Ötvös András, Wunderlich József – Krum – Pesti Színház
Pál András – Oidipusz – Radnóti Színház
Péterfy Bori, Rohonyi Barnabás – Mikor hazudtam? - Orlai Produkció
Pető Kata, Rohonyi Barnabás – MILF - Jurányi
Spilák Lajos – Utazás az éjszakába - StúdióK
Stohl András – Az ügynök halála – Centrál Színház
Szaszák Zsolt - József és a széles színesvásznú álomkabát - Madách Színház
Szilágyi Csenge – Macska a forró bádogtetőn, Amadeus - Pesti Színház
Takács Kati – A vágy villamosa, h.ml.t - Budaörs
Vida Péter- Nőt vagy életet – Thália Színház
ifj. Vidnyánszky Attila – A Nyugat császára, Amadeus – Pesti Színház
Zayzon Zsolt – Egy a ráadás – Thália Színház
Annyira nem véletlen, hogy másfél hónapot vártam a posztolással, de most már valóban nyakunkon az új évad, és muszáj bizakodnunk. (A magam részéről 52 előadást választottam ki nézendőnek az első két hónapra, és feltett szándékom, hogy ismét megpróbálok minden alkalomról nyomot hagyni, legalább dióhéjban.)
A késlekedés pozitív mellékhatása, hogy módom volt a Centrál Delilá-ját hatszor megnézni, és erről a kísérletről is beszámolni. Ebben a forráshiányos helyzetben is lehet nézői érdeklődésre számot tartó, kellemes előadásokat létrehozni, van a színháznak jövője, még korai temetni…
Örömmel vennék kommenteket, amelyben hozzáfűznétek azokat az előadásokat és előadókat, akikre a legszívesebben emlékeztek vissza.
Ps. A Patreon-támogatóimnak nemsokára kiteszem az őszi ajánlót is, bár feltehetően már rég átnézték a műsort és megvették a jegyeket.
