178 esemény – prózai és zenés színház, opera, koncertek, kezdtem írni az értékelést egy hónappal ezelőtt. Azóta jött még hozzá néhány (köztük egy Skorpió, hat Delila), így végül ennyi csúszás után már 188 este alapján fejezem be.
Sok-e vagy kevés? Ezzel a háromrészes évadértékelővel kereken 100 bejegyzés nekem „csak száz”, azért is, mert két évvel ezelőttig szinte minden megnézett előadásról tudtam írni. Idén nemcsak az időhiány határolt be, de érzékeltem a választék csökkenését is. Nem, nem tudtam volna az idei évad kínálatából további 80 előadást kiválasztani, de még harmincat azért biztosan.
Negatív spirálban vagyunk: az infláció (jegydrágulás), az állami támogatás csökkenése (azon színházak részére, ahova leggyakrabban elvetődtem) karöltve a túlságosan jól sikerült „maradj otthon” propagandával elérte: csökkent a nézőszám, és ebből következően az előadások száma is, amely újabb dráguláshoz vezet, és kevesebb bemutatóhoz, kisebb előadásszámhoz is. Ez a folyamat a kiemelten kezelt intézményeket is megviseli, az utóbbi időben már hetente többször is forráshiányról nyilatkozott az Opera főigazgatója, sőt a Nemzeti Színházé is említést tett róla. A függetlenek egy részét egyenesen a megszűnés fenyegeti – mecénásokra, vagy újabb, fizetőképes nézők sokaságára lenne szükség, a színészek egy részének pedig még egy civil állásra is. Van, aki ezt már szinte természetesnek veszi... Ha tetszik, ha nem, haladunk a piaci alapon működő amerikai modell felé, amikor az állam nem vesz részt a színházi intézmények fenntartásában.
Köszönet mindenkinek, aki megküzdött a nehezedő helyzettel, és bármilyen módon is elősegítette a bejegyzésben említett előadások létrejöttét és működését, vagy akár rendszeres jegyvásárlóként támogatja a színházak fennmaradását. Kitartást kívánok a színházi szférában dolgozóknak, ne veszítsék el a kedvüket, sikerüljön minél több olyan előadást életre hívni, amelyeket örömmel játszanak a színészek és amelyekre vágyni tudnak a mezei nézők is. Talán ez lenne a legfontosabb, maga a vágyakozás. Ha valamit nagyon meg akarunk nézni, akkor elhárítjuk az akadályokat, legyen az pénz, idő vagy távolság…
Ez a bejegyzés elsősorban köszönetnyilvánítás: színházaknak és magánszemélyeknek egyaránt köszönöm az ajándékjegyeket, illetve a kedvezményes jegyeteket is. Továbbá kiemelten köszönöm a támogatást mindazoknak, akik a Patreon felületén támogatnak már évek óta: cserébe a nyilvánosság számára ki nem fejtett előadásokról is igyekeztem gyorsan megírni nekik a nem feltétlenül pozitív véleményemet is. Amikor ajánlót nem tudtam írni, nekik ventiláltam. Köszönöm, hogy kitartanak és ezzel is elősegítik, hogy egészen ne adjam fel a blogírást, bármilyen nagy lenne rá a kísértés - egyre nehezebb az optimizmust előcsalogatni magamból.
Ebben az összegzésben – a végül el nem készült ajánlók nagy száma miatt – most kevésbé térek ki azokra az előadásokra részleteiben, amelyekről maradt kimerítő bejegyzés, ezek továbbra is elérhetőek.
Ebben az első részben külön lesz szó néhány koncertről, majd a következőt az operáknak, a harmadik részt a prózai előadásokra szánom.
I. Mindenféle koncertek (38 előadás)
Összesen 38 koncerten voltam, közel ugyanannyin, mint ahány operán, és ezeknek legalább harmada a Haydneumhoz kötődött.
Az évadomat a Haydneum meghívására az Eszterháza Fesztiválon kezdhettem, és a Váci Régizenei napokon fejeztem be. A Haydneum Őszi, illetve a júniusi Egyházzenei Fesztiválja se maradt ki, bár minden eseményen sajnos nem lehettem ott.
Kiemelkedett közülük az Eszterházán és később a Karmelitában is eljátszott „Infedeltá delusa” (Aki hűtlen, pórul jár), és egy decemberi Buxtehude koncert, amelyet júniusban megismételtek, illetve Bach h-moll miséje is.
A Haydn-kutatásban az utóbbi években komoly előrelépés volt az OSZK-ban elhelyezkedő Esterházy-gyűjtemény kottáinak digitalizálása, a folyamat még tart, miközben a leletek sokaságából koncertműsor lesz. Ezen a területen előrelépés érzékelhető, emiatt is jó a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar hangversenyein ülni. Biztos minőség, árad ránk a szépség, és nem muszáj közben se közéleti, se magánéleti, se valamiféle munkához köthető problémán tipródni – ki tudunk lépni 2024-ből.
Az évad nagy eseményei közé tartozik, hogy elkészült a Sárik Péter Trió második Bartók lemeze, amelyet már több koncerten (az első lemez anyagával keverten) játszottak, és még számos fesztiválon játszani is fognak a nyár folyamán (a trió saját honlapját érdemes időről időre leellenőrizni a koncertek miatt is).
Sárik Péterrel sokat koncertezik együtt Falusi Mariann, aki ebben az évadban önálló esttel is jelentkezett (Megáll az FM) - átlagosan havonta egyszer látható a 6Színben. Örömmel néztem, szívesen ajánlom.
Különleges este volt Sebestyén Márta maratoni koncertje pályakezdésének 50. évfordulója alkalmából, amelyen állandó partnereivel lépett fel. Ekkor döbbentem rá, hogy a Szent Efrém Férfikart élőben alig hallottam korábban - később egy tavaszi fóti koncertjükre ezért mentem el.
Alapításuk óta terveztem, hogy a Vígszínház fiúzenekarának, a Grundnak elmegyek egy koncertjére. Az ötvendiknek hagyhattam nyomot, a nyaram egyik legfelhőtlenebb élménye volt.
Voltam néhány, bár nem túl sok zeneakadémiai diplomakoncerten is, amelyek közül számomra erősen kiemelkedett Bán Balázs műsora – jön az utánpótlás, vannak friss tehetségek, akiknek drukkolhatunk, hogy jókor legyenek jó helyen, és a megfelelő szerepek találják meg őket, ne túl későn, de ne is túl korán, legyen elég merészségük a jó döntéseket meghozni.
Ezzel már el is jutottunk az operákhoz, de azokkal külön fejezetben foglalkozom.
