A bevezetés után folytatódjon 2024 felidézése áprilistól.
Takács Kati - A vágy villamosa - Fotó: Borovi Dániel
ÁPRILIS
Közel öt hét csúszással, már kiérlelt formájában láthattam Budaörsön A vágy villamosá-t, amely megosztó lett. Amiben mindenki egyetért: Takács Kati mellett nem mehetett el a szerep. Két héttel később jó volt ismét viszontlátni őt Alföldi Róbert Hamlet-verziójában (h.ml.t), azóta is készülök, hogy újra megnézzem. (Ősszel két másik Hamlet-tel is dolgom volt, az egyikkel Tatabányán, ahova többször eljuthattam nagyon színvonalas előadásokra az évad folyamán .)
Fröhlich Kristóf - a budaörsi Hamlet - Fotó: Borovi Dániel
Szintén megosztó lett a kecskeméti Három nővér Szente Vajk rendezésében, én ezt is egyértelműen szerettem. Ennek hatására kétszer is megnéztem Nagy Sándort a Játékszínben – ld. Teltház, Nagyvárosi fények.
Azonnal elolvastam a Krabat a fekete malomban c. regényt a bábszínházi előadás hatására, az általa inspirált színházi társasjátékot is ajánlom.
A Stúdió K-ban pótoltam a külső helyszínen játszott Utazás az éjszakába c. előadást, majd jött a számomra legkedvesebb produkció is, a Prudencia Hart kivetkeztetése - ez az örök élmény kategória. Ha csak egyet ajánlhatnék az év előadásai közül, ez lenne az.
MÁJUS
Nagyon erős élmény volt azonnal elsején a Vígszínház 125 – film, ezek után két kihagyott előadást is pótoltam (A Nyugat császára, Csoda). Gyöngyösi Zoltán mindkettőben, illetve az év végén a Mercedes Benz-ben is lenyűgözött.
Volt egy extrém jó napom (11-én), Szent Efrém-koncerttel, RS9-es előadással, ahova többször is elvetődtem az év folyamán, de nem elégszer és egy Német requiem-koncerttel, amelyről maradt elérhető teljes felvétel – a legjobb nyomhagyás.
Várakozáson felül tetszett Az ezred lánya, Szemere Zita, Horváth István, Schöck Atala, Palerdi András miatt túl tudtam lépni a rendezés azon elemein, amelyek a bemutató idején még zavartak. Az Eiffelben a Fra Diavolo szintén a kellemes csalódások körébe tartozik, jó lenne, ha nem tűnne el nyomtalanul. Ha lett volna még időm, ezt a két élményt meg is írtam volna.
Bán Balázs - fotó: Juhász Terézia
Bán Balázs áriavizsgája és diplomakoncertje is meggyőzött, erősen drukkolok neki, hogy jó felkéréseket kapjon és ki tudjon bontakozni a tehetsége.
JÚNIUS
Június elején jött a III. Haydneum Egyházzenei Fesztivál, amely most végre nem ütközött a Wagner-napokkal – a 2025-ös sem fog, a program is elérhető már. A Müpa Ring-je 2024-ben is kihagyhatatlannak bizonyult, már várom a következőt.
Az Eiffelben megint nagyon szerettem a Pelléas és Melisande-ot, este pedig a B32 és a Nézőművészeti KFT által szervezett közös színházi sétát a Bartók Béla úton.
Jártam az Orfeumban az Apád füle c. előadáson, a Városmajorban a miskolciak Nórá-ján, és fél év csúszással a Kamrában megnéztem a sokak által melegen ajánlott Pekingi ősz-t, amely tényleg van olyan jó, amilyennek mondják.
Pekingi ősz - fotó: Szokodi Bea
A hónapot a Budapest Parkban a Grund 50. koncertjével fejeztem be, amely igazi felhőtlen szép élmény volt, akár évadzárásnak is tökéletes program - ez az öt színész annyi energiát mozgósított, amellyel akár a Vígszínházat is odébb lehetne tolni. Mindegyiküket láttam az év folyamán osztályon felülinek és nyomot is hagytam ennek - legutóbb Medveczky Balázst Császár Pálként Az üvegcipő-ben, aki nekem az eddigi évad csúcs-mellékszereplői közé tartozik.
JÚLIUS - AUGUSZTUS
2024-ben sem maradtam távol a váci Régizenei Napok zárókoncertjéről, ez a h-moll mise az évem egyik legjobb koncertélménye volt.
Ezt követte öt hét „munkatábor” Szigligeten, ahol egy retro lakókocsiban, légkondi nélkül, viszont egy gyönyörű teraszról dolgozva tudtam ügyféltámogatni és közben gondolkodni. Három hét színházmentes időszak után módom nyílt a Centrál Színház Delila c. előadását egymást követő napokon hatszor megnézni. Nagy tanulság volt nemcsak tudni, de látni is azt, ahogy egy nagyon jó előadás napról napra változik.
Balsai Móni és Stohl András - Delila - fotó: a Centrál Színház honlapjáról
Kulcsfontosságú időszak volt: reggeltől estig néztem a Badacsonyt, nem tudtam vele betelni, de írni sem. Itt döbbentem rá, hogy ez a blog mennyire lényeges része az életemnek. Ezen a teraszon született meg a döntés: mivel az olasz nyelvű ügyféltámogatást részmunkaidőben nem végezhettem, és két éven át folyamatos nehézséget okozott az esti színházlátogatások megszervezése, inkább felmondtam. Ennek köszönhető az ajánlók számának megnövekedése az őszi időszakban, amit sokan észre is vettek. Az előző két év számos kihagyott előadását ezért tudtam megnézni. Nincs más hátra, egy másik munkát kell találnom, amelyik a blogírással jobban összeférhet.
A nyár utolsó nagy élménye a Sárik Péter Trió Bartók-koncertje volt, ezúttal Százhalombattán, 2024-ben nem láttam elégszer őket, hátha idén majd igen…
Az év utolsó négy hónapjában még éppen száz színházi este várt rám, folyt.
