39 éve mutatta be a Játékszín Füst Milán Máli néni című vígjátékát, amelyet a szerző az 1930-as években írt. Jó lenne tudni, hogy miért hagyta a fiókban több, mint húsz évig a darabot, még át akarta-e dolgozni vagy időközben rájött, hogy a létező szocializmus idején már nem aktuális Margit kisasszony, a szép titkárnő története, akiért hárman is epekednek: a vezérigazgató, a fia és a könyvelő.
Ez a tizedik bemutató nekem csak/már a negyedik Máli néni-m volt, és igen nagyon vártam.
Rövid beszámoló következik a premierről a továbbkattintóknak:
Máli néni: Kerekes Éva
A Radnóti 2001-es tökéletes előadása (Jordán Tamás rendezésében, Csomós Marival, Szombathy Gyulával, Schell Judittal, Szávai Viktóriával és Szervét Tiborral) etalonná vált számomra, ehhez viszonyítottam később a Magyar Színház produkcióját is, amelyet 15 éve, ugyanígy szeptember végére időzítve mutattak be. Abban is játszott Őze Áron, aki idő közben fiúból apává, aligazgatóból vezérigazgatóvá (civilben pedig a Bartók Színház direktorává) lépett elő.
Neki való a szerep, manírok nélkül játszik, nem hagy hiányérzetet. Őt nézve egyáltalán nem tartanánk lehetetlennek, ha Margit kisasszony hozzá vonzódna leginkább, annak ellenére, hogy ez is állna az érdekében – nem hat hétre mehetne szabadságra, hanem véglegesen.
egy vezérigazgató: Őze Áron
Ha már igazgatók: az előadást Czajlik József, a kassai színház igazgatója rendezte, kassai színészek részvételével, hiszen ez koprodukció, januártól majd Kassán fogják tovább játszani.
15 éve még nem jutott eszembe, hogy kétségbe vonjam a darab aktualitását. Nagy kérdés, hogy mennyire tudunk azonosulni a szereplőkkel, mennyire érezzük nyomasztónak Margit kisasszony helyzetét, számít-e egyáltalán, ha valaki nem megy férjhez, és lehet-e revolverezni egy házasságon kívül született gyerekkel? Még az is lehet, hogy semmilyen beavatkozás (a produkció dramaturgja, Forgács Miklós részéről) sem változtathatott volna ezen, és akkor sem üthetne szíven minket ez a történet, ha netán nagyon modern módon 90 percre lenne tömörítve, és jobban peregnének a párbeszédek. Nagyon átalakult a világ azóta, amióta a szerző a fiókban felejtette ezt a darabját, amelyikben azért vannak hálás szerepek – ezek indokolhatják az újabb bemutatókat.
A dunaújvárosi előadás a saját korában hagyja a történetet, erre utalnak a bútorok és jelmezek is (tervező: Őry Kati), de a felvonásokat kezdő zenei bejátszás mintha az egész történet ellen játszana. Hasonló elidegenítő elem a vezérigazgató lányán és a titkárnőn látható szőke paróka, amelyekkel lehet, hogy a két nagyon különböző helyzetű lányt akarta a rendező egymáshoz közelíteni. Mind Varga Lívia, mind Lax Judit játéka nagyon mesterkéltnek tűnt az előnytelen parókától, nehéz volt őket magukat meglátni mögötte. (Ezt látva a darabtól függetlenül a színész kiszolgáltatottságán kezdtem gondolkodni. Meglehet, hogy rég hozzászoktak és semmi bajuk sincs ezzel, de ha őket is zavarja, akkor sincs esélyük arra, hogy levegyék, pláne, ha ez a koncepció részét képezi.) Az előadásban szereplő néma szobalány, Szabadi Emőke és a "másik Margit" Holecskó Orsolya náluk jobban járt, pedig akkor lehetett volna igazán poén ez a paróka, ha még erre a „másik Margit”-ra is ráadnak egyet – nekem sokat adott volna hozzá, ha az előadás utolsó jelenetében Margit kisasszony leveszi ezt, és átadja az utódjának. Ez már jelentett volna valamit és ez esetben megbocsájtottam volna a két színésznő felesleges(nek tűnő) kínzását.
Margit kisasszony és a boldog vőlegény: Lax Judit és Jerger Balázs
Nem kap nehezítést viszont a vezérigazgató fiát játszó Ollé Erik, és riválisa Jerger Balázs sem, akik mindketten Őze Áron szerelmi vetélytársait játsszák, mégpedig úgy, hogy elérik, hogy mi nézők is a nagyon szerethető könyvelő mellé tegyük le a voksunkat, aki igazán nagyon rokonszenvesen rajong. Neki tudtam drukkolni. (Manapság vannak még ilyen romantikus szerelmesek, akik ennyire kitartóan udvarolnak?)
Mindhárom férfinak el tudjuk hinni, hogy a maga módján bolondul Margit kisasszonyért, akiről viszont semmit nem tudunk meg – a paróka mögé bújva akármilyen is lehet.
A szereplők élethelyzete elég bonyolult, és ezt még jobban felkavarja Máli, akit Kerekes Éva játszik – a tavalyi Szerelem sikere után nem csoda, hogy visszahívták egy újabb bemutatóra.
Kerekes Éva mesterien kavar, minden még zavarosabb lesz, majd kitisztul (az előadás szórólapja mindezt jól ki is fejezi). Egy néző meg is jegyezte az előcsarnokban, hogy több Máli nénire lenne szükség. Ez a Máli nagyon élvezi az életét és leginkább szórakozásból avatkozik bele mindenbe – Puck jut róla eszünkbe.
Kerekes Éva egyetlen porcikája sem néni, és nem is nagyon valószínűsítem, hogy akár tíz év múlva az lehetne. Nem néni alkat, akit látunk, az nem öregedett hozzá beteg férjéhez és nem is fog. Sokkal valószínűbb végkimenetel lehetne a történetnek, ha Máli megoldásként néhány perc ráfordításával maga csábítaná el a sármos vezérigazgatót. Mellékesen megjegyezhetjük, hogy Kiss Attila látványosan fiatal Novák bácsi szerepére, így akár emiatt sem érezhetjük, hogy ők ketten évtizedek óta összetartozó párt alkotnak. (Ez most nem a tavalyi Szerelem, amelyben láthattunk egy olyan összecsiszolódott házaspárt Őze Áron és Kerekes Éva alakításában, amelyre még hosszan fogunk emlékezni.)
Szabadi Emőke (szobalány), Kiss Attila (Novák bácsi) és Dubai Bertalan
Az előadás nagy sikerében része volt Dubai Bertalannak is, aki nagyon cuki gyerek – a civil gesztusokat pedig majd később kinövi, ahogy egyre több színpadi rutinra tesz szert. Láthatóan ő is élvezi a játékot, és ezt jó nézni.
Az is jó persze, hogy a történet egy olyan ponton áll meg, amelyre rámondhatjuk, hogy happy end. Csak rajtunk múlik, hogy magunk elé képzeljük szereplőinket már másnap, foglalkozunk-e azzal, hogy miként tudnak majd továbblépni.
Ami mindenképp jó: nyertünk három órát, amikor így vagy úgy, de nem a saját gondjainkkal voltunk elfoglalva. Lehet, hogy már ezért is érdemes elmenni a dunaújvárosiak Máli nénijére.
Középen: Varga Lívia
Ps. A fotókat a színház FB-oldaláról használtam fel. Fotós: Ónodi Zoltán
