Egy a ráadás címmel egy klasszikus angol bohózatot mutatott be a Thália a múlt hétvégén Hamvai Kornél fordításában, amelyet néhány nap késéssel, kedden láttam.
Bevallom, az előadást hasonló céllal akartam megnézni, amiért a legtöbb ember egy bohózatra beül: ki akartam kapcsolódni mindenből, többek között le akartam tenni kicsit A kékszakállú herceg várá-nak problematikáját, amely akkor már több, mint öt hete foglalkoztatott intenzíven. (Aki egy megrázó, alaposan átgondolt mai Kékszakállú-t szeretne, az mehet Miskolcra, még lesz négy előadás.)
Jelentem, az Egy a ráadás tökéletesen betöltötte a neki szánt szerepet, végig lekötött és valóban jól szórakoztam. Aki a kikapcsolódást keresi egy előadásban, annak ez a professzionálisan lebonyolított bohózat jó választás, nagyon jók a színészek, szívesen ajánlom.
Az előadás három alappillére: Vida Péter, Zayzon Zsolt és Tamási Zoltán - Szelei Mónika jelmezeiben
A bohózat műfaját sokan lebecsülik, talán a sokszor valóban bugyuta alapsztori miatt, amelyet végtelen ideig szoktak bonyolítani félreértések sorozatával, átöltözésekkel. Jól csinálni korántsem olyan könnyű, mert a gépezet nem állhat le, a gyorsöltözéseknek meg kell történniük néhány percen belül, és ha a színész késne, oda lenne a hatás.
Ezt tudva csak gratulálni lehet ehhez a produkcióhoz, Tasnádi Csaba rendezéséhez, amelyben minden a helyén van. Nagyban támogatta mindezt Zöldi Z Gergely sokajtós díszlete, amely rengeteg játéklehetőséget adott, a hirtelen megmozduló tárgyaknak is sok poént köszönhetünk.
Az első számú sztár ezúttal Zayzon Zsolt, aki már korábban is számtalan esetben bizonyíthatta, hogy igazán jó színész, de most minden elsősorban rajta múlik – három szerepben van jelen felváltva, és még ezeken túl is átöltözik. Ugyan leginkább szmokingban van, de ahogy ránézünk, fel sem kell tennünk tesztkérdést, azonnal tudjuk, hogy éppen a bugyuta Billy, vagy a másik két hasonmásaként van jelen. Megkapja-e a megígért kétmillió fontot? – ez itt a kérdés, és a pénzért folytatott hajszában van két csodás partnere is: a lakájt játszó Tamási Zoltán, és az ál-ügyvéd Vida Péter.
A színház törzsnézőinek ez a három név már önmagában elég ahhoz, hogy elhiggyék, hogy mindannyian ezerrel pörögnek, illetve szórják ránk a szellemességeket.
A többi szereplő – kevesebb színpadi időben – hasonlóképpen jó partner a komédiázásban, mind Bede-Fazekas Szabolcs (a pénz adományozója), mind Nagy Viktor (a rövidlátó ügyvéd) és Csarnóy Zsuzsanna (aki ebbe az ügyvédbe szerelmes). Míg Czakó Julianna amatőr festőt játszik, Jámbor Nándor kritikust, így velük kapcsolatban elhangzik néhány odaszúrás mind a kortárs művészeknek, mind a kritikusoknak – a szerzőpáros érezhetően komoly élvezetet lelt ezekben a megjegyzésekben – mi is nevetünk. (De a kevésbé kifinomult poénokon is.)
Ez a negyedik nyilvános előadás teljesen tele volt, a közönség folyamatosan nevetett és reagált. Aki valami ilyesmire vágyna, és nem baj, ha nem kap hozzá különösebb tanulságot, akkor válassza ezt az előadást. A színészek nagyon megérdemlik, hogy minden esetben teltháznak játsszák el. Legközelebb: február 29-én.
PS. A képeket a színház galériájáról használtam fel.
