Feledhetetlen szép ünnep volt a vasárnap este 10-12 ezer néző számára, akik a 36 fokos kánikulai hőség ellenére is kilátogattak a Budapest Parkba, hogy meghallgassák a Vígszínház fiúzenekarának 50. koncertjét.
A szó szoros értelmében is felhőtlen szórakozás volt, önfeledt boldogsággal vett benne részt mind a rajongótábor, mind a Grund öt zenész-színésze: Ember Márk, Fesztbaum Béla, Medveczky Balázs, Wunderlich József és Zoltán Áron. A vígszínházi ültetett koncertek is óriási élményt adhattak mindeddig, de be kell látni, ez a 2017 májusában alakult zenekar már a Budapest Parkig nőtte ki magát.
Az 50. estéről 5000 karakterben:
Másfél órával korábban érkeztünk, így nagyjából tíz méterre tudtunk a színpadtól beállni, csupa „feketeöves” rajongó mögé, akik feliratokat is hoztak magukkal, és a legtöbb számot végig is énekelték, táncolták, miközben mint egy szentképre, úgy néztek a fellépőkre, majd később MAGÁRA Tóth Andrisra, aki meglepetésként meg is jelent. Aki nem tudná: a zenekar első saját számából (meghallgatható itt), illetve A Pál utcai fiúk-ból, A nagy Gatsby-ból is ismert egykori vígszínházi színészről beszélek. Én nagyon szerettem a Pinceszínházban játszott Mirad, egy fiú Boszniából c. előadását, a PUFF/Grund-rajongóknak erősen ajánlom, hogy ezt se hagyják ki.
Kicsit sajnáltam, hogy (például) Fesztbaum Bélának, aki a koncertet bevezette, és akitől a zenekar megalapításának zseniális ötlete is származik, nem jutott eszébe megkérdezni minket, hogy ki nem volt még Grund koncerten. Így csak feltételezem, hogy kevesen lehettünk ilyenek – én is évek óta halogattam a megtekintésüket, mert tudtam, hogy nem szorul ajánlóra. (Ha már Fesztbaum Béla, aki leginkább az elektromos zongorán játszott: a színész Molnár-specialista, nagyon szerethető a most már a Víg Házi színpadán játszott Szülőfalum, Pest c. saját előadása, amely még a zenekar létrejötte előtt készült, A Pál utcai fiúk előadással egyidejűleg.) Ezen a fotón viszont gitározik:
Nekem igazán tetszett a műsor összetétele, és az is, ahogy váltogatták a „frontember” pozíciót és a hangszereket is, felváltva énekeltek, bevezették a következő számot. Nem beszélték túl a koncertet, jól eltalálták az arányokat, kihasználták az időt, hogy minél több szám beleférjen a programba. Közben láthatóan róluk is szakadt a víz, de ettől még nem váltottak takarékra. Zoltán Áron viszont váltogatta kalapjait is, bár a lenti képen épp nincs rajta egyik sem. A zenekar talán legvisszafogottabb tagja látszik a fotón:
Vendégként – nem először – fellépett velük Dés László is, A Pál utcai fiúk előadás zeneszerzője, aki rövid időre átvette a teljes színpadot, így az együttes rövid időre kifújhatta magát. Zongorázott, szaxofonozott, sőt egyfajta párbajt is vívtak Ember Márkkal.
Fokozásként a dobok mögül előrejött Medveczky Balázs is, aki néhány számot énekelt. Ha már utalok más előadásokra, kihagyhatatlan az Élet-ritmusra is, amelyben dobos oldaláról IS megmutatkozik a színész. (Ez is Pinceszínház, ez is csúcselőadás.)
Ember Márk, az idő közben a Tháliába átigazolt színész, aki most már szabadúszó és tévés műsorvezetőként feltehetően már nagyon ismert, még bukfencet is vetett, nemcsak szaxofonozott, illetve gitározott – mindvégig látszott rajta, hogy még talán a többieknél is jobban elengedi magát és élvezi ezt a különleges eseményt, a tomboló tömeg látványát.
Wunderlich Józsefről korábban is tudtam, hogy hosszú évekig zenét tanult, így most inkább az lepett meg, hogy egyetlen olyan számot sem csempésztek be a műsorban, amelyben tudott volna még hegedülni is. (A Szöktetés a szerájból c. előadásban megtette.)
A zenekar, ahogy ezt honlapján is közli, A Pál utcai fiúk előadás számait játssza (ennek a szereplői közül került ki minden tag), de nem csak: „több, legendás vígszínházi sláger, jól ismert Presser-dal és természetesen néhány kedvenc a hazai és a külföldi klasszikus rock világából.” A legtöbb számot én is tudtam velük énekelni, és ez azért mutatja, hogy valóban népszerű dalokról van szó. A „ráismerés öröme” hatott erősen, a nézők érezhetően várták is az elhangzó dalokat.
Nincs is annál jobb, mint egy kedvenc énekesnek/együttesnek a felvételeit hallgatni, majd ahányszor csak esély van rá, elmenni az élő koncertre is, és újra belemerülni a zenébe, ekkor már nem egyedül, hanem a többi, hasonló beállítottságú rajongóval szinte összeolvadva.
A Grund zenekar eseményei az emberek közösséghez tartozás iránti vágyát, illetve a hétköznapok világából való kiszakadásának igényét egyaránt kielégíti, emiatt is lehetett ez a vasárnap este mindenkinek igazán boldogító élmény, amelyre akár hetekkel előre is lehetett készülni, majd utána még hosszan örülni – már várva a következő alkalmat. Ehhez képest elhanyagolható tényező volt az időjárás, és az, hogy tömegben kellett állni, még meg is emelte az élményt. Így közelebb is érezhettük magunkat a zenekarhoz, akik teljes odaadással, kicsattanó életkedvvel, mindent beleadtak a mi szórakoztatásunkba. Ez az előadás olyan nézőre is hatással volt, aki csak úgy belecsöppent az élménybe, nem kötődve sem a színészekhez, sem az előadáshoz, sőt még a Vígszínházhoz sem. (Ilyen partnerrel mentem, szintén élvezte a koncertet.)
Az, hogy egy színházi előadás szereplői között van öt olyan, aki több hangszeren is jól játszik, és mind színészként, mind zenészként megfog játékával sokezer embert, már óriási dolog. Az, hogy ez az öt ember érezhető harmóniában tud csapatként együtt dolgozni, példaértékű – erről szól maga a grund-élmény is.
Az előadókból áradó életöröm mindent vitt, tényleg elfelejtettünk két órára minden mást, és jó eséllyel vágyni fogunk egy következő találkozásra is: legközelebb a balatonboglári Kultkikötőben játszanak, július 27-én.
Ps.1. A tavalyi Csinibabá-nak köszönhetően most már másodszor jártam a Budapest Parkban, így tisztában voltam a szabályzattal, előre eltávolítottam a táskámból a tiltott tárgyakat, előkotortam a repoharakat is (amelyek pénzre nem visszaválthatóak, így a gyermekeim eddig már vagy húsz darabot hazahoztak – aki nem gyűjtő, az akár saját maga is újrahasznosíthatja őket így, ha visszaviszi a helyszínre, legalább nem kénytelen venni még egyet). A kánikulára való tekintettel egy ikeás vízpermetezőt is vittem magammal, amely elviselhetővé tette a hőséget a várakozás közben – nagyon bevált már korábban is, amikor hasonló hőségben napi 25-30 km-t gyalogoltam 20 napon át, így ezt mindentől függetlenül ajánlom. Jelenleg 495 Ft.
Innen láttam én - saját fotó
Ps.2. Hatodik napja írogatom nap mint nap ezt a nyomhagyást, még mindig nem szívesen engedem el az élményt, amelynek a hangulatát nem sikerülhetett igazán visszaadni. Emiatt is érdemes személyesen átélni, vagy rákeresni az együttes felvételeire a YouTube-on. --- Örömmel veszem, ha a zenekar követői kommentelnek, és megosztják a saját benyomásaikat ezen a felületen is.
PS.3. A fotók a zenekar Facebook-oldaláról származnak (fotós: Nagy Márton – Budapest Park)
