Az a jó előadás, amelyről jobb állapotban jövünk ki, mint ahogy beültünk. Ez az alaptételem, és a szombat esti különleges előadás ennek meg is felelt. Lenyugtatott, kikapcsolt, és talán néhány mozzanatára még később is vissza fogok gondolni. Valami azt súgja, hogy a múlt hetem legfelhőtlenebb színfoltja volt, bár a hétfői Ványa bá-újranézés is hasonlóan szép emlék marad. Ugyan a Minden egy, „a Színházak éjszakája előadása” egyszeri esemény volt, így ajánlóra nincs szüksége, de a szervezők és a közreműködők nagyon megérdemlik a nyomhagyást.
Hat nagyon stresszes munkanap, és az operaházi (ötödik napja húzódó) sztrájk miatt meglehetősen lemerült állapotban indultam el a 6színbe ezen az estén. Nem terveztem, de bevonzott egy videó, amelyen három író éppen kihúzta azoknak a színészeknek a nevét egy kalapból, akikre NÉGY órán belül egy-egy darabot kellett írniuk „minden egy”-témában, beépítve a szövegbe egy-egy (ugyancsak kisorsolt) hírt is. Több olyan színész neve is elhangzott, akik egyedül is inspirálnának egy előadás megnézésére, nemhogy így együtt. Ezek után a színészek és a rendezők 13-19h között készíthették el az egyenként 20-20 perces produkciókat.
A Színházak Éjszakája a 6Színben már reggel elkezdődött, volt két jógaóra Jordán Adél vezetésével, majd Száraz Dénessel az élen színháztól színházig futottak a jelentkezők (összesen 8 kilométert). Délután bele lehetett nézni a 6Szín következő bemutatójának nyílt próbájába, amelynek a címe Kontraszt, és még nem egészen készült el…Ezt követte a szinkronizálás technikáját megismertető műsor, majd még egy közönségtalálkozó, mielőtt a „Minden egy” elkezdődhetett.
A terem este mind a hétkor, mind a kilenckor kezdődő alkalomra megtelt. Érdekes helyzet volt egyáltalán nem tudni, hogy mire számíthatunk, bár éppen ezen a héten nem panaszkodhattam a meglepetésekre az opera-sztrájknak köszönhetően, sokkal kevesebb izgalommal is beértem volna. A műsorvezető szerepét Földvári Péter, a 6Szín egyik igazgatója vállalta, aki mindhárom rész előtt felsorolta a szereplőket és az alkotókat egyaránt.
Az első darabot Gáspár András írta, amelyet telitalálatnak éreztem, mert sikerült végig megtartani mind a komikus, mind a drámai oldalát. Végig nevettünk, miközben az elhangzottakon inkább végig sírni lehetett volna. Hová juthat el egy magyar középosztálybeli család, mire vágyhatnak a tagjai és miben reménykedhetnek? Lehet közös út, vagy az öngyilkosság a lehető legjobb vég?
Szabó P. Szilveszter rendezte, praktikusan egy létrát és egy kötelet használva csak – teljesen elég volt ahhoz, hogy átjöjjön az előadás mondanivalója.
Peller Károly kevésszavú, egészen depressziós családapa volt, az előadás elejétől ő vált a központi szereplővé. (A színházi néző hasonlóan működik, mint a kiskacsák, akik azt követik, akit először meglátnak - könnyen befolyásolható. Annak a pártjára áll, akit először megismer. Ezúttal a férj volt ez a karakter, és meg is tudott magának minket tartani.)
Szamosi Zsófia, a családfenntartó, kiútkereső családanyaként megkaphatta a darab szövegeinek túlnyomó részét, ha már a holland céggel folytatott állásinterjúja nem járhatott sikerrel. Talán az este folyamán ő volt az a színész, aki a legtöbb szöveget elsajátított kívülről, talán öt óra alatt.
A szintén kudarcélményeket begyűjtő gyermekeket Egyed Bea és Brezovszky Dániel játszották.
Az előadás végén felcsillan némi remény – a nézőpont megváltoztatása, az összefogás mindig segíthet.
Ez az előadás annyira egyben volt, hogy a második darabot már felvillanyozva vártam. Simon Kornél Török Fruzsina darabját rendezte. Miután tudhatta, hogy minimális díszletre számíthat, ezt ki is emelte: minden bútor és kellék feliratot kapott, sőt a színészeket is felcímkézték, a férjet és a feleséget is.
Jó megoldás volt a kétszereplős darabra az, hogy drámajátékos elemeket hasznosított az író: külön felléptette a házaspár gondolatait. A feleség gondolatait Hajós Szilárd, a férjét Kerekes József olvasta – ez a megoldás még a szövegtanulást is szükségtelenné tette. A történet alaphelyzete nagyon egyszerű: várja haza vacsorára a feleség a férjét, akiről azt sejti, hogy ismét elfelejtette megismerkedésük évfordulóját.
Kádár Kinga kellő módon átélte ezt a fiatal feleséget, aki láthatóan nagyon elégedetlen a férjével és már előre érzi, hogy most is csalódni fog benne, bár nem szeretne. Már úton van az elsárkányosodás felé, de még nem ment végbe az átalakulás teljesen – még meggyőzhető lehet, a folyamat pedig visszafordítható.
Erre a férjre, akit Ember Márk játszik, nem lehet haragudni kicsit sem. Már látjuk, hogy fognak neki még évtizedekig mindent megbocsájtani, pedig nem fog megjavulni...
Az írónak és a rendezőnek szerencséje volt ezzel a csapattal, el lehetett képzelni a szereplőket fiatal házasoknak, és akár tovább is gondolhattuk, mire jutnak majd egymással.
A lezáró egyfelvonásos Rényi Ádám szövege volt, akinek novelláiból a 6Szín játszik is egy előadást (A hosszú élet titka). Az előadásának ismerői nem lepődhettek meg, hogy saját művére is hivatkozik, különösen azért, mert az előadásba kötelezően beépítendő hírek közül neki a könyvesbál jutott. (Hálás voltam, hogy még véletlenül sem választottak erősen politikai színezetű, vagy bármely szempontból megrázó híreket – a művekből helyenként még így is érződött, hogy a minket körülvevő világra reflektálnak és emiatt nem is lehet egészen felhőtlen a kép, amit kapunk.)
Ebben a jelenetben – Szilágyi Bálint rendezésében – négy régi osztálytárs közös estéit látjuk, akik hosszabb szünet után vacsorával egybekötött könyvklubot tartanak felváltva. Lehet sejteni, hogy mi lehetett a fontosabb: a vacsora vagy a könyvek elemzése? Jó volt nézni ezt a négy színészt – Stork Natasát, Georgita Máté Dezsőt, Dóra Bélát és Szarvas Pannit, ahogy ültek egy asztal körül, és nem volt zavaró az sem, amikor valaki kicsit olvasta a szerepét, ahogy a második színdarabban sem.
Korábban - rendezőasszisztensként - végignéztem, hogyan tanulnak be színészek három nap alatt hasonló technikával készült előadást, az is halálugrásnak tűnt, de ez most láthatóan még fokozottabb színészi koncentrációt igényelt.
Az akadályt mindhárom csapat átugrotta, valóban működő előadásokat láthattunk, és jól is szórakoztunk. Várakozáson felüli este volt, a magam részéről különösen hálás vagyok érte, hogy négy feszült nap után kicsit lazíthattam. A színház erről is szól, és minél jobban meg vagyunk bármilyen okból szorítva a hétköznapokban, a hasonló élményeket keressük.
PS. Fotók: Szkárossy Zsuzsa
PS.2. A kötelezően felhasznált hírek (a szöveg elküldését köszönöm az egész nap szervezőjének, Kerekes-Katz Petrának), amelyeket végül fordított sorrendben hallhattunk, a sorsolásnak köszönhetően:
1.Új trend hódít a fantasy-kedvelő fiatal felnőttek köreiben: az úgynevezett „könyves bál”, aminek résztvevői egy éjszakára elmerülhetnek kedvenc világuk díszletei és karakterei között. A könyves közösség elsősorban lányokból és fiatal nőkből áll, és a platformon egyértelműen a romantikus fantasy vagy romantasy a legnépszerűbb műfaj.
2. Egy Psychedelics (a.m. pszichedelikus szerek) című, régóta elveszettnek hitt könyv majdnem 37 évvel a kikölcsönzése után került vissza a coloradói Greeley város könyvtárába.A meg nem nevezett kölcsönző egy cetlin adott magyarázatot a késére, egy smiley kíséretében: Bocs, hogy ilyen sokára! Hosszú és furcsa tripem volt!
3.Húsvét közeledtével egy kis tojáspucolási segítség: Az egyik legkönnyebbnek tartott módja a főtt tojás pucolásának az, ha víz alatt végzed. Folyó víz alatt vagy egy tál hideg vízben végezd, ugyanis a víz segít leválasztani a tojásfehérjéről a héjat, ami könnyebben lehúzható lesz.
PS3. A köszönet virágai az egész napért igazgatótól igazgatónak:
