Aki ismeri a vidéki színházak munkarendjét, az pontosan tudja, hogy harmincnál többször nemigen mehet egy előadás (nagyon ritkán egy-egy zenés darab), és az, hogyha bérletszünetben is kitűzik, önmagában is jelent valamit. Leginkább azt, hogy vannak törzsnézői, akik többször is szívesen beülnek rá.
John Orton műve ilyen népszerűvé vált Tatabányán is.
Ezt a bohózatot eredeti címén (Amit a lakáj látott) még 1997-ben láttam a Budapesti Kamaraszínházban, és még maradtak is némiképp elmosódott emlékképeim Újvári Zoltán, Vári Éva, Nagy Enikő és Kerekes József alakításairól.
A tatabányaiak Zöldi Gergely fordításában játsszák 2022. szeptembere óta, és most, lassan a sorozat végén jutottam el ide, hogy lássam. Azért nem korábban, mert az új címe – Polgárkukkantó -erősen taszított, bár rájöttem, hogy a műben rejlő társadalomkritikát hivatott hangsúlyozni, de mégis erőltetettnek éreztem.
Nemrég a Tháliában láttam egy frissen bemutatott bohózatot (Egy a ráadás) és már annak kapcsán is megállapítottam, hogy mennyi munka van abban, hogy ezt az elvileg könnyű műfajt lazán tudják játszani; magas szintű mesterségbeli tudás kell ahhoz, hogy a „gépezet” ne álljon le egy pillanatra se.
A színlapon részletesen ismertetett alaphelyzetben, Dr. Prentice elmegyógyintézetében egyetlen hazugsággal beindul az őrület, jönnek az improvizált pótmegoldások egymás után. Ha jól figyelünk, nem egy képtelen megjegyzés is elhangzik közben, amely ismerős lehet egyes közéleti szereplők nyilatkozataiból – ez a felismerés persze nem annyira örömteli. Nincs tőlünk ez az agymenés mégsem olyan távol, mint ahogy jó lenne hinni. (1997-ben egyáltalán nem jutott eszembe semmi áthallás, de lehet, hogy csak nem figyeltem eléggé a hírekre…)
Guelmino Sándor rendezésében a színészek nagy sebességgel pörögnek, a gépezet olajozottan működik még mindig, hiába választotta el a február végi előadásokat sok hét a korábbiaktól.
A színlapon minden igényt kielégítő leírás olvasható – én pedig sehogy sem érzem a késztetést, hogy egy bohózat cselekményét szétszedjem, vagy a szereplők motivációit elemezgessem. Ami figyelemreméltó, az a színészek teljes odaadása és komolysága, ahogy nevettetnek, és egy pillanatra sem esnek ki a szerepükből, és mindenkinek adódnak hálás jelenetei.
Crespo Rodrigo, a színház igazgatója most az elmegyógyintézet vezetőjeként látható – menet közben nem gondolunk erre a párhuzamra, míg Bakonyi Csilla most is a feleségét játssza, akárcsak a szintén a Kamaraszínházban futó Nem félünk a farkastól c. előadásban. (Ez a vidéki színházak előnye, hogy ugyanabban a társulatban valaki ennyire eltérő szerepeket kaphat – emiatt is érdemes a színészeknek Tatabányára „lejárni”.) Bartos Ági, Figeczky Bence és Maróti Attila szintén már ismerősek több előadásból.
Szép nagy szerepe van a produkcióban Honti Györgynek is, aki számomra vagy harminc éve igazi húzónév – mindig örülök, ha meglátom a nevét a színlapon, még a kisebb szerepeket is nagyon meg tudja emelni. Most végre hosszabban is láthattam, és remélem, hogy idén nem utoljára. Aki szeretne egy jól működő bohózatot látni, sokat nevetni, az még májusban jegyet vehet rá.
Akit pedig nem vonz a bohózat műfaja, az választhatja 2024. március 20-24 között a MOST Feszt (stúdiószínházi fesztivál) előadásait, amelyek között több olyan is van, amelyiket korábban ajánlottam, így külön kiemelem Sütő András József Attila-estjét, Fullajtár Andrea Karády-estjét, a Neptun Brigádtól a Dehogy van jól-t, Szalontay Tündétől pedig a Született Wágner Emesé-t. Ezeken kívül még hét további előadás, amelyek szintén ígéretesek és érdemes lehet miattuk Tatabányára utazni.
PS.A tatabányai társulatot már sokféle előadásban láttam, mindig éreztem azt, hogy csupa olyan színészt nézek, akik egyénenként is jó helyzetbe vannak hozva, és csapatként is jó őket nézni. Talán emiatt is kifejezetten otthonos érzés belépni ebbe a színházba, amelyik autóval egy órán belül elérhető Pestről, és a legtöbb esti előadás után még akár vonattal is vissza lehet jutni onnan. Ahogy a jegyárak egyre erőteljesebben kúsznak fel, már az sem elhanyagolható szempont, hogy a jegyek 3900 Ft-os ára nagyjából a fele annak, amit valaki Pesten fizetne egy hasonló előadásért – a közlekedés költségeit beleszámítva is jelentősen olcsóbb…
Nekem ebben az évadban a Farsang és a Hóhérok után ez így is csak a harmadik alkalom volt, de hátha mégsem az utolsó – készülök vissza…
PS.2. A fotókat Sipos Zoltán készítette, 2022. augusztusában, a premier időszakában. Bartos Ági helyett Szakács Hajnalka látható, aki Geraldine szerepét eredetileg játszotta.
