Nagyon sok szuperlatívusszal elláthatnánk a Bábszínház új bemutatóját, Varsányi Péter rendezését, amely nemcsak szórakoztató, de hiánypótló is – magyarázat mindenre: rávilágít arra, hogy alapvetően mit szúrunk el a gyereknevelésben (és egyéb kapcsolatainkban is). 5+-os és ÖTCSILLAGOS előadás, a felnőtt nézőknek is sokat ad, bár kell némi bátorság ahhoz, hogy valaki a Bábszínház tükrébe belenézve levonja saját magára nézve a konzekvenciákat.
Elméletileg el tudom képzelni, hogy lehetnek olyan szülők is, akik mindig éppen olyan mértékben voltak a gyermekeik közelében, ahogy az ideális lett volna, és nem estek egyik végletbe sem – nem voltak sem elhanyagolóak, sem túlféltőek. Akinek viszont kételyei vannak, illetve úgy érzi, hogy a szülei nem úgy szerették már őt sem, ahogy szüksége lett volna rá, azoknak nincs más hátra, irány a „Péntek úr csodálatos barátai”, amely, ha teljes feloldozást nem is adhat nekünk, de legalább mi, kevésbé tökéletes szülők is átélhetjük, hogy nem vagyunk egyedül, hiszen ugyanazokat a hibákat követjük el, mint mások.
Péntek úr: Tatai Zsolt
Az előadás alkotói mindent bevetnek, hogy élvezetesen tanítsanak minket. Péntek úr tévéműsorában a vendégek, Barta Borbála bábjai a Muppet-show figuráira emlékeztetnek, akiket megismerhetünk a színház által készített bemutatkozó filmecskékből. Ha megnézzük ezeket a Facebookon a látogatás előtt, ismerősként érkezhetünk a színházba.
Znajkay Zsófia nagyon ütősen kezdi el a darabját, már a megszólítás bevon minket Péntek úr csodálatos barátai közé. Tudomásul kell vennünk: rólunk is szól ez a mese, nemcsak nekünk.
Zokcsi: Spiegl Anna
Tatai Zsolt címszereplő, az ő vállán nyugszik az előadás, a darabban említett tévéshow műsorvezetője is. Kompetens személynek tűnik és épp azt a nyugalmat árasztja, amire szükségünk is van, mi szülők is szívesen fordulnánk hozzá tanácsért.
Kezdettől fogva törekszik arra, hogy végig azt érezzük, hogy személyesen hozzánk szól, és ezt szerencsésen fokozza azzal, hogy a szünetben ténylegesen beszélgetni lehet vele, ő maga is keresi a kapcsolatot a gyerekekkel.
Ennyire kiemelt szerepe pályája során talán még nem volt – Péntek úr ajándék lehet számára, bármeddig azonosulhat vele, hiszen mindig lesznek újabb óvodások, maga a figura pedig nem kötött életkorhoz. Ezzel az alakítással szintet lépett, számomra már a „színészek, akikre gyakran gondolunk” kategóriába tartozik.
Tatai Zsolt korábbi előadásaiból (LINK) úgy tűnik, hogy igazi csapatjátékos (talán másként nem is lehet bábszínházat játszani), természetesen viszonyul a bábokhoz és az emberekhez, és mivel ő nem tesz különbséget, így mi is érző lényeket látunk a csodálatos barátaiban, és ez önmagában is lényeges. Mindenki fontos, mindenki különleges.
A történet szereplői közül rajta kívül egyedül a konkurens műsort vezető „Mr. Izé” szerepel emberként. L. Nagy Attila imponálóan jól táncol és énekel, a legvonzóbb rémálom, akihez szerencsénk lehetett valaha. Annyira nem ijesztő, hogy az ötévesek rémüldözzenek a láttán, mégis elhisszük neki, hogy a szintén óvodás korú szegény kis Zokcsinak rémálmai lesznek a láttán.
Zokcsira összpontosul a figyelmünk, elvileg csak az ő problémás helyzetét elemezzük, bár ott van azért még egy probléma is az orrunk előtt: miért kornyadozik Flóris, a növény…Miközben mi felnőttek utóbbi kérdésre egyből tudjuk a választ – nyilván elfelejtették öntözni, ugyanezt a logikát személyes kapcsolatainkat nézve már nem követjük, pedig kívülről nagyon könnyű még azt is megállapítani, hogy mi baja van Zokcsinak, és mire vágyna igazán…
Zokcsi karaktere Spiegl Anna által kel életre, és őt nézve azt is el tudtuk hinni, hogy valóban nem könnyű két elfoglalt és munkában megfáradt szülőnek ezt a hebrencset lekötni, minden kérdésére válaszolgatni. Könnyű vele azonosulni, nagyon szeretni kezdjük. (Ebből a bábból a tervező és a Bábszínház óriási hasznot is húzhatna, ha kapható lenne egy ilyen figura, rengetegen haza akarnák vinni.)
Apa és fia - Holvann és Zokcsi
A többi bábszínész – Kovács Judit, Kemény István, Pethő Gergő, Karádi Borbála, Rusz Judit és Barna Zsombor - több szerepben is kibontakozhat, most is érezni a csapat erejét, akárcsak a Helló, Héraklész!-ben illetve Az utolsó bárány-ban, hogy csak az elmúlt évadok számomra legkedvesebb két nagyszínpadi produkcióját említsem.
Abban, hogy ennyire jól működik az előadás nyilvánvalóan az alkotói csapat további tagjainak is jelentős szerepe van. Említtessék meg a dramaturg, Gimesi Dóra, a zeneszerző, Pirisi László, a látványt megtervező Bobor Ági és Varga Vince, a fénytervező Szondi György, továbbá a Magyar Képzőművészeti Egyetem látványtervező tanszékének harmadéves hallgatói, akik a kivitelezésben segédkeztek.
Az előadást nézve sokat nevetünk, majd a vége felé kicsit sírunk is (a mellettem ülő óvónő ugyanúgy a zsebkendőjére szorult, akárcsak én). Amíg mi felnőttek talán azzal a szándékkal távozunk a nézőtérről, hogy a jövőben több figyelmet fordítunk a szeretteinkre, a gyerek nézők biztosan megnyugszanak: a látottak arról szólnak, hogy másoknak is vannak rémálmaik, nehéz időszakaik, nehezen kezelhető szüleik…
PS. Az előadás elsősorban az 5+-os korosztályt célozza meg – a gyerekek gyorsan beérkeznek ebbe a korba, nem érdemes siettetni a megtekintést. Mivel szerda délelőtt mentem, így letesztelhettem, hogy miként hat óvodás csoportokra. A gyerekek nagyon figyeltek, nagyon szerették Péntek urat, ahogy a Bábszínházat is, ahol már legalább két korábbi előadást láttak (a Nyúl Péter-t és a Babaróká-t is többen említették nekem, kedvet csináltak hozzá).
Az előadás után felmerült bennem, hogy a Bábszínház alkalmanként lejátszhatná kifejezetten szülőknek is az előadást, illetve olyan fiatal felnőtteknek, akiket a szülővé válás gondolata foglalkoztat, és ez esetben feldolgozó megbeszélés zárhatná le az estét, akkor lehetne a leghasznosabb.
Éppen a hasznossága miatt remélem erősen, hogy hosszan velünk marad Péntek úr, és majd egyszer talán (a most még csak vágyképként) létező unokámat is el tudom rá vinni. Aki teheti, nézze, nem fogja megbánni…
PS2. A képeket a Bábszínház Facebook-oldaláról használtam fel, Piti Marcell készítette őket. Érdemes rájuk keresni.
