Podlovics Laura nyilvános bábszínészi karrierje négy éve követhető – és ebben a Covid-lezárás is benne volt. Nem sok idő, de már írt egy saját darabot és még csak nem is a fióknak: a Bábszínház Ország Lili Stúdiójában be is mutatták, és ha megérzéseim nem csalnak, a „Nem félünk a sötétben” éveken át műsoron marad.
Az előadás 90 perces, elsősorban a gimnazista korosztálynak készült, és volt-tanárként nagyon alkalmasnak is látom a tinédzserek megszólítására, nagyon jó beszélgetéseket lehetne utána tartani akár osztályfőnöki óra keretében is. Központi témája mellett (Mit kezdhet magával egy fiatal lány?), a diákok arra is rácsodálkozhatnak, hogy a szokásostól eltérő eszközökkel is lehet színházat csinálni. A Bábszínház ezzel az előadással tovább tudja építeni a „báb nem korosztály” szlogenjét.
Az előadást szülőként kellett néznem, engem is érint a téma, így különösen ajánlom olyanoknak, akinek a
tinédzser életkorba éppen beért a gyermeke és nem érzi azt, hogy jól tudna viszonyulni a megváltozott helyzethez.
Lányok az öltözőben, tesitanárral
Az előadás központi szereplője, a 16 éves Aida láthatóan nem érzi otthonosan magát a valóságban, így életében egyre nagyobb szerepe lesz az álmoknak és a képzeletnek. Podlovics Laura és alkotótársai (Gajda Anna, Pass Andrea, Virág Vivien, Lázár Helga, Illés Haibo, Tóbiás Tamara, Kondákor Ajsa Panka e. h., Kun Bálint és Szondi György) átélhetően mutatja meg nekünk ezt a folyamatot, a valóság és a lány képzeletvilágának összemosódását. Helyenként annyira jól sikerül lebegtetni az egyes jeleneteket, hogy már mi nézők sem tudjuk, hogy mi történt meg valóban abból, amit láttunk, és mi az, ami csak Aida fejében létezik.
Buszon
Aida szemszögéből (így némileg torzítva) láthatjuk a környezetében élő14 személyt, akiket mindössze négy színész - Pájer Alma Virág, Csarkó Bettina, Márkus Sándor és Szolár Tibor – testesít meg. Időről időre ők is a cselekmény centrumába kerülnek valamilyen formában, és az előadás hatásosságához feltétlenül hozzájárulnak. Leleményes maszkjaik segítségével (és rengeteg gyorsöltözéssel) annyira markánsan különítik el az egyes figurákat, hogy én is azt hittem, hogy ténylegesen több színészt látok. (Mindannyian sok jó bábszínházi előadásból már ismerhetőek, most csak Az utolsó bárány-ra utalnék, a tavalyi kedvencemre.)
Otthon az anyával
A maszkok erősen túloznak, viccesek és így nemcsak nagyon kifejezőek, újabb izgalmas meglepetést is jelentenek, mert mind nagyon ötletesek, de a feszültséget is oldják. Ebbe az elrajzolt világba talán nem fér bele egy igazi tragédia – ezt reméljük
Ez az előadás kellően színészbarát, jól megjegyezhető belőle a „sapkás énekest” játszó Bartha Bendegúz is, akibe nemcsak a főszereplő, de az előadás célközönsége is könnyen beleláthatja majd az az ideális férfit – neki nincs másik szerepe és álarca, ahogy Aidának sem.
A látványosság és a folyamatos pörgés mind kevés lenne, ha azonnal az első jelenetben nem kerülnénk közel a főszereplőt játszó Erdős Lilihez, és nem kezdenénk azonnal neki drukkolni. Pillanatok alatt megszerethető, akár láttuk korábban játszani (pl. vizsgaelőadásokban - még csak e.h.-státuszban van), akár nem, végig visz minket magával – az előadás alapján egy életre megjegyezzük magunknak. Egy pillanatra se merül fel, hogy már nem gimnazista – a tényleges kora fel se merül bennünk, annyira természetesen létezik a színpadon ebben az alkatához nagyon jól illeszkedő szerepben, és bábos jelenetében is sikerül megtartani, sőt fokozni az addigra kialakított hatást.
Erdős Lili Aidája igézően szép fiatal lány, aki maga sincs tisztában a saját értékeivel, és nem nagyon találja a helyét a világban. Az Aida név eleve egy ártatlan áldozatra utal, így van benne valami vészjósló is azon túl, hogy minden Aidát csak gyönyörűnek és különlegesnek tudunk elképzelni a Verdi-operának köszönhetően. (Ez az asszociáció nyilván nem ötlik fel minden nézőben, és ahogy a rendező nyilatkozataiból kiderül, a névválasztással nem is akartak a már világhírű műre utalni.)
A stúdiószínpadon tartott előadásokra alkalmanként két-három gimnazista osztály is befér majd, így a nézők között mindig lesznek többen is, akik a főszereplővel különösen jól tudnak majd azonosulni, mert maguk sem találták meg még a helyüket.
Az előadás leleményes látványvilága, humora és a jó színészi játék megkönnyíti a szembesülést, a beülő fiatalok jó esetben megpróbálják majd magukat is elhelyezni ebben a közegben, átgondolhatják személyes viszonyaikat az iskolában, a családban és azon túl is.
Aki „kattantnak” érzi magát, most láthat egy olyan szereplőt, akivel együtt érezve felismerheti, hogy nincs egyedül a problémájával. és ami szintén fontos: az előadás azt üzeni, hogy az álmok megvalósíthatóak, csak tenni kell értük.
Erősíthet mindenkit Podlovics Laura és Gajda Anna darabjának sikere, amely nyert a Bábszínház belső pályázatán, és ezek után most már sokszáz diákot rábeszélhet arra, hogy ők is merjenek saját magukban hinni.
Ps. Kovács Milán képei a Bábszínház Facebook-oldaláról származnak.
