Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (54) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (26) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (284) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hajduk Károly (20) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Ilyés Róbert (20) Izsák Lili (26) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (22) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) Opera (631) opera (22) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (97) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (30) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (23) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (60) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zöldi Gergely (20) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Alföldi Róbert rendezése visszafogottan minimalista, letisztultságával minden bizonnyal feltűnést fog kelteni. A szereposztás kommentek nélkül is meggyőző – nem lesz könnyű rá jegyet venni se mostanában, se később, ott a helye a Centrál Színház műsorán még hosszú éveken át. Megrázó szép élmény volt már a főpróba is, így nem maradhat el a nyomhagyás, bár ennek a produkciónak biztosan nincs szüksége kampányra ahhoz, hogy mindig megteljen majd a nézőtér.

5_3.jpg

Lehetnek olyanok, akik Arthur Miller darabjához még mindig Tímár József ügynökét társítják először, akinek fő jelképe volt a két hatalmas táska, amelyekben a mintákat vitte magával. Emblematikus élmény volt 1990-ben az ELTÉ-n Kerényi Ferenc színháztörténeti szemináriumán FÉL ÉVEN ÁT, minden héten kilencven percen keresztül gesztusról gesztusra elemezni ezt az egy előadást. Alföldi Róbert hasonló alapossággal mindent végiggondolt a mű kapcsán, kidolgozta a szereplők viszonyait. Ebből a most még friss bemutatóból is könnyedén válhat legendás előadás, Stohl Andrásból pedig AZ ügynök.

8_2.jpg

Bíró Bence korszerű fordítást készített, egyben dramaturgként eltávolította a felesleget és néhány kisebb változtatással áthelyezte a történetet a mába. A szöveg szikárabb lett, összhangban van a látvánnyal. (Néhány apróbb átalakításán el fognak a darabot ismerők gondolkodni, de ezzel a lényeg nem sérült.)

Az első bemutató óta eltelt 74 év alatt a darab nem veszítette el az aktualitását, bár a marketing ma már nem "utazó ügynökök" munkájára épít. A kapcsolatok elszemélytelenedése méginkább jellemző lett, megmaradt a pénz is egyik legfőbb értékmérőként, sőt a „mi lesz velünk, ha megöregszünk” gondolat is ugyanúgy nyomaszt minket, mint bármilyen korábbi generációt. Ez egy igen-igen kemény világ, egyre nagyobbak az elvárások, és gyerekeink ugyanúgy minket hibáztatnak az elakadásaikért, ahogy Arthur Miller történetében - akár vannak velük kapcsolatban túlzott elvárásaink, akár nincsenek. (Tisztelet a kivételnek.)
12_1.jpgKálmán Eszter látványtervező barna tónusú, puritán környezetet teremtett. A karton falak jelzik, hogy a házban élők évtizedek óta nincsenek otthon a saját életükben, semmi nem végleges, még a házra felvett hitel sincs kifizetve, bár évtizedek teltek el, és a tulajdonos a beköltözés óta már megöregedett. Néhány jelenet a szobán kívül játszódik, mégsem változik jelentős módon a látvány, ami leginkább Willy Loman érzésvilágára jellemző – talán nem véletlen az sem, hogy legtöbbször barna öltönyben látjuk, amely belesimul ebbe a közegbe.

1_1.jpg

A tér egyetlen luxus-eleme a tévé, amely nem néz ki olyan vacaknak, mint az összes többi berendezési tárgy. Jól működő ötlet, hogy két (Willy számára vonzó) szereplő is ezen át jelenik meg (Földes Eszter „call girl”-ként, és László Zsolt a sikeres, de már halott Ben bácsi szerepében), akikkel a főszereplőnek valódi kapcsolata nincs, mégis beszél hozzájuk. A kényelmet a családfőnek alanyi jogon járó, régi karosszék jelenti – érdekes, hogy kik, mennyi időre foglalják el. 

A magasból alkalmanként leereszkedő lámpafűzérek kellően elütnek a környezet sivárságától, a csillagos eget imitálva jelzik a szereplő álmodozó hajlamát és rendíthetetlen bizakodását a sikerben. 10_3.jpg

Stohl András Willy szerepében fiatalabb annál, amilyet várnánk, mégis elhisszük a kiégését – akár saját életpályánkat is eszünkbe juttathatja. Sokan érezhetik majd közel magukhoz, különösen azok, akik fárasztó (és esetleg nem is túl örömteli) munkanap után érkeztek a színházba.

Miközben időnként elveszíti a kapcsolatot a realitással, magában, illetve múltbeli szereplőkhöz beszél, átjön annak a logikája is, hogy miért érzi jó megoldásnak az öngyilkosságot. (A pénz persze nem boldogít, és nem lehetünk biztosak abban, hogy a család problémái az apa halálával valóban mind megoldódnak.)

4_3.jpg

Stohl András karakterének sokféle színe van. Feltehetően nem könyvelnénk el egyszerűen egy bántalmazó férjnek és gyermekeit elhanyagoló apának - bár ilyen is -, mert a maga módján megtette azt, amire képes volt. 

Az ügynök halála arról is szól, hogy milyen hatása van annak, ha a szülők jelentős különbséget tesznek gyermekeik között. Szécsi Bence (Happy) az apai modellt – a valóság megszépítésének igényét – viszi tovább, míg Fehér Tibor (Biff, a kedvenc fiú szerepében) kényszert érez az őszinteségre, és a ki nem mondott igazság megnyomorítja az életét. Ebben az előadásban különösen erősen érvényesült Happy szeretetvágya – ő az, aki látszólag rendben van, dolgozik, karriert épít, de érezhetően szenved a teljes mellőzöttségtől, és nem is meglepő, hogy kifelé fordul.

11_1.jpg

Az epizódszerepekben fellépők – a már említetteken kívül a keményszívű fiatal üzletembert játszó Puskás Dávid, illetve az ügynök egyetlen barátja, Charley, azaz Kocsis Pál, felbukkanásaikkal előre viszik a történetet, amely mégis megmarad szűk kamaradrámának. (Utóbbit nézve eszünkbe kellene, hogy jusson: érdemes lenne végre azokat a személyeket észrevenni magunk körül, akik törődnek velünk, ahelyett, hogy a sebeinket nyalogatnánk.)

Ami számomra az egész előadást megemelte és kivételessé tette (a korábban élőben látott öt Ügynök után), a Balsai Móni által játszott Linda volt, aki kissé kinyúlt, feltehetően turkálóban beszerzett melegítőben élte végig a történetet – igazi gondoskodó feleségként, aki nem jár el sehova, és akit nem is becsülnek meg.

A főpróbán a színésznő mikroporttal kényszerült játszani (ebből következtethettünk arra, hogy beteg, így ez civil aggodalmakra is okot adott). Ez a megoldás nemcsak a távolságot növelte a házaspár között (illetve érezhettük azt, hogy a férj érzi távolinak magától a feleségét), ugyanakkor az asszony rengeteg erőfeszítésének jelképévé is vált. Egy pillanatig sem merült fel, hogy Linda a férjéért megélhetési okokból aggódna, viselt dolgait azért nézné el, mert maga is átvette a férfi látásmódját és az öncsalásra való hajlamát. Ennél sokkal egyszerűbb a képlet: azért igazodik hozzá végtelen türelemmel és bocsátja meg a bántó gesztusait, mert szereti, és minden erejével támogatja. 2_3.jpg

Ennél nem bonyolultabb a helyzet, bár a férfi mintha nem lenne tudatában a rá irányuló végtelen szeretetnek, vagy amennyiben ösztönösen mégis felfogja, inkább zavarja, mert képtelen a viszonzásra. 

Nagyon nehezen tudnék hirtelen most egy olyan másik szereplőt mondani az általam a közelmúltban látott előadásokból, akiből így áradna a szeretet, pedig erre nekünk nézőknek így színpadon keresztül is nagy szükségünk lenne. Jó Balsai Móni Lindáját nézni, őszintén tudunk drukkolni neki. (Csak eszembe jutott a még friss miskolci Kékszakállú párkapcsolati drámája, ahol a szeretet hivatkozási alap, de jól szeretnie egyik szereplőnek sem sikerül. Vagy egy másik feleség, Az ügynök halálá-val párhuzamosan bemutatott Laviná-ból, akinek ez a megbocsátó gesztus nehezére esik.)

Az már a darabon kívüli kérdés, hogy ennek a Lindának lehet-e még élvezhető élete Willy Loman után is, vagy sem – az anyagi biztonság kárpótolhat-e minket egy ember elvesztéséért.

3_2.jpg

A főpróba közönségében sokan lehettek olyanok, akik számára új lehetett a mű – az utolsó előtti jelenet előtt tapsolni kezdtek. Nem szpoilerezném ezt a bizonyos utolsó rövid képet, csak annyit mondanék azoknak, akik az előadásra készülnek: ne engedjenek az impulzusnak, amikor először azt éreznék, hogy talán ennyi az egész: a címben is jelzett „az ügynök halála” után még van mit nézni.

Az előadás erős hatást kelt, engem megrázott, nem is tudtam tapsolni utána, csak ültem. Nagyjából úgy, ahogy Linda gyászolt…

13_1.jpg

PS. Szokodi Bea képeit használtam, köszönettel.

Címkék: Stohl András Alföldi Kocsis Pál Centrál Színház Balsai Móni Földes Eszter Fehér Tibor Az ügynök halála Kálmán Eszter Bíró Bence Szokodi Bea Szécsi Bence Puskás Dávid

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr1918338661

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása