Ha valaki nemrég látta a Lefkovicsék gyászolnak című filmet, amelyet Breier Ádám írt, hátha nem felejtette el annak első jelenetét: Máhr Ági és Bezerédi Zoltán egy színházi előadást néznek, amely ugyanúgy az apaságról szól, mint maga a film, sőt ennek is Breier Ádám volt az egyik szerzője. A másik pedig Körösényi Dániel, akik ezt a darabot az Orfeum vezetőjének felkérésére, annak saját ötletéből írták. (Az Anyád kínja című előadás hatalmas sikere indokolta, hogy legyen előadás az apák sorsáról is.)
Akinek ez a vicces jelenet felkeltette az érdeklődését, az Orfeumban (havonta átlagosan kétszer) meg is nézheti az Apád fülé-t, megtudhatja, hogy milyen szövegkörnyezetben hangzik el a megmutatott párbeszéd. Nemcsak Adorjáni Bálint és Elek Ferenc játszik benne, de Nagy Sándor és Fenyő Iván is – ezt a nagy négyest így együtt biztosan sehol máshol nem lehet látni. Irigylésre méltó helyzetben vannak ezen az estén: az őket választó mezei nézőknek minden feltétel adott, hogy egy jó vacsora után, jó hangulatban csak rájuk tudjanak figyelni. A filmben kiemelten fontos szerepet betöltő szekrény nem látható, de ettől függetlenül feltétlenül ajánlom a 2018 ősze óta futó darab megtekintését. Már régen készültem rá, örülök, hogy végre sikerült.
Legközelebb július 16-án, 23-án és 30-án
Harmadszor jártam az Orfeumban (ld. korábbi ajánlók: Bonnie és Clyde gengszterpop, Poirot az Orfeumban), a beígért eső elmaradt, és az előzetes várakozásaimat is felülmúlta a színházi este.
Az Orfeum a nyári hónapokban kevesebbet, és csak a hétköznapokon játszik, feltételezve, hogy akinek van ideje a hétvégéken az vagy elutazik, vagy a péntek-szombatra besűrített szabadtéri programokat választja. Működött ez a logika, ezen a szerda estén szinte minden asztalnál ültek és (a tapsból lemérve) jól is szórakozott mindenki. Légkondi van, szúnyog nincs.
A szép este minden összetevője együtt volt: megfelelő hely és alkalom a színház előtti és utáni beszélgetésre, jó konyha (húsos és vegetáriánus menü között előre kell választani), barátságos kiszolgálás és nem utolsó sorban egy részben zenés-táncos, improvizatív, helyenként a stand up-felé hajló előadás, amely szórakoztat, de alkalmat is ad akár mély beszélgetések megindítására is.
A beszélgetés legalább olyan fontos része egy orfeumi estének, mint a színház, bár a kettő erősen elválik: amíg a színészek játszanak, addig mindenki fegyelmezetten ül, nem eszik/iszik/telefonozik/zörög. (Már csak azért sem, mert a vacsora első két fogását az első felvonás előtt, a desszertet pedig a szünetben szolgálják fel.) Sajnos túlzás nélkül állíthatom, hogy itt, ahol nagyobb lehetőség lett volna kilengésekre, fegyelmezettebbek a nézőtársak, mint pl. az Operaházban az oda bevetődő épület-turisták.
Egy ilyen program azoknak való, akik nem akarják a lehető legrövidebb idő alatt letudni a kulturális élményt. (Lassú színház ez – Wagner is valami ilyet talált fel az 50 és a 60 percre beállított vacsoraszünetekkel – a nemrég látott müpás Ring után felmerült bennem a párhuzam, és az is, hogy milyen ritkán kerülünk hasonló helyzetbe – a színházhoz kötődő társasági élmény jellemzően a 15-20 percnyi szünetre korlátozódik mindig.)
Az Apád fülé-t különösen ajánlom olyan fiatal pároknak, akik már kezdenek gondolkodni a családalapításon, ennek kapcsán gyorsan feltérképezhető partnerük jövőképe. Olyanoknak is jól jöhet, akik szeretnék kibogozni, hogy mit rontottak el a korábbi éveikben: egy közösen eltöltött ötórás (18-23!) orfeumi nyugodt este alkalmas lehet akár egy ilyen folyamat elkezdésére is.
Mivel az apaság, gyereknevelés, párkapcsolat témakör mindenkit érint, mindenkinek van véleménye ezzel kapcsolatban, az előadás a legszélesebb körű érdeklődésre tarthat számot, várhatóan élmények és tapasztalatok sokaságát fogja a nézőkből előhívni.
A történetet nézve érezzük a tanmese jelleget, de a színészek mindent beleadnak az estébe, és annyi élettel töltik meg a három markánsan eltérő apatípust, hogy még akkor is elhisszük nekik, hogy saját magukról beszélnek, ha netán a közelmúltban láttuk őket egészen más jellegű szerepekben. (ld. Pekingi ősz, Embtrg, Teltház, Három nővér, De kié lesz a kutya? - néhány előadás, amelyben a színészek valamelyike nézhető, leszámítva Fenyő Ivánt, akinek lehet, hogy jelenleg épp az Apád füle az egyetlen futó produkciója.)
Az eset folyamán sűrítve megmutatják nekünk, hogy mennyire mást jelenthet az apaság, csinálható felelősségteljesen vagy mellékesen, lehet élvezni, vagy túlélésre játszani. (Azt, hogy ki a karrierista, ki a lúzer és ki a „boldog apa” ki lehet találni, nem szpoilerezem a látottakat, legyen meglepetés.)
Az este folyamán rengeteg sztori hangzik el, több-kevesebb improvizációval, mindig másként - mesélték nekem a pincérek, akik sokszor megnézték már. A nézőknek a saját tapasztalataitól függően lehet ezer észrevétele, ráismerhet helyzetekre, amelyeket szintén átélt. Ugyan főleg a nehézségekről van szó végig – a lehető legviccesebb tálalásban -, mégis sikerül bizakodó hangulatba ringatni minket a végére. Talán nem csak a történetben válaszútra került „amoroso” karakternek (Adorjáni Bálint elővezetésében) jön meg a kedve az apasághoz…
Ez az este számomra is jól alakult, jó sorsom összehozott egy fiatal párral, akik éppen ennek az előadásnak a (már korábban elkészült, szintén folyamatosan műsoron lévő) női párját látták, az csinált kedvet nekik a visszatérésre. Az Anyád kínja iránt az én érdeklődésemet is felkeltették, készülök rá július 31-én. De addig még jön egy különleges alkalom: Balsai Móni július 11-én Heltai Jenő-estet tart itt, amelyre még nagyon jó helyek is maradtak…
