Sokan küldözgetnek éves beszámolókat, most kaptam én is egy 17 oldalasat egy barátnőmtől - idén ezt a mintát követem én is, időrendben fogok haladni néhány előreutalással.
Az itt kiemelt előadások természetesen a számomra legemlékezetesebbek, nem a teljes magyar színházi kínálatból merítettem, mindössze 216 koncert, opera és prózai előadás élménye van a bejegyzés hátterében. Az itt említett összes előadást ajánlom megtekintésre, a legtöbbről külön írtam is, szeretném rájuk ismét felhívni a figyelmet.
Mindenkinek köszönöm, aki akár művészként, vagy bármely színház dolgozójaként kitart, nem választ egy stresszmentesebb, könnyebb megélhetést adó civil munkát, illetve azért választ, hogy mégse kelljen a pályáját egészen feladnia.
Drukkolok, hogy 2025-ben ne alakuljon rosszabbul a helyzet, én is igyekszem folytatni a blogírást. Köszönöm, akik ebben 2024-ben is támogattak meghívásokkal, ajándékjegyekkel, a Patreonon, vagy lájkokkal, kommentekkel, megosztással a Facebook-oldalamon, hogy az ajánlók több embert érhessenek el, vagy akár „csak” a blogom olvasásával. Az, hogy lassan már 12 éve minden nap többszáz ember használja az ajánlóimat, sokat segít abban, hogy most ebbe a 3376. bejegyzésbe is belefogjak. Mindenkinek kívánom, hogy olyan előadásokhoz legyen köze 2025-ben, amelyeket igazán szeretni tud majd.
Prudencia Hart különös kivetkeztetése - Stúdió K - Pallagi Melitta és Nagypál Gábor - fotó: Dömölky Dániel
Most pedig „lásd, akiket én szerettem” (az évadértékelők mottóján nem változtatnék továbbra sem)
JANUÁR
A Madáchban kezdődött, Szaszák Zsolt „felfedezésével”, aki ősszel saját sorozatot indított a 6Színben. Az Orlai Produkció ugyanott előállt egy nagyszerű kétszereplőssel (Mikor hazudtam?), amely hatására napokon belül pótoltam két korábban kihagyott előadást Péterfy Borival (Az öldöklés istene) és Rohonyi Barnabással (MILF).
Mikor hazudtam? - 6Szín - Rohonyi Barnabás és Péterfy Bori - fotó: Szokodi Bea
A Jurányiban láttam az évek óta futó Roletti-t is – mindenképp nézendő.
Bükki kirándulásokkal „megpuhított” kaland volt a miskolci Kékszakállú, Kálnay Zsófia debütálása Juditként: régen várt esemény.
Az Operában megvolt végre az általam intenzíven várt Ruszalka ősbemutató. Brassói-Jőrös Andrea miatt dupláztam, túllépve a rendezéssel kapcsolatos ellenérzéseimen.
A hónap végén egy igazi Carment is láthattam, Aigul Akhmetshinát, bár csak közvetítve (a MET-ből). Áprilisban ismét, egy másik koncepcióban, de akkor is Piotr Beczalával (a Royal Operából).
FEBRUÁR
Az Opera elővette az Arabellá-t is, amelyben a várakozásaimnak megfelelően csodálatos volt Pasztircsák Polina, és szintén nagyszerű Topolánszky Laura, aki a Ruszalká-ban is játszott egy kisebb szerepet. (Májusban, a Borisz Godunov-ban is, Bretz Gáborral és Brassói-Jőrös Andreával együtt.) Érdemes rá is külön figyelni ezentúl.
A hónap meglepetése, hogy bár nem szeretem a bohózat műfaját, várakozáson felül jó estét szerzett Zayzon Zsolt főszereplésével az Egy a ráadás a Tháliában, tökéletes fájdalomcsillapításra. Pár napra rá következett a Centrálban Az ügynök halála Alföldi Róbert rendezésében, Stohl Andrással és Balsai Mónival. Ez nem nyújt felhőtlen kikapcsolódást, viszont mélyre megy, a tavalyi évad egyik legjobb előadása volt számomra.
Az ügynök halála - Centrál Színház - Stohl András és Balsai Móni - fotó: Szokodi Bea
MÁRCIUS
Teljes egészében láttam az Opera Don Giovanni-sorozatát, mindkét főpróbát és a nyolc előadást, és napról napra átírtam a nyomhagyó-ajánlót, a sztrájk által érintett előadásokkal külön is foglalkoztam, sőt a jövőre is gondolva írtam egy rövid verziót is. Ez a sorozat számomra 2024 legmeghatározóbb zenei élménye lett a hozzá kapcsolódó óriási feszültség ellenére is. Bár a hónapom leginkább erről szólt, emellett maradandó nyomot hagyott bennem Pál András a Radnóti Oidipuszaként. A Tháliában a Ványa bá-nak másodszorra is nagyon örültem, ezt továbbra is határozottan ajánlom.
2024-03-22 - Hunyadi-keresztmetszet DG-díszletben, Gara nádor: Cser Krisztián (aki mindkét sorozatot párhuzamosan játszotta három héten át) fotó: Lovas Erika
A hónap végén egy pár napos körúton járva sok év után voltam egy nyíregyházi előadáson is (Macskajáték) – ez is az év különleges élményei közé tartozott. (Nyilván ajánlóként ez már nem működhet, a vidéki előadások nem tarthatóak hosszan életben.)
Áprilisról már a következő részben van szó...
