Mezei néző

Hat előadás:

Centrál – My fair lady

Centrál – Dolgok, amikért érdemes élni

Katona – Ithaka

Katona – Sufni – 19.15 – Pali

Kamra – Ürgék

Szkéné – 20h – A fajok eredete

A gyulai nyári bemutató után a Nemzeti Színház Gobbi Hildáról elnevezett stúdiójában is látható most már Székely János drámája, a Caligula helytartója, mégpedig Szász János rendezésében.

Petronius - Trill Zsolt - és a szobor, amit be kellene vinni a templomba

Rövid nyomhagyó bejegyzés következik Gyöngyösi Levente tegnapi szerzői estjéről azoknak, akik nem lehettek ott, de szerettek volna – egyfajta helyzetjelentés, nem zenekritika.

A szerző a vigado.hu képén

Szeptember 15-én este - most már egy hete - a tavalyi évad végéről elhalasztott Zsótér-bemutató volt az Ódry Színpadon. Az előadás igazolja, hogy odaadó művészekkel – a rendező saját, immár ötödéves osztályával - akármilyen térben, és pénz nélkül is lehet színházat csinálni.

Ez a Velencei kalmár azt is bizonyítja, hogy egy Shakespeare-dráma is lehet szórakoztató, amennyiben a rendezőnek és csapatának vannak ötletei a kivitelezéshez, és van valaki, aki nagyon jól meg tudja húzni a darabot, sőt némileg át is alakítja.( A színlap által ismeretlenségben hagyott dramaturgnak ezúton is gratulálok, legyen bár maga a dramaturgként végzett rendező, Ungár Juli, a rendező állandó munkatársa, vagy akárki más.)

Az egy font hús kivágása előtt...- Éder Vera fotója a csapatról

Ami létrejött, az elsősorban egyetemi vizsga, így kell nézni és értékelni, és a produkcióval (mint az Ódry bármely előadásával) kapcsolatban a legnagyobb kérdés, hogy ad-e lehetőséget az osztály tagjainak egyénenként is a megmutatkozásra vagy sem. (Ad.)

Röviden: nagyszerű, feltétlenül nézendő játékos előadás másfél órában, jó színészi teljesítményekkel.

Mindez valamivel bővebben itt következik:

Úgy tűnik, hogy rettentő régen van a Stúdió K műsorán a Rettentő görög vitéz, amelyik Thézeusz történetét dolgozza fel bábos eszközökkel, és még embert nem láttam, aki ne szuperlatívuszokban beszélt volna az egy-két-sok megtekintéséről. Nekem is a legjobb gyerekelőadás élményeim közé tartozik, a mindenkori top tízben benne lenne. Revelatív előadás - még mindig műsoron -, amelynek szakmai és közönségsikere ráadásul el is indította ezt a független színházi műhelyt, hogy célzottan foglalkozzon a gyerekközönséggel. A fiam egyik kedvenc előadása is volt ez, éppen ezért különösen sajnáltuk mindketten, hogy más családi program miatt nem tudott velem jönni egy újabb görög történet előadására, és így most nem tudok részletesen beszámolni, hogy mennyire tetszett a célközönségnek.

Bábok - tervezte a rendező, Németh Ilona

Azoknak, akik nem jönnek a Müpába a Fesztiválzenekar Barokk Együttesét nézni - három előadás:

Kamra – Ürgék

Rózsavölgyi Szalon – 18h, 21h – Az utolsó óra

Szkéné -20h – Parasztopera

2003 óta ez Háy János darabjának hatodik bemutatója, egyben az első pesti. Ugyanaz a közeg, részben azonos szereplők jelennek meg benne, mint  A Gézagyerekben, amely két évada nagy sikerrel megy a Pinceszínházban, és ennek a jó visszhangnak nyilván van köze ahhoz, hogy egy másik Háy-darabhoz nyúltak most megint.

Dupla ajánló -

szept. 24-re három előadás:

Kolibri Pince – 16h – Cyber Cyrano

Rózsavölgyi Szalon – Salamon király szorong

Szkéné - A lány, aki hozott lélekből dolgozott

szept. 25-re öt előadás:

Katona – 19.30 – A borbély

Kamra – Széljegy

Kolibri Pince – 16h – Cyber Cyrano

Rózsavölgyi Szalon – romance.com

Szkéné -20h – Parasztopera

Az Ódry Színpadra vittem 44 tanítványomat ezen az estén, hogy a tavalyi egyik kedvenc előadásomat, Fodor Tamás Vadkacsáját megnézzük együtt. Néhány nappal korábban váratlanul ért a Nézőművészeti KFT felhívása, amely éppen erre a napra, 16h-ra a Vörösmarty Gimnáziumba szervezett tantermi bemutató előadást abból a célból, hogy a családon belüli erőszak problémájával foglalkozó hetvenperces, kétszereplős előadásukat népszerűsítse a pedagógusok körében. Miután technikailag megoldhatónak látszott, bevállaltam mindkettőt, és most erről az első élményről írok. 

Hajlamos vagyok azt hinni, hogy tájékozott vagyok színházi témában, de ezt, a 2016-ban bemutatott produkciót, amelyért a főszereplő, Simkó Katalin még díjat is kapott nem ismertem, pedig mint kiderült, ez már a 65. előadás volt. Még itt az elején leírom, hogy a Manna a támogató partner, és a dramaturg, Gyulay Eszter egy regényből ( Beate Teresa Hanika: Soha senkinek ) hozta létre a szöveget, a rendező pedig Scherer Péter volt. Feltétlenül érdemes megnézni, erről az előadásról csakis ajánlót lehet írni.

Az Ódry Színpadon 2018. januárjában mutatták be Vecsei H. Miklós átiratában Shakespeare egyik legismertebb vígjátékát, amelyet az ifjabb Vidnyánszky Attila rendezett.

A színlap egy generáció életérzésének megfogalmazását hirdeti, és ez a leírás elég pontosan rá is illik az előadásra, amely helyenként igen sűrű pillanatokat, máskor pedig üresjáratokat is ad majdnem két órában, szünet nélkül. Vegyesek a nézői benyomásaim, hol soknak, hol pedig kevésének éreztem, de persze azt is tudtam, hogy ez mindegy , hiszen nem én vagyok a megcélzott nézői réteg, így nem tragikus, hogy nem kötött le végig az előadás.