Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (53) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (25) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (283) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Izsák Lili (24) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (21) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) Opera (631) opera (22) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (96) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (29) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (22) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (59) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

A fenti idézet Orgontól származik, remélhetőleg pontosan, Parti Nagy Lajos átiratából. Lehet túl sok a bizalom és a barátság? Minden arra utal, hogy lehet.

Mi történik akkor, ha egy józan családos ember életébe egyszer csak betör egy külső személy, aki hirtelen pótolni látszik mindent, ami hiányzik, akibe az illető egyszercsak beleszeret?

Jelen esetben egy kopaszodó, pocakos, idősödő férfi a főszereplőnk, aki nem egy fiatal nőben látja a megoldást élete bajaira - az túlságosan egyszerű lenne, ráadásul ifjú második felesége által ezen a fordulaton már túl is van. Nem. Egy nála alacsonyabb társadalmi státuszban lévő és jóval fiatalabb férfi az, aki elvarázsolta. A szenvedélyes, elvakult szerelem tüneteit látjuk és némileg talán szánakozunk is Orgonon, akinek ez a (szinte) mindenki más által képtelennek tartott szenvedély ideig-óráig boldogságot, sőt biztonságérzetet is ad. Úgy érzi, jó úton jár, élete éppen most került jó mederbe Tartuffe befogadása által.

Znamenák István alakítása megragad minket. Engem is, aki most már húsz éve tanítom a darabot és a lányomat is, aki még a címét sem hallotta soha. Már csak miatta is érdemes az előadást megnézni. Meglepne, ha nem kapna jelölést a kritikusoktól a legjobb főszereplő díjra.

Znamenák Orgonja átlagosnak tűnik. Akármelyikünk lehetne. Szürke öltönyös, aktatáskás, esernyős férfi. Üzletember? Netán politikus? Egy biztos, hogy az egész társaságban az egyetlen, aki dolgozik és mindenki más - jogcímmel vagy anélkül - rajta élősködik. Még a sógorát is ő látja el pénzzel, nem is beszélve a fizetett alkalmazottról. Mindig siet, meg nem áll és közben mégis valami többre vágyna. Az egyetlen oázis számára Tartuffe barátsága, akit ő emelt magához.Nem érezzük, hogy családtagjaival igazi szeretetkapcsolat fűzné össze.

Tehát adott egy légüres térben lévő ember, aki hirtelen megtalálja élete értelmét egy szélhámosban, aki visszaél ezzel. (Lehetne szerencséje is, és akkor csak kihasználná, élősködne, a háta mögött kinevetné, de legalább nem dobná ki a házából.) Orgon megjárja. Amikor átéli az asztal alatt megcsalatását, érezhetően nem is az asszony szenvedése fáj neki, hanem az, hogy Tartuffe másra vágyott. Megcsalt szerelmesnek érzi magát. Összeomlik. Minden más csak súlyosbító tényező, elég valószínűtlen, hogy a katasztrófa után újra képes lesz valakiben kicsit is megbízni. Árnyalt, sokrétű Znamenák István Orgonja, hol lágy, hol agresszív és kellően vak. Nem is kérdéses, hogy ő is hibás, amiért így magára maradt, de látnivalóan időhiány miatt sosem lesz energiája az életét helyretenni.

A család pedig olyan, mintha csak egy helyen élő, de egymástól egészen független emberek halmaza lenne, akiket most csak a közös ellenség, Tartuffe betolakodása kovácsolt össze némiképpen.

Akik a darabot korábbról ismerjük, azonnal érezzük ezt a köztük lévő távolságot, már a kezdő képben, ahogy ülnek a család tagjai az ultra-modern, divatos, ámde sivár nappaliban, mindenki jó messze a másiktól. Bagossy Levente díszlete jól hasznosítja a színpad adottságait, még a forgót is. Először kétségeink vannak, hol lehet ebben a nagy üres térben elrejtőzni, aztán ez a probléma is megoldódik. Lehet, hogy néhány milliomosnak új ötletet is ad, miként lehetne még felturbózni a villájukat. Plazmatévén bevetíteni kandallót - kifejező ötlet. Melegebb nem lesz tőle, és az otthon benyomását sem sikerül felkelteni.

Még nem szólalt meg senki, szándékosan kitartott a csend, amely jelképes is, a rendezés sikeresen eltalálta az alaphangulatot

Nagy Zsolt a címszerepben a legkisebb mértékig sem törekszik arra, hogy a látszatot fenntartsa. Minek? Orgon szava számít egyedül, és ő mellette áll. Nyers, durva fickó ez a Tartuffe, más közegből származik. A szokásos intellektuális alkatú álszentek után itt van valaki, aki az ösztöneire hallgat. Amit megkíván, megszerzi. Bolond lenne, ha nem használná ki a helyzetet. Erőteljes alakítás. Tartuffe egy pillanatig sem illeszkedik be a családi közegbe, végig érezzük a kétféle mentalitás folyamatos ütközését, amikor a család bármely tartozékával beszél.

Tartuffe sorsa az ötödik felvonásban persze megváltozik. Miután ha annyit mondok, hogy Parti Nagy-szövegről van szó, mindenki tudja, hogy mire lehet számítani, aki az író korábbi színpadi művei közül bármelyiket ismeri. Sőt: a Parti Nagy-féle Tartuffe hosszan ment a Nemzetiben telt házzal a stúdióban, volt olyan jó, hogy menne az még a mai napig is. Ebben a verzióban elmaradt a királyi kegyelem. Az Örkény előadásának vége szintén döntő fordulatot hoz, semmivel sem megnyugtatóbbat egy meglehetősen brutális fordulattal. A viszonyok egy csapásra megváltoznak, és attól tartok, hogy Orgon családja most sem fog nyugodtabban aludni, mintha a nemzetis véget kapták volna....A poént nem lövöm le, nézzétek meg. Ambivalens érzéseim vannak a lezárással kapcsolatban, azért sem. Inkább visszatérek még néhány színészre.

Dorine, a szobalány (itt: háztartási alkalmazott) szerepe mindig is az egyik leghálásabb volt, ha csak a női szerepeket nézzük, akkor különösen. Ő ugyanis a Tartuffe-ellenes csoport szócsöve. Kerekes Éva láthatóan élvezi a szerepet. Egyet tudunk róla nehezen elképzelni, mégpedig azt, hogy bármely házimunkát végezne. Sokkal inkább alapozza bátorságát a ház urával folytatott korábbi szerelmi viszonyra, amely talán le sem zárult...Erre ugyan a szövegben nemigen van utalás, de a két színész bensőséges egymásra nézései azt érzékeltették, hogy több köze van Orgonnak Dorine-hoz, mint második feleségéhez. Nagyszerű formában van most is a színésznő. Úgy érzem, hogy most még Übü mamáját is felülmúlja.

Cléante, aki Elmira nagybátyjaként lazán kapcsolódik a családhoz Csuja Imre alakításában talán a szokásosnál is nyomatékosabb szerephez jut. A ház ura, akinek nyilvánvalóan köze van a kormányzati körökhöz rendszeresen "leszabadgondolkodózza". Csuja fekete keretes szemüvegében, kihízott és pattanásig feszülő kockás ingében, nyúlott pullóverében és narancssárga (mások szerint "pejbarna") nadrágjában élesen elüt a közegtől. Talán még jobban is, mint Tartuffe. Ő képviselné a józan értelmet, amely nem jut szóhoz. Szerethető, de gyengeségét is érezzük, az események menetére nincs befolyással.

A közegből szintén kirí "a kedves mama", Orgon anyja. Sokszoknyás parasztasszonyra veszi a figurát Pogány Judit, tájszólással. Parti Nagy az ő szövegében tobzódik leginkább, és a közönség hálás is ezért. A két jelenet ezáltal kiemelkedik az előadásból.

Loyál Ignác, végrehajtó  nyúlfarknyi szerepét valóban emlékezetessé teszi Máthé Zsolt, aki kellően tenyérbemászó, önelégült fontoskodó. Megjegyezzük.

A többi szereplő Bagossy László színészosztályából érkezett gyakorlatra a színházhoz és úgy néz ki, hogy az Übü király tavaly júniusi próbái óta folyamatosan a mély vízben tartózkodnak.(lsd.még: Számodra hely) Jelenleg talán az ország elsőszámú művészszínházában kell bizonyítaniuk, és ez nem kis lelki teher lehet. Erre a főpróbára még nem mindenkinek sikerült felnőni az idősebb partnerekhez.

Örültem Kókai Tünde Mariane-jának. Az ő ruhái illettek a díszlethez, a karakter nyilvánvaló törekvése, hogy mindenkinek megfeleljen, alkalmazkodna egyszerre apjához és vőlegényéhez is. Patkós Márton Valérként mindössze kétszer jut szóhoz, nála több esélyt kap Dóra Béla Orgon fiaként. Hasonló alkatúak, hasonló helyzetben is vannak. Moliere ezekkel a szerepkörökkel mostohán bánt, ennél jóval több nem is hozható - talán - ki a helyzetükből. Varga Lili két kicsi szerepben viszont azt hiszem, hogy messze jelentősebb, mint ahogy az várható lenne. Pernelle asszony néma szolgájaként beszédesen gubbaszt a széken. Benne a szenvedés, a lemondás, neki nem csak alkalmilag kell kibírni a folyamatos kárálást. Képes már most az intenzív színpadi jelenlétre. Jéger Zsombor Tartuffe néma szolgájaként elkényeztetett nyikhajt játszik tréning ruhájában. Tartuffe általa dupla intenzitással van jelen. Egész más típus, nem tudjuk (egy ideig), hogy mit keres mellette. Félszavakból is megértik egymást. Ehhez képest lesz még inkább meglepetés a darab lezárása...

Két olyan szereposztási megoldást látok mindössze, amely igazán meglepőnek mondható. Az egyik a címszereplőé, amely szerepet ebben a társulatban minden törzsnéző Polgár Csabával, esetleg Debreczeny Csabával, Máthé Zsolttal vagy még akár Ficza Istvánnal is jobban el tudta volna képzelni. Nagy Zsolt kiválasztása a szereplő másságát még jobban aláhúzta, egyet lehet vele érteni.

A másik: Orgon feleségét jellemzően mindig a társulat legdominánsabb és ezáltal nem túl fiatal, késő harmincas vagy még inkább negyvenes éveit taposó színésznője szokta kapni, aki már régen kialakította saját karakterét és a nézők számára rendszerint "húzónév" is. Most Szandtner Anna ideiglenes kiesésével Hámori Gabi lehetett volna Elmira, papírforma szerint. A korkülönbség elegendő lett volna bőven akkor is. A rendezői koncepció azonban ennél többet akart, egy igazi szakadékot képezni a házasfelek között. Ez sikerült Pálya Pompónia kiválasztásával.

Pálya Pompóniának nemcsak a neve kelt feltűnést, tavaly megjegyeztem magamnak a Nibelung lakópark előadáson azonnal, amikor először láttam. Ha Kis Éva lenne a neve, ugyanezt a hatást érné el akkor is. Kétségtelenül megvan a személyes kisugárzása, jóval érettebb nő benyomását kelti. Elhisszük azt, hogy árad belőle a szexuális vonzerő, amelynek nem tud Tartuffe sem ellenállni. Ugyanakkor az is látszik, hogy túl sok élettapasztalata nincs, játszik a férfiakkal, flörtöl, de megrázza az, hogy majdnem megerőszakolják. A színésznő alakítását félkésznek éreztem, erősnek amikor némán van jelen, de amint megszólalt, a hatás romlott. Nincs MÉG (!) azonos súlycsoportban az Örkény társulatának tagjaival. Nem éreztem kidolgozottnak a kapcsolatait a családtagokkal, különösen Orgonnal nem. Persze, lehetséges, hogy épp ez volt a cél, hogy ne legyenek kapcsolatai.

Erős ez a társulat, a névsort nézegetve még annyi más alternatív szereposztás is létrejöhetett volna. Összességében elégedetten mentem haza, örültem az előadásnak, amelyre valóban hetek óta gondoltam előre, annak ellenére, hogy a darab stílusától elütő befejezés némileg megzavart. Nem bántam meg, hogy látatlanban már megvettem 75 jegyet egy márciusi előadásra a tanítványaim részére. Bagossy László korábbi örkényes rendezései alapján azt mondhatom, hogy csak annyi kockázatot vállaltam ezzel, mint az, aki nem visz magával esernyőt, mert egyetlen felhőt sem lát az égen...

 

 

 

 

Címkék: Örkény Színház Bagossy László Csuja Imre Znamenák István Kerekes Éva Máthé Zsolt Nagy Zsolt Pogány Judit Bagossy Levente Kókai Tünde Patkós Márton Pálya Pompónia Dóra Béla Tartuffe Jéger Zsombor Varga Lili

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr647078399

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása