Ajánló blogot írok, tehát igyekszem az összes általam kiválasztott előadás előnyös oldalát meglátni, az értékeit nézni. Április hónapban 28 alkalommal voltam színházban – a saját átlagomnál messze többször – és nem egyszer erősen kilengett a mérleg nyelve, és sok előadásnál még ugyanahhoz a művészhez is egyaránt kötődtek pozitív és negatív tényezők is. (Ha valaki belenézett néhány bejegyzésbe, ezt talán érzékelte is, de az, ami még csak ezután jön majd, kifejezetten ilyen lesz.) Igazán kevésszer éltem át azt, hogy egy előadás minden részletében és egészében is rendben volt, nem volt se túl rövid, se túl hosszú, szórakoztatott és szólt is valamiről, volt benne humor, a szereposztásnak nem volt gyenge láncszeme, és ami még egy igazán fontos tényező: az adott helyszín törzsközönségének készült.
Ezen az estén viszont láttam egy ilyen tökéletes előadást, amikor a színház és annak művészeti vezetője dupla hatost dobott. Nem jött rosszul a hónap legutolsó élményeként.
Kardos Róbert - Sztarenki Dóra - Vasvári Csaba - Spolarics Andrea mesteri kvartettjéből egy pillanat
Vasárnap este Florian Zeller „A kulisszák mögött” című darabjából Oláh Krisztina fordításában és dramaturgi közreműködésével, Ördög Tamás rendezésében a Szentendrei Teátrummal közös, magyarországi bemutató volt a Rózsavölgyi Szalonban, ezen a helyszínen a legelső közönség előtti előadás. A hétvégén ezt megelőzte kettő Szentendrén, ahol a nagyobb térben nyilván másként hathatott ez a négyszereplős darab, amelyik a Szalon intim terében igazán jól tud érvényesülni, olyan mintha erre a játszóhelyre írták volna.
Nyolcvan percben, szünet nélkül egy házaspár életébe látunk bele, akik vendégül látják régi barátjukat, Patrikot annak fiatal barátnőjével, Emmával, akire a feleségét nemrég cserélte le. A dilemma nem kicsi: a volt feleség (szintén régi barát!) iránti szolidaritásból zárkózzanak-e el a találkozás elől, vagy fogadják el ezt az új helyzetet. Persze, ennél többről van szó: a helyzet kapcsán a vendéglátókban is felmerül, hogy mi lenne, ha velük történt volna meg ugyanez.
Ez az utóbbi kérdés az, amelyik fontosabbá válik, a vendéglátókról szól az este, sokkal kevésbé arról, hogy ennek az új párnak mennyire lesz hosszú életű a kapcsolata, és ez a kapuzárási pánikban előre menekülő Patrik jó döntést hozott-e vagy sem.
Az előadásban az Enyvvári Péter által berendezett nappaliban látunk négy színészt, akiknek a játéka – Tóth Barbara jelmezeinek segítségével – egy profi vonósnégyesére emlékeztetett. Minden mozdulat és gesztus kidolgozott, és a partnerek válaszreakciója sem marad el. Igazán üdítő látvány volt négy ilyen jól összehangolt és jól kiválasztott színészt látni, és ez kárpótolt azért a nyugtalanító üzenetért, amelyet a darab hordozott minden humora ellenére is.
Sztarenki Dóra kapta Emma szerepét, aki felbolygatja az állóvizet, amelyben jó harminc éve élt a Vasvári Csaba által játszott most már erősen ötven felé közeledő férfi. Keveset látjuk és halljuk, mégis megjelenik előttünk egy nagyon ambíciózus, kényelemszerető nő, aki úgy érzi, hogy előre halad az életben egy érett férfi oldalán, és egyáltalán nem érdekli, hogy a megjelenése egy kihűlt házasság szétesésével járt, amelyben a férfi már nyilván szenvedett - akár ezzel is érvelhet . A férfi még abban a fázisban van, amikor még csak az előnyöket látja a kapcsolatban, pedig ha mi nézők igazán figyelünk, akkor a beszélgetésekből már kivehetőek azok a pontok, amelyekből kis idő múlva nyugodtan válhatnak feloldhatatlan konfliktusok is. Ennek ellenére értjük a döntést, és aki Sztarenki Dórára ránéz, az egy tökéletes alakú, gyönyörű nőt lát, aki nem is ostoba, akivel biztosan jól jár valaki. A kérdés mindössze az, hogy meddig…
A rendezés nagy előnye, hogy nem csinál gonosz démont ebből a fiatal nőből sem, elhihetjük, hogy neki ez a kapcsolat pont így megfelelő, sőt megértjük a férfi szempontjait is. Igen, egy ötven körüli férfi már megszokta a kényelmet, és ha a gyerekeit is felnevelte már, erősebb lesz benne a hiányérzet – még várna valami érdekeset az élettől, így annyira nem meglepő, hogy hajlamos kilépni a komfortzónából. A válási statisztikákat nézve, ez a pont, amikor valaki változatosságra vágyna, rendszerint még előbb bekövetkezik – nem harminc év után, hanem rendszerint hét éven belül.
Az előadás nagy erénye, hogy ezzel a létező problémával humorosan foglalkozik, de nem mondanám, hogy így elveszi a kérdés élét. Hat ez mindenkire, aki párkapcsolatban élt vagy él, elég nagy célközönség jöhet szóba, és ennek következtében ez az előadás nyugodtan mehet évekig is, ráadásul valóban nagyon jók a színészek és jó a rendezés.
Prózai előadásoknál szokatlan és így érdekes megoldása a darabnak: nemcsak a valóban elhangzó párbeszédeket halljuk, hanem a szereplők kihangosított gondolatait is. Elsősorban a vendéglátó férjét, aki a négy szereplő közül a legérdekesebbé válik számunkra, és nemcsak azért, mert ő szólít meg minket először.
Kardos Róbert egy könyvkiadó szerkesztője, szintén már kirepült gyerekekkel, aki átlagosan zavarmentes hétköznapokat élhet meg, többé-kevésbé sikeres és elégedett, és túl biztonságos és túl átlagos életét erősen feldúlja barátja (Patrik) válásának és új választásának híre. Az előadásban végig sikeresen lebegteti a kérdést, amelyet magának sem mer megválaszolni: ki járt jobban, Patrik az újra nősüléssel, vagy ő azzal, hogy harminc éve övé az az asszony, akiért éppen Patrikkal versenyzett annak idején. Egészen végig, jeleneten belül is érezzük, hogyan változik az álláspontja, amelyet még magának sem merne őszintén bevallani. Nem igazodik el önmagán sem, erről győz meg.
Spolarics Andrea kiváló partnere ebben a játékban. Isabelle alakja és érzései éppígy átláthatóak számunkra. Barátai válása őt is megrendíti, mert azonnal eszébe jut, hogy elhagyható, lecserélhető. Látjuk a rettegést, a ragaszkodását a bevált élethez, amely számára sem túl izgalmas, de ő maga sosem gondolt arra, hogy a férje helyett egy izgalmasabbat/fiatalabbat/vonzóbbat találjon, sőt eddig az esetig lehet, hogy az sem, hogy biztonságos életük léket kaphatna.
A Kardos Róbert - Spolarics Andrea kettős nagyon él, elhihető nekik ez a hosszú házasság,mert egészen egymásra vannak hangolva, és a férfi rezdüléseit, a nő valódi könnyeit nézve nem tehetünk mást, csak drukkolunk azért, hogy ez a házasság inkább mégis maradjon meg, és találjanak ki valami mást, amivel színesíteni lehetne hétköznapjaikat, járjanak el például színházba, ilyen darabokra, mint amilyen ez, „A kulisszák mögött”.
Az előadás nyilván egészen más hatással lesz azokra, akikkel (vagy akiknek a közvetlen környezetében) egy ilyen válás lebonyolódott, mint akik teljes biztonságban érzik magukat, és mérget vennének arra, hogy velük hasonló sosem történhet meg, hiszen ők naponta törődnek a párkapcsolatukkal, nem hagyják elunalmasodni. Talán teljesen felhőtlenül azok fognak szembesülni a történettel, akik szinglik és azok is kívánnak maradni, vagy akik leginkább a Sztarenki Dóra által játszott fiatal lány helyzetébe képzelik magukat. Számukra a világ tele van lehetőséggel, az öregedés folyamatával szembenézni képtelen férfiak tömegei nyilván nem fognak a váltástól visszatántorodni csak azért, mert szembesülnek egy előadással, amelyből akár kiolvasható, hogy hosszú távot nézve nem biztos, hogy érdemes.
Ps. Éder Vera képeiért köszönet a Rózsavölgyi Szalonnak!
