Az előadás nézése közben szinte azonnal az jutott eszembe: ezt az előadást jól össze lehetne kapcsolni egy állatmenhely programjával. Kevesen lehetnek, akikben ne keltené fel annak a vágyát, hogy azonnal beszerezzenek egy macskát.
A Kolibri számos gyermek és ifjúsági előadása többet akar, mint pusztán szórakoztatni. Felhívják a figyelmet valamilyen társadalmi problémára is. Ez az előadás rengeteg zenével és tánccal, kevés díszlettel és jópofa macska jelmezekkel beszél leginkább az utcára tett állatok sanyarú sorsáról, de szól ugyanakkor a magányos emberekről, a szülők által elhanyagolt (nevelőnővel azért felszerelt) gyerekekről is.
Az előadás a 7-10 éves gyerekeknek szól, ők a célközönség. A szerda délelőtti időpontban látott előadáson volt velem együtt négy egyéni néző. A többiek mind általános iskolások voltak, akik csoportosan jelentek meg a tanító nénik vezénylete alatt.Nem is volt szabad hely már, nagyon könnyen megtelik erre az előadásra a színház.
Az előcsarnokban kezdődött az előadás, őszintén szólva kétségeim voltak, hogy lesz-e esély arra, hogy a kezdő jelenetet hallani fogom, annyira zajosak voltak a gyerkőcök. De a harmónika első néhány akkordjára mintegy varázsütésre elcsendesedtek és az egész előadást nagyon feszült figyelemmel követték végig. Aggódtak, amikor aggódni kellett a macskává változott kisfiú kalandjai közben és nevettek, amikor volt poén.
Volt néhány élesebb helyzet is, a magányos idős ember halála elég megrázó, hősünk is többször kerül életveszélybe (lényegében egészen végig abban van). Az előadás gyorsan tovaszökken egyikről másik helyszínre. Talán túl szerteágazó a cselekmény, túl sok a kaland. Annyira azért nem, hogy ne lenne követhető, de én elidőztem volna egy-egy epizódnál hosszabban.
Működik az előadás, viszi a zene és a macskák. Akinek van alsós gyereke ÉS nem tart attól, hogy macskát fog követelni az előadás után, az vigye el a gyereket nyugodtan. Én konfliktuskerülő alkat vagyok, továbbra sem akarok macskát beszerezni a lakásba, így eltitkolom a gyerekeim elől, hogy van ez a darab. Juni egy évig követelte a Pomádét, és persze nem tudtam műsorra tűzni, a "Macska voltam Londonban" után naponta hallgatnám, hogy miért nem viszünk haza mi is egy kóbor macskát. Ezt a kockázatot azért nem merem bevállalni.
