Idén nem azt fogom sorolgatni, hogy nekem mi tetszett a legjobban a 187 megnézett előadás közül, hanem azt, hogy az általam megírt 105 cikk nézettségi adatai mit mutatnak, és ennek a szűkebb körnek, akik a bejegyzéseimet olvassák, mi az, ami a leginkább érdekesnek bizonyult? Milyen következtetéseket vonhatunk le egy cseppben a tenger állapotáról?
Kiadom a számokat – a régi bejegyzések (3246 db) is aktívak, eddig 1.129.348 kattintást szereztek – naponta átlagosan ez a szám 300-zal nő, akkor is, ha akár 10-12 napig nem teszek ki új bejegyzést.
Mindenkinek köszönöm, akiket 2023-ban nézhettem. Köszönöm a meghívásokat (színházaknak és néhány nézőnek egyaránt), az olvasást, a bejegyzéseim támogatását lájkokkal, hozzászólásokkal, megosztásokkal – ezek nélkül kevesebb emberhez jutnának el az ajánlók. Azoknak pedig külön köszönet, akiknek meg annyira fontos, hogy írjam a blogot, hogy a Patreonon is támogatnak, nekik nagy szerepük volt abban, hogy amikor a feladásra gondoltam, ezt mégsem tettem meg.
Az is lehet, hogy a számaimból teljesen más következtetésre is lehet jutni, és aki gondolja, kommenteljen, örülök, ha valaki új szempontokra is felhívja a figyelmemet.
A legtöbben a Pretty Woman-re kattintottak, pillanatok alatt 3500 olvasó felé ment a mutató. Ez jól jelzi, hogy a Madách Színház profi marketinggel és vonzó szereposztásokkal dolgozik, és mivel nehéz is bejutni, és drága is a jegy, az emberek tájékozódnak azért, mielőtt egy új produkcióra a jegyet megveszik. (Régi produkcióra nem keresnek már rá, a 2017-ben írt másik bejegyzésem az Operaház fantomjáról mindössze 262-ig jutott.)
A néző mindenáron a kikapcsolódást keresi, mondhatnánk, de ez így mégsem igaz, mert az Átriumban Az orvos korántsem tartozik a könnyű szórakoztatást kínáló előadások közé, mégis 1596-an kattintottak rá. Az, hogy ezt elérhette már nemcsak az olvasók spontán érdeklődésének tudható be, ezt megtámogatta a színház és a rendező, Alföldi Róbert hivatalos oldalának megosztása is. Ez és nagyon sok más független műhely pozitív hozzáállása a bejegyzéseimhez nekem nagyon jól is esik, és köszönöm, de sajnos a válságot is jelzi. Ezeknek a helyeknek végzetes volt a „maradj otthon” kampány hatása az inflációval együtt, nem egyszerű ezt leküzdeni. Minden néző támogatása kell, a kommentek is nagyon sokat számíthatnak – ezt jobb, ha mindenki tudatosítja magában, aki szeret magán- és független színházakba járni.
Mezítláb a parkban - Epres Attila és Kerekes Éva - Szokodi Bea fotója
Nagyon sokakat – 1435 embert - érdekelt az Orlai Produkció szintén könnyed estét ígérő Mezítláb a parkban című zenés előadása – vígjáték happy enddel: jó kombináció, szinte mindenkinek beválik. Erre rengetegen rákerestek. A Kalamazoo-ra viszont alig valaki (71), de egy Hernádi Judit-Kern András előadásra minek is rákeresni? Ez is egyfajta tanulság – van, amiről tényleg felesleges írni, eljut magától is a célközönséghez az előadás híre. (Mindkét szilveszteri előadása régen teltházas, így nem mondhatnánk, hogy érdektelen a nézőknek.)
Müpa - a régi asszony és a debütáló Wotan: Schöck Atala és Günther Groissböck A Rajna kincsé-ben - fotó: Nagy Attila
11 év alatt még sosem írtam ilyen jellegű összegzést, sose néztem végig az adataimat visszamenőleg, így most engem is nagyon meglepett, hogy az ötödik legolvasottabb bejegyzésem a 105 közül az, amelyik a Müpa Wagner fesztiváljáról szólt. 11 éve töretlen lelkesedéssel írok a Ringről, a rendezés azonos, az énekesek részben visszatérőek, részben egészen újak. Az, hogy idén erre az összegző beszámolóra 755 kattintás érkezett, az esemény iránti felfokozott érdeklődést jelzi, ennek a pár napnak a kitüntetett jelentőségét a Wagner-rajongók körében. A hasonló jellegű bejegyzést az Operaház idei három Ringjéről jelentősen kevesebben – 44-en – olvastak el, hiszen a rendezést ismerte mindenki, és alig változott a szereposztás. Az, hogy a papírforma szerint történtek a dolgok, nem von le ennek a 12 (közel teltházas) előadásnak az értékéből, és nem bánom, hogy ez lett épp a 625. Operaházról írt bejegyzésem. Kontrasztként persze gondolhatok a Toscá-ra, amely annyira megosztó, még az idei sorozat közben is több százzal nőtt a tavalyi írásom olvasottsága (most 4018-nál tart).
Pinokkió - társulati fotó - Dömölky Dániel
A Pinokkió „nem ment akkorát”, mint a Pretty Woman, mivel jelentősen többen írtak róla szintén azonnal, de feltehetően mindkettő évtizedekig velünk marad, így később a jelenlegi 732-as mutató növekedni fog. Ugyancsak tartalmas szórakozás volt a Pesti Színház Amadeus-a, amelynek az ajánlója közel 382 érdeklődőt vonzott.
Kimagaslóan nagy volt az érdeklődés a Víg Házi Színpadán készült Szélvész után is szép vagy c. előadás iránt, amely különleges produkció, „alternatív” előadásnak érződik. és az alkotói csapat megosztása ennél is lehetővé tette, hogy az irántuk érdeklődők elolvashassák, bár az ajánló sokkal később született, mint a bemutató – 599 kattintás egy ilyen kis nézőtérhez képest kiemelkedően jó. Ahogy Szántó Balázs előadása is az, évekig kell ennek még mennie.
A legközelebbi ember - fotó: Dömölky Dániel
Nem nevezhető laza szórakozásnak a Radnóti két előadása – A vége (909) illetve a Legközelebbi ember (520) -, aki a Radnótiba jár, az széleskörűen tájékozódik, így a színház törzsközönsége önmagában is indokolhatja, hogy az ajánlókat meg is írjam lehetőleg minden előadásról. Ami itt történik, az számomra minden további mérlegelés nélkül nézendő. (De amikor kicsit is vegyes a benyomásom, nem veszem magam rá, hogy kritikai hangvételű ajánlót írjak, már csak azért sem, mert ezekkel az előadásokkal érdemben eleve sokan foglalkoznak. - A Legközelebbi ember egyébként a tavalyi évadom legjobb élményei közé tartozik, az rajta lenne a saját toplistámon is.)
Embtrag - II. felvonás - Rezes Judit és Elek Ferenc - Szokodi Bea fotóján (kedvenc jelenetem eddig az évadban)
A Katona esetén nagyon hasonló a helyzet, érdekes, hogy a tavalyi többezer embert megmozgató Csinibaba koncertről készült beszámolómra is ugyanúgy 500 körüli olvasó kattintott rá, mint a Kedd-re, illetve az Embtrag-ra (a színház két igazán sikeres őszi premierje volt ez). A most frissen bemutatott Extázis, Tarnóczi Jakab multimédiás előadása viszont két héten belül már 700 kattintás közelébe ért - később nehéz lesz erre is bejutni.
A 6Színben 15-nél több független csapat működik, nagyon széles skálán mozognak így az előadások, más-más célközönségnek szólnak. A színház megosztásainak köszönhetően a kevésbé ismert csapatokról írt ajánlóim is sok nézőhöz eljutottak, nemcsak a Barbárglamúr (581), a Kizárólag az utókor számára (504), a Bipoláris (503), A csoport (456), A hosszú élet titka (444) illetve az ezeknél is jelentősebb érdeklődést kiváltó Flódni (673).
Kizárólag az utókor számára - Martinkovics Máté és Sodró Eliza fotó: Szkárossy Zsuzsa
495-en olvasták a Thália Télikertben játszott Ványa bá-ról szóló ajánlót – ez az egyik legszórakoztatóbb Csehov előadás volt, amit valaha láttam – továbbra is melegen ajánlom.
A B32 nézőtere eléggé kicsi, így a 444-es olvasói létszám igazán jelentős: ennyien kattintottak a Minden másképp van -ra.
A Bábszínház Dekameron-járól nem rossz a 420 kattintás, miközben a stúdióban játszott két előadásról írt idei ajánlóimat is 200-nál többen olvasták (Anima, Nem félünk a sötétben) – ami viszont fáj: ha lenne top-listám, akkor az első ötben lenne a Péntek úr csodálatos barátai, de majdnem mindig maradnak rá jegyek a maesteszinhaz.hu-n is. 95 kattintást ért el eddig, miközben az egyik leghasznosabb előadás, amit idén láttam. Nagyon kellene ez – a szülőknek is, akik nem érzik magukat a helyzet magaslatán…
"Csak 95?" - Péntek úr és csodálatos barátai a Bábszínházban
Ősszel még a bemutató után több héttel láttam a József Attila Színházban az Equus-t. Az ajánlóra 356-an kattintottak, míg a Vízkereszt-re, amelyet a bemutató után két nappal kitettem, csak 42-en. Lehet, hogy egy Shakespeare vígjátékra sem keres rá senki, amennyiben az általa megszeretett társulat játssza, és a darab eladja önmagát.
A Pinceszínház több előadásáról írtam, ezek közül Medveczky Balázs saját előadása (Élet-ritmusra) volt az, amely 307 olvasót is elért, a Három és fél nővér 275-öt, a Mirad, egy fiú Boszniából pedig 239-et. (Ez ráadásul stúdióelőadás, talán 40 néző fér be egyszerre rá, így relatíve ez volt a legnagyobb siker.)
Budaörsön érdekes módon a stúdióban játszott A kis herceg-re kerestek rá legtöbben (253) az idén írt ajánlóim közül, és ezt eddig Alföldi Róbert Liliomja négy nap alatt még nem érte utol (144) – mire egy hetes csúszással eljutottam rá, már több kritika is megjelent róla.
("Négy nap alatt nem értük utol a kis herceget??") Hartai Petra és Alföldi Róbert Szokodi Bea fotóján
Ugyan más a nagyságrend, de más a kamaraprodukciókat bemutató független színházak helyzete is – van olyan eset, amikor 30-50 ember teltháznak számít. Ha egy ilyen produkció iránt már 200-nál több olvasó érdeklődik, az már jelentősnek mondható, már csak azért is, mert ezeknek a műhelyeknek nem nagyon van forrása marketingre – ezeknek az előadásoknak a sorsát kevés néző kitartó támogatása is nagyon meg tudja segíteni.
Extrém nagy érdeklődést mutat a Jurányiban a Medveálom 746 kattintása – vélhetően sokan keresnek működő gyerekelőadást, és kíváncsiak a Jurányi "Hab a tortán!" mese-sorozatára.
A FÉM nézőtere sem túl nagy, így az Iskolapélda c. előadás 391-es mutatója szintén jelzés értékű. Azt, hogy a színház repertoárján belül mégis a Dzson Meklén vagyok a legnépszerűbb, megmutatja az is, hogy a 2022 decemberében írt ajánlómat közel kétszer ennyien, 785-en olvasták – aki még nem látta, azoknak továbbra is lelkesen ajánlom ezt a tavalyi kedvencemet.
A Rózsavölgyi Szalon előadásáról sokan írnak, így ehhez és a nézőtér méretéhez viszonyítva is komoly érdeklődést jelez a 256 kattintás, amely Bálint András és Jordán Tamás közös estjének ajánlójára érkezett.
Szalontay Tünde - Született Wágner Emese fotó: Kállay-Tóth Anett
Kétszáznál többen érdeklődtek mind Sütő András József Attila-estje, mind Szalontay Tünde Wágner Emeséje iránt, akik az ajánló megosztásával azt biztosították, hogy a nagyszerű előadásuk híre el is jutott az érdeklődőkhöz. Mindkét produkciónak évekig kellene mennie még, diákoknak is nézni kellene mindkettőt - remélem, hogy az ajánló még a továbbiakban is hasznosul.
Vannak további bejegyzéseim, amikor az adott előadás miatt igencsak fájt a szívem, hogy nem érhetett célt az ajánló, bár sok esetben előre tudtam, hogy így lesz. Néhány esetben éppen ezért tekintettem el a megírástól is - idő hiányában szelektálnom kell, és sokkal kevesebbszer írtam meg olyan ajánlót, amelyikről előre tudtam, hogy nem fogják megosztani, vagy akárhogyan felhasználni, és enélkül nem várhattam, hogy sok mezei nézőt érdekelne. Láttam 82 előadást, amelyekről nem írtam - ilyen a korábbi években nem fordult elő, 10% alatt maradt a megíratlan előadások száma.
Kevesen olvasnak olyan előadásról, amelyikre nem szándékoznak elmenni, akár azért, mert nem is lesz másik, akár azért, mert utazni kellene érte. Pedig egy előadás értéke nagyon megnő, ha a néző sok pénzt vagy/és időt fordított rá. Egészen más érzés, ha az ember egy másik városba is elutazik, ott némi időt is eltölt – az úgy már egy másik történet.
A néhány vidéki előadás közül a legtöbben azt olvasták el, amit a Máli néniről írtam (291), könnyen lehet, hogy a Pesten játszó Kerekes Éva immár második dunaújvárosi kirándulása már sokakban vágyat keltett a ritkán látható Füst Milán darab iránt, és oda is utaztak érte.
Mucsi Zoltán - a fotó színház galériájáról származik
A szolnoki Fösvény Mucsi Zoltánnal a címszerepben hatalmas sikert aratott egy diákelőadáson, az idei legjobb tíz színházi élményem egyike lett. Fel kellene hozni, évekig rendszeresen kellene mennie, sokat tehetne ez a fiatalok színházba szoktatása érdekében. Ha Medveczky Balázs – eredetileg szegedi előadása – átmenthető volt, lehetetlen, hogy ennek a nagyszerű (és ráadásul könnyen szállítható díszlettel rendelkező) produkciónak ne lehetne koprodukciós partnert találni. Ez jár hetek óta eszembe, de most ránéztem a számlálóra, amely 59-et mutat – nyilván senki nem fog energiát beletenni abba, hogy ez így megvalósulhasson, de nagy veszteségnek érzem. (Nagyon sok értékes vidéki előadás tűnik el - kérdés, hogy valamiféle együttműködéssel ne lehetne legalább a csúcs-előadásokat életben tartani...)
Az előadások után személyes lezárás, ha valaki még itt van:
A 2023 mindenhogyan különleges év volt számomra: nagyon kevés időről rendelkeztem szabadon, voltaképp az is eredmény, hogy ha nem is a szokásos kb. 240 előadásról, de 105-ről csak írtam. A 2013-ban kitűzött célt, „a mindenről legyen nyomhagyás”-t el kellett végleg engednem, azt pláne, hogy a színházi kínálat egészét le tudjam fedni – ennek az illúziója lebegett előttem még egykor.
Az én helyzetem nyilván sokat romlott az utóbbi 11 évben, nem sikerült jó alternatívát találni a tanári pálya helyett, de sokkal jobban érezném magam, ha azt látnám, hogy a színházi közegé viszont javult, jó helyzetben vannak azok a társulatok/művészek, akiknek az előadásai sokban segítettek, hogy ezen az éven valahogy átevickéljek. Nem érzem, hogy a két oldal között csökkenne a távolság, továbbá sok esetben a megmaradásra sincs elég forrása a függetleneknek, a nézők pedig nem tudják a már nagyon megemelt jegyárakat kifizetni, így előbb-utóbb az előadásszámok szinte minden színházban szükségszerűen csökkennek majd – van, ahol ez már meg is történt. Most is mondaná egy kedves ismerősöm: van rengeteg ingyenes orgonakoncert és vizsgák a Zeneakadémián – van alternatíva…
