A téli és különösen a nyári hónapokhoz képest az év utolsó harmadában aztán nagyon felpörögtek az események – négy hónap alatt száz előadást néztem, sok régen halogatott produkciót is. Minden alkalomról nem írtam - részben azért, mert ez egy AJÁNLÓ blog, nem kritikai.
László Zsolt - Játék a kastélyban - Fotó: Szokodi Bea
SZEPTEMBER
Hosszú időbe telt, mire sorra vettem a Webszínház Shakespeare37-sorozatának minden újabb előadását és megírtam az ajánlót (három részben) – a filmek online bármikor nézhetőek.
A Royal Operából A Figaro házasságá-t közvetítették Kálmán Péterrel, aki miatt novemberben az általam kevéssé szeretett Falstaff-rendezést is bevállaltam – bevált.
Később hirtelen ötletből újranéztem az Operában A bolygó hollandi-t, és ez a várakozáson felül jó élmények sorát gyarapította.
Sok előadást láttam a Városmajori Szemle keretében, mind közül nekem a miskolci Gyévuska volt a legjobb, és igazán sajnáltam, hogy nem jutok le többször szülővárosomba, hogy ezt a nagyon jó társulatot többet nézhessem.
A Jurányiban két, az Orlai Produkció által létrehozott monodráma is figyelemre méltó volt: Pálos Hannáé (Mély levegő) és Kulka Jánosé (Halál Velencében).
Hasonlóképpen borítékolható volt, hogy sikeres lesz a Centrál Színház Játék a kastélyban c. előadása - László Zsoltnak a másodhegedűs Gál szerepe viszont még annál is jobban feküdt, mint ahogy előre feltételeztem – októberben hasonlóképpen örültem neki a Bolondok táncá-ban is (a Radnótiban).
Teszárek Csaba - A szomjas troll - Fotó: Piti Marcell
Revelatív élmény volt a Budapest Bábszínházban A szomjas troll – Teszárek Csaba magánszáma arra késztetett, hogy utána még nyolcszor visszatérjek más előadásokra, és már szinte minden bábszínházi előadásról van ajánlóm...
Vígszínház Liliomfi c. előadásában nagyon sok színészt szerettem (legemlékezetesebb mellékszereplő: Zoltán Áron), ahogy a Madame Bizsu-ban is, a Thália Arizona Stúdiójában (Molnár Piroska köré épül, de nagyon szerettem nézni Hevesi Lászlót is, ahogy viszi az estét).
OKTÓBER
A Kamrában az Itt élet olyannyira tetszett, hogy a forrásául szolgáló 556 oldalas regény elolvasása mellett döntöttem – az ajánló ennek köszönhetően két hónapig készült.
A Jurányiban a Láthatáron Csoport tantermi előadása, a Kenyértörés-re jó lett volna diákokat vinni, de felnőtteknek is ajánlható.
Megyesi Zoltánt az év folyamán is több Haydneum-koncerten hallhattam, de önálló Bach-estjét sem hagyhattam ki.
Pótoltam a Víg Házi Színpadán A rendes lányok csendben sírnak c. előadást is – mire sikerült, már a szerző minden kiadott regényét elolvastam. Megrázó volt még így is, hogy fel voltam rá készülve, de szerettem nagyon mindhárom színésznő - Kiss Mari, Balázsovits Edit és Márkus Luca - összeforrott színpadi létezését.
Ficzere Béla - Cicikrisztus - Fotó: Mészáros Attila
Különleges helyszínen (a Budapest Történeti Múzeumban) különleges előadás a Cicikrisztus, Ficzere Béla magánszáma. A címe ugyan félrevisz (a blogom Facebook oldalát is le akarták tiltani miatta, miután az ajánlót kitettem), nincs benne semmi bántó, és az évem egyik legjobb élménye volt.
Eljutottam egy előadásra Veszprémbe, és élmény volt egy ismeretlen nézőtérre beülni, újdonságként ható színészeket nézni. Átéreztem ismét, hogy nem látunk rá a teljes színházi közegre, és a vidéki művészek, ha nem kerülnek be filmbe, sorozatba Pestről láthatatlanok…
NOVEMBER
A Spinozában várakozáson felül tetszett az Én, Zsa Zsa, Létay Dóra előadása és A zsidó kutya is.
Remek előadás a Karoline és Kasimir, érdemes miatta kiutazni Budaörsre – nem kihívás busszal sem.
Nagyon szerethető az RS9-ben a Titkos menetrend, sokaknak beválna. Azóta ahányszor buszra szállok, mindig eszembe jut a főszereplő, Tóth Szilvia Lilla.
Csarnóy Zsuzsanna, Kövesi Csenge és Mucsi Zoltán - Tóték - Fotó forrása: a Thália honlapja
Méltán sikeres a Tháliában a Tóték – ennél ideálisabb szereposztást nehezen lehetne létrehozni, a történet ebben a koncepcióban és díszletben még keményebbnek hat. Csarnóy Zsuzsanna a mindent elviselő Tótné szerepében mély nyomot hagy bennünk, Mucsi Zoltán pedig inkább minizsarnok, és kevésbé édes jó Lajos.
A Radnótiban Bálint András újabb Kosztolányi-estje a papírforma szerint nagyon jó, nézendő.
A Sufniban a Sárszeg-re több, mint két hónap csúszással jutottam el, és meg is értettem, hogy miért vált a Katona egyik egyöntetűen szeretett előadásává.
A cím alapján – Lila Akác Lokál – némi kétkedéssel indultam el az Orlai Produkció előadására, és kellemes csalódás volt, szeretni tudtam Tasnádi István Szép Ernő-adaptációját.
DECEMBER
Cyrill Dubois káprázatosan énekelt francia barokk áriákat a Purcell Kórussal a Zeneakadémián a Haydneum szervezésében, 2025-ös újabb koncertjét nyomatékosan ajánlom.
Hiánypótló előadás a Pinceszínházban a Kamaszharc – nagyon jó lenne, ha minél több középiskolás megnézné, ha még tanítanék, biztosan odaszervezném rá a tanítványaimat.
Jurányiban a Láthatáron Csoport zenés női varietéjét (Mit ér, ha?) látnia kellene a negyven pluszos nőknek, aki úgy érzi, hogy felrázásra szorul, az próbáljon eljutni rá – legközelebb majd februárban megy.
Katona mindkét új bemutatója könnyen ajánlható, mind a Nyílt tárgyalás a nagyszínpadon, mind pedig A halál kilovagolt Perzsiából – utóbbi nekem a mindenhogyan nézendő, várakozáson felüli kategória. Nem nagyon hiszek a regényadaptációkban, de ebbe akkor sem tudnék belekötni, ha az lenne a feladat. Az évad egyik igazi csúcsa.
Tasnádi Bence, Mészáros Béla, Vizi Dávid, Jakab Balázs, Tóth Zsófia, Szirtes Ági - A halál kilovagolt Perzsiából - Fotó: Szokodi Bea
Ebben a hónapban négy alkalommal is jártam a Vígszínház nézőterein: a Házi Színpadon Zsótér Sándor rendezésében a Mercédesz Benz, a Pestiben Az imposztor és Fesztbaum Béla Pesti polgár-ja is megnyert magának. Az év legutolsó előadása számomra Mohácsi János Üvegcipő – verziója volt. Engem ugyan nem győzött meg arról, hogy egy ennyire jó darabba is érdemes markánsan belenyúlni, de aki nem ismerte az eredetit, azt a változtatások nem zavarták, a zenét pedig mindenki szerette. A közönségnek érezhetően nagyon tetszett, és a katarzis megszületett a végére még nekem is – minden jó, ha a vége jó.
A jövő azóta már elkezdődött – nekem a Müpában az Évszakok-kal, amelyhez már csak a fotókat várom.
