Éppen két hete láttam A hosszú élet titká-t a 6Színben, és az ajánló gyors megírásától éppen az előadás alapanyagául szolgáló két Rényi Ádám kötet térített el. A fel nem használt 44 novelláról már előrebocsátottam egy ajánlót, és most így már tényleg csak erről a kellemes színházi estéről lesz szó, hasonló terjedelemben.
Ecsedi Erzsébet - Márton András
Az előadás 16 írásra épül, két órán át (egy szünettel) sodródunk történetről történetre, és élvezettel nézhetjük négy színész – Balla Eszter, Ecsedi Erzsébet, Márton András és Mohai Tamás - jutalomjátékát, akik sokféle arcukat megmutathatják, a folyamatos szerepváltás előnyös feladat számukra. Mindenki mindenkivel játszik.
A két fiatal és két idősebb színész megközelítőleg hasonló mennyiségű szerephez jut, és az részben rajtuk múlik, hogy kit mennyire találunk jelentősebbnek.
Balla Eszter - Mohai Tamás
Az, hogy a feladatok kiegyenlítettséget érezzük, sokban múlt a Lengyel Andor rendezőt segítő Enyedi Éván is, aki dramaturgként a szövegeket a két kötetből összeválogatta és a sorrendjüket megállapította. A válogatáskor nyilvánvalóan szempont lehetett, hogy mely írások tűntek a leginkább színpadképesnek, amelyeknél megoldható volt, hogy a minden novellára jellemző csattanó rejtve maradhasson az utolsó pillanatokig. (Ha valaki elkezdi olvasni a köteteket, rá fog jönni, hogy néhány esetben – ld. A képeskönyv – ez lehetetlen lett volna.)
A történetek sorrendjébe feltehetően praktikus szempont is beleszólt: a váltások gyors lebonyolításának szükséglete. Sikerült már a bemutatóra jól bejáratni a produkciót, nem tapasztaltam üresjáratokat. Helyenként örültem volna, ha mégis van idő kicsit még emészteni – az előadás jellegénél fogva erre viszont nincs mód, mindig jön egy újabb történet. Beleéljük magunkat két szereplő életébe, majd néhány perc múlva kezdhetjük mindezt újra…
Márkos Albert
A karakterek elkülönítését Ignjatovic Kristina jelmeztervező is nagyban segítette, ahogy a mellékelt Szkárossy Zsuzsa-fotókról ez látható is.
A jelmezeken túl ugyancsak lényeges a kivetített háttér, amely megadja az előadás alaphangulatát. Nincs többre szükség, úgyis a szereplők viszonyai válnak lényegessé, de a képek pótolják a novellákból szükségszerűen kihagyott leírásokat is. Ezért az elismerés az animációs tervezőt, Fábián Nikolett-et és a fénytervező Markó Zsoltot illeti. Sokat ad a látottakhoz Márkos Albert is, aki zeneszerzőként és muzsikusként is említendő. Néhány jelenetben a játékba is bevonják, a színész partnerként tekint rá.
Már eltelt a premier óta két hét, így egészen világos, hogy mely jelenetek voltak „maradósabbak” számomra, és melyek azok, amelyeket a későbbi olvasmányélmény erősített fel. Ez is biztosan nézőfüggő, nem szívesen nyilatkoztatnék ki olyasmit, hogy ez vagy az lett a legerősebb része az előadásnak.
Nagyon szerettem például a Leveleket, amely felidézte Örkény stílusát és látásmódját. (Erről bővebben az előző ajánlóban írtam, nem ismétlem meg itt is.) Az anya-fiú kapcsolatot Ecsedi Erzsébet és Mohai Tamás által láthattuk, akik együtt és külön is még sokszor feltűntek.
Rendkívül örültem annak, hogy az alkotóknak eszébe jutott Ecsedi Erzsébet felkérése a közreműködésre, aki eddig vidéki színházakban (Kecskemét és Szolnok után 1991 óta leginkább Zalaegerszegen) futotta be pályáját. Róla a színház iránt érdeklődő szélesebb nyilvánosság éppen egy évtizede hallott először, amikor bombaként robbant be a híre, hogy egy POSZT-válogató „felfedezte”, és utána megkapta a legjobb színésznő díját is. Játékát nézve szinte hihetetlen, hogy pályakezdő kora óta nem volt pesti premierje – talán harminc éve. (Én egy alkalommal láthattam, tavaly a Városmajorban, így erre az előadásra elsősorban miatta vártam.)
Aki még nem látta, és szeret „új” tehetségeket felfedezni, az A hosszú élet titká-ban egy igazi nagyformátumú, sokféle alakváltoztatásra is képes színészegyéniséget találhat magának, most nem „csak” egy színinövendéket – bár utóbbi is különösen örömteli helyzet: meglátni valakiben a jövő nagy színészét. Ezúttal olyan valakit nézhettünk, aki már rég itt van, mindent tud, csak mi maradtunk le róla.
A kiválasztott fotókon is jól látható, hogy a színésznő idősödő szomszédasszonytól (Bezzeggyerek) a díváig (Búcsúelőadás) sokféle alakot átlelkesít, a címadó novellában is szerepel, amelyben egyenesen a Halállal találkozik, akinek láthatóan nem lesz egyszerű feladat a helyzetet kezelni. (ld. lent a képen)
Jó partnere több jelenetben is Márton András, akit én szintén nem láttam túl sokszor, így voltaképp rá is elmondható, hogy „hiánycikk”. Rögtön a legelső megjelenésekor (A régi lakó) nagyon hasonló alakot formál – évtizedekkel korábban külföldre szakadt hazánkfiát -, mint Spiró György Kvartettjében, amely nekem egyik legfontosabb színházi élményem volt még a Budapesti Kamaraszínházban. Sokszor megnéztem és évekig érettségiztettem is belőle.
Rényi Ádám egyik gyakori témája az időskori demencia megjelenítése, és az ezzel kapcsolatos novellák közül egy megjelenik ebben az előadásban is (Hálátlanok), amelyben szintén Márton András szerepel, ezúttal Balla Eszterrel. A színésznek jól áll az Apróhirdetésre érkező férfi, a Vértanú és a több részletben elmondott Bomba című novella is.
A két fiatal színész, Balla Eszter és Mohai Tamás szintén jó lehetőségekhez jut, együtt és külön is. Balla Eszter az első kötet címadó novellájával (Osztálytalálkozó) indít, de emlékezetes Mohai Tamás partnereként például a Balatoni nyárban is, sőt övé lesz a megrázó Anya is, amelyben Ecsedi Erzsébet lánya. Mellé állunk a kellően morbid Egyéjszakás kaland után is, és ha valaki ezt szeretni fogja, az mindenképp jól teszi, ha a kimaradt novellákat is sorra veszi, mert a két kötetben többet is talál, amelynek a hangvétele ehhez hasonló. (A válogatás jellemző képet ad a szerző témáiból, a szerkesztésnél a változatosságra is törekedtek az alkotók.)
Az egyik legviccesebb novella, amelyikre egyáltalán nem vetül rá a tragédia árnyéka sem, a Mesterlövészek, amelyben ráadásul mind a négy színész hasznosul, és mindannyiunknak van ezzel a témával (lakásfelújítás) kapcsolatban tapasztalata.
Az egész produkcióval kapcsolatban valóban csak az az egy sajnálható, hogy menet közben nem lehet leállni. Mivel kevésszereplős, talán ezt is jól lehetne rögzíteni, és érdemes lenne leadni online formában is. Akkor a néző akár egy napra is szét tudná húzni a megtekintést, és eloszthatná az élményt. Amíg erre nem kerül sor, a legjobb ötlet a novellák elolvasása.
Ennyi a lényeg. Igazából az egész ajánlót egy mondatban is elintézhettem volna: nézzétek meg az előadást, hogy legyen egy jó estétek, lássátok Ecsedi Erzsébetet játszani, és kedvet kapjatok két novelláskötet elolvasásához.
PS. A bejegyzésben Szkárossy Zsuzsa előadásképei láthatóak. Az egyetlen kivétel, Ecsedi Erzsébet portréja, amelyet Szokodi Beától kaptam ehhez a bejegyzéshez.
