A FÉM „Arts&Café”, ahogy a nevében is benne van: független színház, saját koncertekkel, és ezen túl még kellemes találkozóhely is - eddig mindig tele volt, ahányszor ott előfordultam.
Az Iskolapéldát még februárban láttam – sose gondoltam, hogy szinte egy hónap csúszással fogom róla az ajánlót kitenni, de így hozták a körülményeim.
Teltház volt az Iskolapéldán is, amelyik az összes szórakoztató mozzanata ellenére sem mondható könnyed kikapcsolódásnak. Utána még napokig tudtam gondolkodni azon, hogy mit is láttunk, és mi következik belőle. (Lehet, hogy ezért is akadtam meg a posztolással?)
Sajnos, ez az előadás sem tudja megoldani a magyar oktatásügy jelenlegi helyzetét, de nem is erre vállalkozik. A téma így vagy úgy, de mindenkit érint, vagy érintett és érinteni fog, véleményünk is van, így az előadás célközönsége még hosszú évekre biztosított.
Cziczó Attila, a színház igazgatója, a produkció írója és rendezője ezt a már 2009-ben (!) megírt művét abszurd drámának minősíti. Nagyon részletes színlap készült hozzá, minden színész szerepel rajta összes szerepében, így aki ezt végigfutja, már átérzi, hogy nagyon sokféle jelenetből fog összeállni a kép, helyenként a valóságra emlékeztető mozzanatok keverednek a szürreálissal, összemosódnak benne idősíkok is. (Ami igazán szokatlan, a produkció zenei anyagát is feltöltötték, szabadon meghallgatható a honlapon.)
Az, hogy Cziczó Attila már 2009-ben szükségét érezte, hogy darabot írjon az oktatás helyzetéről, jelzi, hogy nem a legutolsó percben gondolt a vészharang megkondítására. Ebben az időszakban még fel sem merült bennem, hogy pályaelhagyó tanár legyek, ehhez még sok minden másnak is történnie kellett. Az, ahogy az új NAT-ot (Nemzeti Alaptanterv) közvetlenül a Covid előtt bevezették, nem nagyon hagyva esélyt szakmai előkészítésnek, engem váratlanul ért, de valószínűleg a szerzőt nem.
„Az iskolákat bezárják” – közli a szűkszavú rendelet, és ennyi a kiindulási alapja a darabnak. Mit tesz egy tantestület, mivel lehet próbálkozni ezek után?
Mindenki elindíthatja a fantáziáját, én biztosan nem írom le, hogy ez a konkrét tantestület mit talál ki, legyen meglepetés – önmagában is sok kiderül persze abból, ha valaki gondosan végigolvassa a szereplők névsorát, amelyben az iskola tanárain túl képzeletbeli alakok (ld. Beretva István, ősmagyar, Péter Pál miniszterelnök) mellett Klebelsberg Kunó és Mária Terézia is feltűnik.
Mindent nyolc színész játszik, és ez a létszám (a tantestületi gyűléseken) szinte tömegnek tűnik ezen a kicsi színpadon. Miután most már egy hónap is eltelt a megtekintés óta, elmondhatom, hogy egyes alakítások az idő próbáját is kiállták. Vasvári Emese csupa ideg földrajztanárként biztosan megmarad bennünk, és már csak miatta is érdemes a helyszínre menni. Ha valaki látta netán „sapkás rémként”, az pláne nézze meg – már csak azért is, mert számomra érthetetlen oknál fogva alig játszik mostanában.
Kálid Artúr kevesebb színpadi jelenléthez jut ezúttal, de aki célzottan rá kíváncsi, azoknak a FÉM-ben a Dzson Meklénen túl a Szénakutyák a kötelezően nézendő előadás. (Azóta egy Neil Simon főszerepet is remekül eljátszott a Vidám Színpadon, de mivel abban engem egyéb tényezők zavartak, nem tudtam róla ajánlót írni.)
Stubnya Béla igazgatója olyan erős karakter lett, amelyik nem halványodik el több héttel a megtekintés után sem, és el lehet valóban képzelni egy tantestület vezetőjeként, amelyben a legkülönfélébb egyéniségeket láthatjuk az eddig még nem említett Hajnal János, Horváth Máté, Kása Tímea, Kövesdi László és Vékony Brigitta által. Az már nézőfüggő, hogy közülük kivel rokonszenvezik valaki leginkább…
Az Iskolapélda közvetlen hatására eldöntöttem, hogy néhány nap múlva az Esti Kornélt is „pótolom”, amelyben Stubnya Béla címszereplőként viszi vállán az egész előadást. Ez meg is történhetett, nemsokára arról is kiteszem az ajánlót.
Azt sosem hittem volna, hogy mindkét bejegyzésem ilyen hosszan befejezetlen marad, viszont szerencsére ez mit sem számít: mindkettő repertoárelőadás, folyamatosan szerepel a FÉM műsorán. Az Iskolapélda legközelebb március 11-én, szombaton este látható, és néhány jegy még elérhető rá.
PS. Hegyi Júlia Lili fotói a FÉM Színház FB-oldaláról származnak.
