Sütő András színész önálló estre vállalkozott: elmondja József Attila 1936-ban, két ülésben pszichiátere, Gyömrői Edit kérésére papírra vetett gondolatfolyamát. Komoly kihívás, 55 percig egyedül kell megtartania a közönségét.
A negyedik előadást láttam a Ráday utcában megtalálható „Kettőspont”-ban, ahol korábban még nem jártam, így ez az AJÁNLÓ mind az előadóestről, mind a helyről szólni fog.
Sütő András legközelebb január 6-án a Kuglerartban, január 30-án és február 9-én pedig az Eötvös 10-ben látható, a Kettőspont januári műsorára pedig legegyszerűbb a FB-on rákeresni.
Akinek maga az információ nem elég csábító, azoknak ennél hosszabb ajánló:
A „Kettőspont” egy átalakított üzlethelyiségnek tűnik, amely ugyan nem egészen hangszigetelt, így beszűrődnek utcazajok, időnként emlékeztetve minket arra, hogy mi is csak bemenekültünk hétköznapi életünk elől egy előadás világába, és egy idő után szükségszerűen vissza kell oda mennünk. Megvan az az előnye, hogy nagyon könnyen elérhető (a Stúdió K szomszédságában). Nagyon otthonos, intim környezetet biztosít kevésszereplős produkcióknak, amelyek nem igényelnek sok bútort és kelléket. Harminc, esetleg negyven néző már teltházat jelent. Az volt most is. Éppen olyan hely, ahol – ha valaki nem siet és szeretne beszélgetni – érdemes tovább maradni, van büfé is.
Miután mostanában a nézői FB-csoportok elsődleges témái közé került a fűtés, megjegyzem azt is, hogy végig kellemes meleg volt, bár ennek annyira mégsem örültem, mivel ezt egy légkondicionáló biztosította, amely cserébe végig zúgott.
Valamit valamiért – nincs semmi, aminek ne lenne ára, és ebből a megoldásból világosan érzékelhető összességében is a független előadók helyzete: aki mindenáron színházat akar csinálni, nyilvánvalóan erős kompromisszumokat kell, hogy kössön. Nem jut elég támogatás nekik, de most már az állami és önkormányzati fenntartású intézményeknek sem. Jelenleg épp azt láthatjuk, hogy egész megyék, megyei jogú városok nem tudják egyetlen színházukat megfelelően kifűteni. Jelenleg már az maga heroikus teljesítmény, hogyha egy szabadúszó színész nem adja fel a vágyait, és az is, ha egy ilyen független helyszín nem zár be.
Jelen esetben én ugyan inkább néztem volna az előadást kabátban, mint légkondi zúgása mellett, de így legalább Sütő András kapott egy olyan nehezítést, amely még koncentráltabb játékra késztette, mintha előadásához kapott volna egy tökéletesen hangszigetelt teret.
Néhány perc után már szinte koncepciót láttam ebben is, amely kifejezte a költő helyzetét. József Attila számára állandó feladat volt a körülményeken úrrá lenni, sosem volt könnyű az élete, és amikor az lehetett volna, akkor sem így érzékelte.
Amikor megtudtam, hogy Sütő András a Szabad-ötleteket fogja mondani, természetesen eszembe jutott Jordán Tamás, aki sokáig mondta el ezeket hasonlóképpen (ugyanígy, a szövegbe iktatott versekkel), és amely nyilvánvalóan emblematikus élményem volt nekem is, másoknak is. Ezért is tarthatta műsoron hosszan, mert sokan rendszeresen is megnézték. Maradtak emlékképeim arról az első alkalomról, amikor a Radnótiban (1988. október 5-én) ezzel a szöveggel találkoztam, és olyan erős hatással volt rám, hogy másnap el is olvastam, és azóta többször is, így most ezekkel az előélményekkel mentem a helyszínre.
Nyilván nagyon sok múlik azon, hogy ki hogy áll éppen József Attilával, aki már odamegy, nyilván legalább érdeklődik iránta. Bőven lehetnek olyanok, akik az iskolai tanulmányaik során úgy is megszeretik, hogy kötelezőként találkoznak vele, ahogy például a fiam, aki most nyolcadikosként egy saját József Attila összest kért karácsonyra (bár négy régi kötet várt volna rá a polcon). Azt nem mondanám, hogy nyolcadikos osztályokat kellene erre az estre vinni, de miután legközelebb érettségi előtt kerül sorra József Attila (a kronologikusan felépített tananyag miatt), a 18 éveseknek viszont ez a szöveg különösen érdekes lehet. Ugyan leszedi a költőt a szobortalapzatról, bár a versek és az életrajz alapos ismerete esetén olyan őrületes meglepetést csak nem okozhat (nem rombolja jobban az illúziókat, mintha valaki például Mozart leveleibe beleolvas). Nem fogja megrázni azt, aki tisztában van azzal az egyszerű ténnyel, hogy a művészek is ugyanúgy emberek, csak találtak valamiféle utat arra, hogy gondolataikat, érzéseiket mások számára is élvezhetően formába öntsék. Könnyen lehet, hogy éppen az lesz a vonzó a Szabad-ötletek által, hogy felismerjük, a költő gondolatfolyamai és a sajátunk között lehetnek azonosságok.
Sütő András egy lendülettel mondja el nekünk a teljes szöveget, mindössze egy széket és kisasztalt kap, utóbbin egy pohár vízzel. Ez a szinte üres tér akár asszociálhatja a gyerekkori (vagy akár későbbi) alig bebútorozott albérleteit, hasonlóan üres szobákat képzelhetünk a költőhöz, akiről nem egyszer leírták, hogy alig volt pénze a kávéházakra, néha egy egész napot kihúzott egyetlen kiflivel és kávéval.
A magány és a szomorúság süt erről a színpadképről, Sütő András ezt tölti meg élettel. A hiányérzet és a szeretetvágy domináns a szövegben, többféle megfogalmazásban előfordul ugyanaz a gondolat ("talán nincs is az, amit akarok", "amit keresel, nincs"), a nincs szó összesen 14-szer. Ami van, annak pedig nem tulajdonít elég értéket - érzi maga is, hogy ez így nem jó, de nem tud ellene tenni. "Csak ami nincs, annak van bokra,..."
Sütő András érezhetően teljesen birtokában van ennek az anyagnak. Nincs sehol súgó a láthatáron, de vélhetően nincs is rá szüksége. Ezt a bonyolult és hosszú szöveget megjegyezni önmagában is nagy teljesítmény, de a színész még arra is képes, hogy elhitesse velünk, hogy valóban akkor és ott jutnak eszébe éppen ezek a szavak, előttünk formálódnak a gondolatai. Magával visz, rövid idő után semlegesíti a légkondi álmosítóan monoton zúgását is.
Az előadás kapcsán el lehet ismét gondolkodni a költő sorsán, különösen azon, hogy mennyire volt célravezető egy önelemzésre egyébként is hajlamos emberrel a pszichoanalízis során szétszedetni saját magát, ha egyszer az összerakásra nem volt semmi garancia. A költő már korábban sem szabadulhatott gyerekkori élményeinek súlya alól, de így utólag az lehet a benyomásunk, hogy a kezelés még rontott is ezen. ( Ennek köszönhetjük a nagy verseket, ez sem kétséges.) Helyzete hasonlítható ahhoz, amikor valaki észreveszi, hogy az íróasztalán rendet kellene csinálni, mindent kipakol, de mielőtt visszatenné a tárgyakat, rájön, hogy a szobában, sőt a ház többi részén sincs rend, és mindent levesz a helyéről pincétől a padlásig, és aztán megállapítja, hogy ekkora káoszon már nem tud úrrá lenni, és feladja a rendrakást. (Nekem mindig ez jut eszembe, ha József Attila terápiái merülnek fel – évtizedeken át tanítottam, így néhány évente mindig aktuálissá vált számomra ez a téma is.)
Ez az este biztosan elindíthat hasonló, vagy egészen más gondolatmeneteket a költővel kapcsolatban. Emiatt is érdemes megnézni.
Hosszú sorozatot kívánok a fiatal színésznek, mondhassa el ő is ezt a szöveget több százszor, ahogy a most nyolcvan éves Jordán Tamás, aki a napokban új premierre készül ismét, fedezzék fel a fiatalok minél többen őt is, álljon elő az a helyzet, amikor a Sütő András névről már elsősorban ő jut eszünkbe, és csak később ugrik be, hogy ugyanígy hívtak egy erdélyi írót is.
ps. Ne felejtődjön el Serfőző Krisztina, aki ebben a munkában művészeti vezetőként, producerként támogatta.
