A 6Szín lényege a befogadás – minél jobban megnehezedik a független társulatok helyzete, annál többet számít annak a kevés helynek a létezése, ahova még oda lehet menni egy-egy projekttel. Éppen emiatt nagyon sokféle a műsor, így kerülhetett szinte egymás mellé színházi naptáramban a Dumaszínház új projektje – Bödőcs Tibor előadásában a „Barbárglamour” – és a Holdvilág Kamaraszínház gyerekelőadása a „Tök Magda kalandjai”.
Legyen szó először a Barbárglamourról:
Bödőcs Tibor estje még a premier előtt népszerű lett, és azóta is azonnal megtelik, még így is, hogy a színlapon kiemelik, hogy a produkció még kísérleti fázisban van.
A „Hagyják szabadon a biztonsági sávot!”, Janklovics Péter és Stefanovics Angéla stand up-jának főpróbája volt az első dumaszínházi előadásom ősszel, és már akkor megértettem, hogy miért szeretik az emberek egyre inkább ezt a műfajt, miért akarnak rá mindenáron bejutni, és sajnos azt is, hogy miért lesz ez egyre inkább reális alternatíva az improvizációt is kedvelő színészek számára. (Egy ilyen sokakat vonzó estéhez pontosan elég egy vagy két előadó és egy technikus, elmarad rengeteg járulékos költség, amely viszont nélkülözhetetlen egy színház esetén, így ennek a műfajnak az életben maradása biztosított, és a forrásmegvonás feltehetően sokakat fog a standupozás felé hajtani. Az egyetlen igazi szűrő: nem mindenki alkalmas annyira, mint az említett két színész, akiknek műsorára azóta is szívesen emlékszem vissza.)
De vissza a 6Színbe, Bödőcs Tiborhoz, akinek az írásait olvastam már, sőt a Nézőkritikát ki is posztoltam többször, írtam ajánlót a Meg sem kínáltak-ról is, amelyet Thuróczy Szabolcs két éve játszik töretlen sikerrel, de magát a humoristát most láttam élőben először.
Ugyan a színlapon szerepel, mégis meglepett, hogy a kilencven perces műsor elején volt még „előzenekar” is, Tóth Edu személyében, aki jól kihasználja a neki jutó negyedórát, azonnal maximális intenzitással kezd. A nézőtéren ülőket is megszólítgatja, és vannak partnerei, akik szívesen válaszolnak a némileg provokatív kérdésekre.
Ez a felütés kedvező, Bödőcs Tibornak van mire reflektálni, a közönség hálás ezért a bemelegítő paródiáért. Elmondható, hogy a nézők voltaképp mindenért hálásak – rengeteget lehet nevetni, és erre fizettek be. Folyamatosan ömlenek ránk a poénok, a nézőtér talán percenként többször is, szinte kiszámíthatóan felnevet - erről is szólhat a tesztelés, nyilván itt-ott majd módosítanak a szövegen, hogy tényleg csak a leghatékonyabb poénok maradjanak meg. Láthatóan sikerül túlnyomó részt olyan közéleti és magánéleti témákat bedobni, amelyek mindenkit foglalkoztatnak, és ezt néhány személyes anekdotával is fűszerezik, amelyek vagy valóban megtörténtek velük, vagy ha nem, akkor bármelyikünkkel megeshetnének. Végig arról van szó, ami nincs rendben az életünkben (a művészszínház se nagyon beszél másról), a hiányosságokra hívják fel a figyelmet, így ehhez rengeteg alkalmas téma adódik.
Igen, a Barbárglamour kikapcsolódást jelent, és ha valaki jól tervezi az estéjét, akkor nem egyedül megy, és még be is ül sörözni valahová. Emiatt is jó ötlet, hogy a Dumaszínházban már ott is vannak helyben az asztalok, és csak remélem, hogy legalább onnan nem rohan haza mindenki az első busszal, ahogy színházi előadások után tesszük.
Ps. Aki azt érzi, hogy nem derült ki semmi konkrét a fentiekből az előadásról, annak igaza van – nem is volt cél a poénok szisztematikus kinyírása. Ez egy nyomhagyó bejegyzés, ajánlóra ennek a produkciónak és a Dumaszínháznak általában sincs szüksége – az előadás és a közönség láthatóan megtalálta egymást.
Legalább ekkora szükség van gyerekelőadásokra is, így néhány nap múlva visszatértem a Tök Magda kalandjaira – folyt. köv.
PS.2. A fotó a 6Szín színlapjáról származik, a Dumaszínház képe.
