Hallottam már korábban is a FÜGE és a Pagony Kiadó közös projektjéről, amelynek a keretében a kiadó mesekönyveiből színészpárok készítenek gyerekelőadást, de még egyiket se láttam.
Ezúttal nekem Tandori Dezső neve és az előadás leírása jelentette a mézesmadzagot, amelynek nem tudtam ellenállni.
Az előadásra a Jurányi B lépcsőházán keresztül vezet az út, a jegyeket is ott lehet átvenni. Az egész sorozat minden eseménye itt, a Laborban történik, amelyik jó tágas – egykor mintha tornaterem lett volna -, a gyerekek jól szétszórva párnákon ülhetnek középen, a szülőknek pedig kispadok és széksorok is jutnak.
Nem tömegrendezvény, és a színlapon is látható, hogy egész délelőttnyi elfoglaltságot ígérnek, előadás után lehet szabadon rajzolgatni, kézműveskedni és a kiadó könyveit 30%-os kedvezménnyel meg is vásárolni.
Az előadást ezúttal nem egy, hanem két pár készítette, és ahogy az előadás előtt velük készített interjúból kiderült, közülük csak egy a színész – Kárpáti Pál -, Szabó Sipos Ágoston zenész, Veronika Keresztesová látványtervező, Zsigó Anna pedig dramaturg.
Tandori Dezső azonos című könyvéből készült ez a harminc perces költői játék, amely a színházakban megszokott történetmesélés helyett inkább szól egy-egy hangulatról. A kiírt 4+-os jelzést érdemes figyelembe venni, mert várható, hogy az egy-kétéves gyerekeket nem fogja lekötni, így nekik és kísérőiknek inkább kellemetlenséget fog okozni ez a földön ülve is kötöttnek számító színházi helyzet.
Az, hogy ki mennyire tud ezekre a versekre, a játékmedvék és verebek világára ráhangolódni, így is gyerekfüggő lesz. A zenei aláfestés, a felakasztott csilingelő füzérek és maguk a színre lépő apró medvék is sokat adnak a gyerekeknek. (Néhányan a tapsrend közben is azonnal hozzájuk siettek és láthatóan játszani szerettek volna velük.
Kárpáti Pál az egyetlen színész, és ő az az egy, aki szerepet játszik. Egy bottal és egy sapkával eléri, hogy emlékeztessen minket Tandori Dezsőre, aki életéből évtizedeket töltött el befogadott verebeivel, játékmedvéivel pedig gombfoci bajnokságokat rendezett, és ezeknek az állását meg is örökítette.
Az előadás eszembe juttatta a Mechwart téren töltött éveimet, amikor a lányaimra felügyelve ezeket a Tandori könyveket olvasgattam, és előre sejtettem, hogy lesz majd az az időszak, amikor szívesen fogok ebbe a korszakba visszarévedni, amelyik akkor – ezeket a játszótéri órákat leszámítva – annyira idillinek mégsem tűntek… A gyerekekkel kapcsolatos nehézségek miatti panaszkodás közben csak eszembe jutott Tandori önzetlen hozzáállása, aki évekig nem hagyta el a várost, nem ment üdülni akár egy hétre sem, hogy ne kelljen másra bíznia verebeinek gondozását…
Ez azóta is gyakran eszembe jut, és mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy szedje elő Tandorit, verebeivel, medvéivel együtt.
A Hab a tortán! sorozat többi előadása is repertoáron van, jól jöhet mindenkinek, aki szeretne a gyermekével egy kellemes helyen minőségi időt tölteni, kicsit kilépni a mindennapok forgatagából.
Következő előadás: április 16-án 10.15-kor.
Ps. A fotók a Jurányi galériájából származnak.
