Nem vonzott soha különösebben Shakespeare Viharja, de ez nem tartott vissza attól, hogy színészek, társulatok és/vagy rendezők miatt többször is megnézzem. Most is így történt, ráadásul még 1989 októberéből volt egy bábszínházi Vihar-emlékképem Garas Dezsővel, amelyik majdnem annyira jó nyomot hagyott, mint az abszolút kedvencem, a "gálffilászlós", amelyik azon kevés prózai előadások egyike volt, amelyikre a főpróba után másnap is visszaültem, nem tehettem másként, és persze később is újranéztem. Azóta még egy nagyobb Vihar-kalandom volt, mégpedig Ades operaváltozata, amelyiket szintén eléggé szeretni tudtam.
Azóta évek teltek el, így reménykedtem, hogy jó lesz Szikszai Rémusz verziója is, és 29 év (és egy hónap) után ismét visszatértem Vihart nézni a Bábszínházba, ha nem is a bemutató napján, mert akkor egy kihagyhatatlan koncertre kellett mennem, hanem másfél hónap csúszással mezei nézők társaságában.





