Úgy tűnik, hogy rettentő régen van a Stúdió K műsorán a Rettentő görög vitéz, amelyik Thézeusz történetét dolgozza fel bábos eszközökkel, és még embert nem láttam, aki ne szuperlatívuszokban beszélt volna az egy-két-sok megtekintéséről. Nekem is a legjobb gyerekelőadás élményeim közé tartozik, a mindenkori top tízben benne lenne. Revelatív előadás - még mindig műsoron -, amelynek szakmai és közönségsikere ráadásul el is indította ezt a független színházi műhelyt, hogy célzottan foglalkozzon a gyerekközönséggel. A fiam egyik kedvenc előadása is volt ez, éppen ezért különösen sajnáltuk mindketten, hogy más családi program miatt nem tudott velem jönni egy újabb görög történet előadására, és így most nem tudok részletesen beszámolni, hogy mennyire tetszett a célközönségnek.
Bábok - tervezte a rendező, Németh Ilona
A célközönség a színlapon is jelzett módon az iskolás korosztály, talán leginkább az alsó tagozatosok. Saját gyerekeim példáján látom, hogy a görög mitológia bonyolult történetei nem riasztóak akár még a kisebb gyermekek - óvodások - számára sem, nyugodtan el lehet mesélni ötéveseknek is a trójai háborút, és akkor megúszható, hogy nem kötelező penzumként szakad a nyakukba a kilencedik osztály első félévében egészen ismeretlenül. Utóbbi esetben elemi csapással is felér. (Ezért jó a Percy Jackson-sorozat, amelyet most, hogy a harmadik gyerekem is elkezdte, én is elkezdtem, és már a harmadik résznél tartok a hónap eleje óta. Ebben is felhasználódik az Odüsszeia számos részlete.)
Pontosan azért, hogy ez a korosztály szerezzen valamiféle saját élményt, nagyon jó megoldás egy ilyen bábelőadás, amely után jó esetben jöhet az utánaolvasás, és a történet kiegészítése, továbbgondolása, vita a szülővel a részletekről.
Erre a célra kiválóan alkalmas mind a már említett Rettentő görög vitéz, és ez a frissen bemutatott "Odüsszeusz bolyongásai" is.
A mitológia évezredek óta jó alapanyaga irodalmi műveknek, tetszés szerint át lehet alakítani, ki lehet emelni egyes részleteket, míg másokról el lehet feledkezni - és nem csoda, hogy kétszer negyven percnyi időben ez az előadás sem vállalkozik a teljes történet elmesélésére.
Tóth Réka Ágnes darabja tömörít, nagyjából 10 perc alatt el is jutunk Párisz születésétől Trója bukásáig, éppen csak érintve az almás sztorit a három istennővel, illetve Helené szöktetését. Egyáltalán nem lehetett könnyű döntés, hogy a történet mely elemei kapjanak nagyobb hangsúlyt, illetve több időt, de ami lett, az frappáns bevezetés, éppen elég és érthető annak is, akinek semmilyen háttértudása nincs. Az is egyértelműen látszik az Odüsszeusz történet alapos ismerőjének, hogy itt most a főszereplőt egyúttal idealizálja is a szerző, nem pusztán egyszerűsíti kalandjainak elbeszélését. Ez az Odüsszeusz az, akinek el szeretnénk képzelni egy családapát, aki a kényszerűségek hatására távol van otthonról, de valóban nem foglalkozik mással, mint a hazatéréssel, sőt még a végén is kijelentik, hogy ezek után nem fog a tengerre vágyni. Ezt látva-hallva tudhatjuk, hogy ez most a Stúdió K-nak nem a valósággal szembesítő előadásai közé tartozik, hanem helyette felmutat egy eszményi embert, amilyen - sajnos - valószínűleg nincs. Ez az Odüsszeusz nem ragad le egy évre Kirkénél, hanem haza akar menni a feleségéhez, és persze Kalüpszó nimfa meg sem említődik, akinél mellékesen hét évet töltött, ez most egy kozmetikázott verzió. (Hasonló ahhoz, ahogy néha egyes celebek a médiában áldozatkész családapának állítják be magukat - több kevesebb sikerrel, jutott eszembe.)
Az előadás nem abból a célból készült, hogy ezzel valaki kipipálja az Odüsszeia (vagy egy rövidített változat) elolvasását, nem lenne elég egy olvasmány ellenőrző dolgozathoz középiskolásoknak, vigyázat. Ez az Odüsszeusz, akit látunk, nem az örökké kíváncsi ember, aki számtalan csapdába belefut és hibát követ el egészen addig, amíg rá nem jön, hogy ki lehetne próbálni azt is, hogy milyen, ha az istenek tanácsát megfogadja, és mások tapasztalatait is hasznosítja. Ő az, aki egyedül hazajut, mert képes a tanulásra, fejlődésre. Rengeteg gyenge pontja van, de ennek ellenére vonzó - a világirodalom talán legérdekesebb férfialakja, csak sajnos nem éppen a 15 éveseknek, akiknek kötelező.
Sipos Györgynek nem egy ilyen komplex alakot, hanem egy leegyszerűsítettet kell játszania, pedig már bizonyította más előadásokban, hogy több is van benne. Most nem kell több. Ebben a darabban Odüsszeusz nem tűnik igazi főszereplőnek, bár szinte minden esemény körülötte forog. (Nagyon más volt a helyzet a Rettentő Thézeuszával, amely emberinek, esendőnek és kicsit nevetségesnek, mégis szerethetőnek mutatta be a nagy görög hőst, ezáltal közelítette hozzánk, és valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, akit az az előadás elgondolkodtatott általában is a hősiesség kérdéséről. Annak az előadásnak karizmatikus középpontja volt Nagypál Gábor, aki ebből az előadásból fájóan hiányzik (tegnap láttam viszont a Woyzeckben, bejegyzés jön majd), de attól tartok, hogy ezt a sematikusabb szerepet neki sem sikerülhetett volna jobban árnyalni - pláne, hogy ez nem is volt cél.)
Azt hiszem, hogy az iskolások szeretni fogják nagyon az előadást az ötletes történetmesélés miatt, és úgy tűnik, hogy a színészek is élvezik a bábjátékot, örömmel fogják hosszan műsoron tartani. Mindhárom női szereplő - Nyakó Júlia, Homonnai Katalin és Pallagi Melitta nagyon jó formában van, együtt is jól érvényesülnek, és külön is. Hasonló alkatúak, de mégis átjön egyéniségük eltérő mivolta. Jó látni, hogy a fiatal színésznő milyen jól beilleszkedik a Stúdió K régi motorosai közé. Ők hárman osztoznak a női szerepeken, és Lovas Dániel egymaga lehet minden férfi a címszereplőn kívül.
Az előadásban mégis leginkább Spilák Lajost, a történet narrátorát szerettem, aki végig fenntartja a figyelmünket, a legváltozatosabb hangszerekkel aláfesti a történetet, és a mű zenei anyagának összeállítója is. Nagyon szeretem azokat a K-s előadásokat, amikor képességeire komolyabban építenek, a zenei háttér mindig emeli az előadások színvonalát és élvezeti értékét. Miatta is örültem, hogy megnézhettem a darabot.
Jelen esetben a bábok, a díszlet (a rendező, Németh Ilona jegyzi ezt is) szintén nagyon ötletes, jó látni, hogy a színházak a forráshiányos állapot ellenére is tudnak működni, mert megvannak azok a művészek, akiknek minden problémára van megoldásuk. Az előadás létrehozásában Fodor Tamás, a Stúdió K alapító igazgatója és rendezője is közreműködött játékmesterként, és feltétezhető, hogy a színészek is hozzáadták a saját ötleteiket a produkcióhoz.
Kellemes délelőttöt ígér és ad is az Odüsszeusz bolyongásai, kisiskolásokkal feltétlenül érdemes megnézni. Aki pedig az "igazi" Odüsszeuszt akarja a gyerekével megismertetni, és nem éri be egy húzott változattal, annak a saját - ingyenes és bevált - módszeremet ajánlom: két hét alatt, napi 1,5- 2 óra ráfordítással fel lehet hangosan olvasni a gyereknek a teljes eposzt, két-két énekenként mind a 24-et, és utána meg lehet közösen beszélni, hogy mi miért történik...(Hiszek abban, hogy az Odüsszeiát elsősorban a negyvenes korosztálynak kellene olvasnia, akinek van egy épp kilencedikes gyereke, használja ki a lehetőséget...)
Ha valaki ennél is többre vágyik, netán a mítoszról szeretné a rátapadt illúziókat-kliséket lefoszlani látni, vágyik egy deheroizált Odüsszeuszra, annak pedig ott van a Katona Ithakája készen, illetve könyv formájában a Paizs Miklós-féle szókimondóbb változat, az Odüsszeiász. Utóbbi bárkinek, csak nem gyerekeknek...
