Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (53) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (53) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (85) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (25) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (281) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (24) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Izsák Lili (24) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (43) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (21) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) opera (21) Opera (629) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (96) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (27) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (29) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (22) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (25) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (20) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (20) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (59) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Szokatlan bejelentéssel kezdődött az Operettszínház tegnapi előadása: Homonnay Zsolt kijött a függöny elé, és közölte - nem, nem azt, hogy valaki betegen fog énekelni vagy beugrás lesz, amire számítani lehet ilyenkor -: a süllyesztőt nem sikerült megjavítani, így az előadást ennek hiányában kicsit át kellett rendezni, de "ez a művészi színvonalat nem érinti". Ami lényeges volt benne, a színész szövegéből kitűnt, hogy biztosra veszi, hogy vannak a nézőtéren olyanok, akik már látták őket korábban is, hiszen egyébként ez a bejelentés teljesen szükségtelen lett volna. (Igen, sose mondtam volna meg az előadás alapján, hogy eredetileg süllyesztőt is beterveztek, bár ami azt illeti, jól jöhet hozzá tényleg.)

e2c7057xxGubik Petra, Papadimitriu Athina és Kocsis Dénes (Gordon Eszter fotója)

Népszerű előadás a Dorian Gray, nagyon is. Nemcsak azon mérhető le, hogy el vannak adva a jegyek előre - ez sok kis nézőterű produkcióval így van -, de hozzám is hónapokkal előre eljutott a híre, sokan felhívták rá a figyelmemet, és kérdőre is vontak, hogy miért nem láttam még.

Éppen emiatt mentem el, bár nem vagyok a musicalek célközönsége, még annyira sem, mint az operetteké, és rendszerint nekem éppen azok a produkciók jönnek be, amelyek a műfaj határait feszegetik, kicsit szabálytalanok, ironikusak. (Ebben is - jellemző - az a jelenet fogott meg leginkább, amikor vagy nyolc úriember frakkban, letolt gatyával egymás mellett - elvileg wc-n ülve énekelt.)

Ennek dacára, hogy nem voltam célközönség, és a Dorian Grayről ezek után is azt gondolom, hogy legjobb olvasva, el kell ismerni, hogy Várkonyi Mátyás műve Réthly Attila rendezésében, Bodor Johanna koreográfiájával, Kovács Adrián zenei vezetésével a musical kedvelőinek nagyon jó estét  ígér, átjött számomra is, hogy miért szereti a közönség és miért fog az előadás éveken át menni, akármeddig, amíg le nem veszi a színház vezetése.

Ez a bejegyzés erről szól, miért szerethető a Dorian Gray. Tehát:

 Azt hiszem, hogy a musical műfaját eleve azért is szeretik sokan, mert látványos-mozgalmas, elvonja a figyelmet hétköznapi keserveinkről, egy másik világba visz, ahol a szereplők hatalmas érzelmeket nagyon intenzíven élnek meg. Nem mintha a hétköznapokban nem lennének jelen ezek az érzelmek, de talán a legtöbben igyekeznek ezeket keretek közé szorítani, és kihagyni azokat a végletes helyzeteket, amikor az egész életük felborulna. Egészen más a színház, amikor mások megélik ezeket, a végletekig viszik és áttételesen mi is kitombolhatjuk magunkat. A zenés műfajok erre még jobban alkalmasak, mint a prózaiak, sokkal mélyebben megérinthetnek - amennyiben találnak bennünk akár egy érzékeny pontot is.

Ez a Dorian Gray verzió, amelyet Ács János közreműködésével 28 éve hoztak létre, meglehetősen működőképes. Szerencsére - és ennek valóban nagyon tudtam örülni - tíznél kevesebb prózai mondat van benne, és így nem jön elő a szokásos probléma, azaz nem rontja az énekesek hatását, hogy kiábrándítóan mondanak prózát (tisztelet a kivételnek). Elég pörgős a történet, dominál a tömeg, amely az idő jelentős részében orgiázik a főszereplők közreműködésével, jók a táncbetétek, és túl lehet azon is lépni, hogy az énekelt szöveg nem mindig érthető. (Annyira praktikus lenne magyarul IS kivetíteni, ha egyszer van feliratozás! Mondhatnám azt is, hogy mindenki énekeljen érthetően, de egyes szólamoknál ez sosem megvalósítható, viszont a kétnyelvű feliratozás az elérhető cél lehetne.)

Aki ismeri Dorian Gray történetét, azaz az eredeti Oscar Wilde művet, az nyilván más helyzetben van, mint aki nem. A téma viszont mindenkit érdekelhet, mert kevesen lennének, akik nem fogadnának el egy olyan ajánlatot, amikor egy kép öregedne meg helyettük, és ők örökre fiatalok maradhatnának. Emberek tömege öl bele rengeteg pénzt és időt több vagy kevesebb sikerrel, hogy a külseje vonzó legyen/maradjon, és attól tartok, hogy el kell fogadni, hogy a külső vonzerő mindenképp számít, hiszen felületes ismeretségnél a másik ember elsősorban a megjelenésével hat ránk. A darab vonzereje ebben is áll, el lehet ábrándozni ezen a különleges lehetőségen.

Ami kulcsfontosságú a darabban: az a romlás folyamatának bemutatása. Nem technikai kérdés ez elsősorban, sőt az a legkevesebb. Kocsis Dénes valóban szép fiatalember, de egy-egy gesztusával el tudja hitetni azt is, hogy a lelke "besötétedik", alkalmas színész, de ennél a fényképének átalakítása még egyszerűbb folyamat.

Kocsis Dénes valóban ideális választás, olyan színész, akiről elképzelhető, hogy egy festő fantáziáját megfogja, az angyalt látja benne. Ugyancsak optimális választás mellé Gubik Petra - Júliának is, rajongó szerelmes fiatal színésznőnek is, és ketten együtt kimerítik az álompár fogalmát. Énekelni is tudnak, színészként is hozzák a karaktert - mi kellhetne még? Ehhez az idillhez kép sem kellene, a néző, aki nem ismeri a sztorit, gondban is lehet egy ideig, hogy mi jöhet közbe - Dorian Gray még gazdag is... (Utóbbi is vonzó állapot, sokan hiszik, hogy munka nélkül egyszerűbb lenne - pedig pont nem. Dorian Grayen sokat segített volna valamiféle muszáj-feladat.)

Ekkor jön egyetlen pillanat, amely épp olyan váratlan és döbbenetes, mint kettejük szerelmének kialakulása: Dorian Gray szerelmét nézi egy előadásban, aki éppen azért lehet indiszponált, mert nem megjátssza a szerelmet, hanem civilben átéli - és kiábrándul. A varázslat megtörik, a kiválasztott csodalény hirtelen egészen átlagosnak tűnik fel. Ez a pillanat az, amely hősünket elindítja a lejtőn, átéli, hogy nincsenek csodák, bármi megtörténhet, és ezek után már senkinek sem képes fontosságot tulajdonítani.

A varázslat megtörése talán még fenyegetőbb, mint amikor egy szerelem hatására valaki mindenféle őrültséget követ el, és akár ahhoz is hasonlítható kicsiben, amikor egy néző kiesik egy előadás világából, amelyik bevonzotta korábban, vagy elveszíti az érdeklődését valami/valaki iránt.

Dorian Gray veszít azzal, hogy már nem képes lelkesedni, és ez után a pont után csak azt a folyamatot nézzük, ahogy lecsúszik a lejtőn és senki nem tölti fel idealizmussal.

Ezen a mozzanaton gondolkodtam el, kicsit ugyan messzire vezetett, de mégis ezt juttatta eszembe a mű, hogy mi is lenne velem, ha már nem érdekelne a színház - mert már - alig harminc év színházba járás után -  vannak olyan művek, amelyek egykor felvillanyoztak, és azóta elvesztették a különleges varázsukat a szememben, sőt - bár azt hiszem, hogy elég kitartóan vagyok képes művészi pályák figyelésére - már az is megtörtént, hogy ténylegesen ráuntam valakinek a művészetére. Mi az, ami ebből következhet? - a változás elfogadása, továbblépés - nem feltétlenül tragédia. Dorian Gray sajnos az egyszeri csalódás után nem lesz többet szerelmes, nem varázsolható el többé...

Az előadás elkalandozásra és bevonódásra is módot ad, nyilvánvalóan a nézőtől függ, hogy merre dől. Az Operettszínház törzsközönsége ezen kívül még élvezettel nézheti kedvenceit is: Homonnay Zsolton kívül fellép még Kalocsai Zsuzsa, Janza Kata, Dézsy Szabó Gábor, Vásári Mónika is (a számomra ismertebbeket sorolom, de vannak sokan mások is, akiket felismerhet az, aki ide jár: Csengeri Attila, Pesák Ádám, Braga Nikita, Petridisz Hrisztosz és Blénesi Zsolt), és mint mindig, az Operettszínház tánckara nagyon odateszi magát most is, Hermann Szabolcs vezényelt ezen az estén. Papadimitriu Athina pedig néhány megjelenésének akkor is jelentős nyomatékot tud adni, ha csak egy-két mondata van hozzá, megjegyezzük így is.

Egy szó, mint száz - a musical-rajongók még hosszú évekig fognak Dorian Grayre járni, és sosem lesz egyszerű rá jegyet venni, mert olyan az előadás, amely széles nézőréteg számára kívánatos.

 

 

Címkék: Gubik Petra Janza Kata Operettszínház Dorian Gray Kocsis Dénes Dézsy Szabó Gábor Kalocsai Zsuzsa Homonnay Zsolt Csengeri Attila Papadimitriu Athina Réthly Attila Bodor Johanna Túri Erzsébet Velich Rita

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr4514308629

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása