Négy-öt alkalommal fordult csak elő velem az elmúlt húsz évben (korábban meg soha), hogy "kénytelen" voltam egy előadást másnap is megnézni, mert odaevett a fene.
Ma este a feltámadó szél arra indított, hogy 18.35-kor az egész napos töprengés után mégis elinduljak és ismét leellenőrizzem, hogy tényleg annyira jó-e a rendezés (Bagossy László munkája), hogy ezt a legnagyobb próbát is kiállja-e. Újranézés esetén már nincs meglepetés, várja az ember a poént. Másként hat az előadás.
Jelentem: megérte.
Sok új mozzanat feltűnik, a korábban említett, a színházszerűséget aláhúzó effektek még inkább felkeltik a figyelmet. (Nem említettem még, hogy a műszak a színház saját pólóját viseli és néha a kihangosított ügyelőt halljuk mi is...De van még számos más effekt, minden poént nem lőttem le - a Nádasdy-fordítás szóvicceit pedig egyáltalán nem, pedig a szövegért önmagában is megérné megnézni az előadást.)
Gálffi ma is jó formában volt, a politikusok (akarom mondani a nápolyi király és sleppje ) hangsúlyozottan unalmasak voltak.
