Júniusban tudtam meg, hogy lesz ez a koncert. Mivel Mendelssohn másik oratóriumát, a Paulust rendszeresen hallgatom (a teljes művet, nemcsak a megrázóan gyönyörű basszus áriát, amelyet azért belinkelek, hátha van öt és fél percetek), így már ismeretlenül is esélyt adtam ennek a másiknak, az Éliásnak, amelyiknek csak a címéről tudtam korábban, és fel sem merült, hogy bele kellene hallgatni. (Sok a mű, kevés az idő és arra készülök, amelyik éppen aktuális valamilyen előadás miatt.)
De most meglátva a Purcell Kórus programját, azonnal rákerestem erre is, és azonnal első meghallgatásra beleszerettem a zenébe. Azóta – négy teljes hónapja – készültem erre a koncertre, ez a mű és a várakozás az egész nyaramat bearanyozta, és még most, két nappal a hangverseny után is hallgatom, egyre jobban megfog, ami azt illeti. (Most már főleg a második résszel vagyok elfoglalva, miután a koncert ráébresztett, hogy mégsem sikerült egészen egyenletesen megismerni a teljes művet.)
Főpróba fotó az együttes FB-oldaláról
Ennek a nagyszerű koncertnek a kapcsán írok le néhány gondolatot nyomhagyás céljából, hátha kedvetek lesz a belinkelt felvételekre rákattintani ennek hatására, ha elmulasztottátok netán a koncert élő közvetítését a Müpa honlapján.