Ha van előadás az immár több mint egyéves Rózsavölgyi programjában, ami tökéletesen illeszkedik a hely jellegéhez és kifejezi a szalon törekvéseit, ez olyan. Igényes szórakoztatás és gondolatébresztés történik egyszerre. Nem csoda, hogy egy év után is élénk érdeklődést kelt. Zárójelben jegyzem meg: nagyon szerencsés dolog, ha egy hely azt nyújtja a közönségnek, amit ígér. "Kellemes este lesz." - mondta közvetlenül az előadás előtt egy kritikus, akivel összefutottam a környéken.

A Szalon közepére, az ablak elé helyezve áll egy kisméretű emelvényen egy magas szék és egy alacsony asztal. Ahogy Jordán meg is jegyzi: nem kényelmes a szék, pusztán arra szolgál, hogy a közönség a távolabbi helyekről is jól láthassa az előadót. Keveset ül le, lehet, hogy éppen ezért - célja, hogy a versmondás helyzetének természetességét, hétköznapiságát hangsúlyozza. 

Poénok és poémák - ez az est alcíme. Első hallásra vad dolognak tűnhet, hogy Jordán Tamás vicceket és történeket mesél, keverve versekkel. A stand up műfaját az est elején hosszan elemzi és megmagyarázza a választását. A "stand up"-osok érzelmeket és történeteket mesélnek, a költők ugyanezt teszik, nem mást. Ez köti össze a két műfajt. Az est beigazolja, hogy működik az ötlet. (Ha nem működne, akkor nem menne már egy éve a műsor. A közönség elutasítása ellenére egy magánszínház nem tud valamit hosszan életben tartani.) Jordán Tamás megjelenése jelzi ezt a kevert-állapotot. Öltönyzakó csíkos pólóval és farmerral. Valamennyire igyekszik alkalmi lenni, miközben nem adja fel a hétköznapi viselet természetességét. Eszünkbe juthat róla egy hintáslegény, sőt egy bohóc is - ugyanakkor ezt tompítja a zakó. Érdekes szakállal nézni, bár Az utolsó órában már így láttam, emiatt nem jelent ez már akkora újdonságot. 

Nemcsak öltözködésében, de versmondásában is közelít a hétköznapokhoz. Igyekszik természetesen szólni a nézőkhöz, a verseket is viszonylag gyors beszédtempóban mondja, ahogy az est szövegét is szinte megállás nélkül zúdítja ránk. Mintha attól félne, hogy a mai felgyorsult világunkban már nem működne a lassú tempó. Lehet, hogy nem is működik. Neki van igaza, biztos haladni kell a korral és újra kell gombolnunk a kabátot, ahogy figyelmeztet a lezáró mondatban.

A két műfaj egymás mellett élésére jó példa, hogy stand up-os történetként is elmondja a Hajnali részegséget, Kosztolányi versét, illetve egy rendőrökkel kapcsolatos anekdotát Nádasdy Ádámmal megíratott, aki hexameterekbe foglalta Jordán valóban megtörtént kalandját. Ezek is azt bizonyítják, hogy nem halvaszületett ötlet verseket szőni egy stand up-műsorba. Elhangzanak Karinthy, Radnóti, Ady és természetesen József Attila versek. Híresek és kevésbé híresek egyaránt. Mintha az első részben több lenne a történet, a második rész elején pedig a versek dominálnak. Történeteiben dominálnak a színházzal kapcsolatosak, hiszen várhatóan az est nézőinek a többsége a színész és a színigazgató Jordánra is kíváncsi. Még az elején elmond egy vicces anekdotát arról, hogyan beszélget olyanokkal, akikről tudja, hogy ismeri őket, de sokáig nem tudja, hogy honnan. Erről eszembe jut, hogy milyen kedvesen fogadott engem is, akivel régen, 1998-ban, dolgozott még nagyon rövid ideig a Merlinben. Vajon most tudta-e, hogy honnan ismer és ki vagyok egyáltalán? Ha nem, ezt a szituációt is nagyon jól megoldotta. Az előadás pedig valóban kellemes este lett. Olyan, aminek a nyomán könnyen törzsvendég lehet valakiből a Rózsavölgyiben.