A címben idézett Fodor Ákos vers jutott eszembe (címe: A rajongóhoz) a csütörtöki színházi est konklúziójaként, amint lement a függöny. Talán mindenki jobban járna, ha a művészek és a rajongók megmaradnának a színház két markánsan elválasztott térfelén, nem mászkálnának és nem vágyakoznának át, nem ártanának egymásnak - jutott eszembe. A darab egyértelműen a művészek oldaláról nézi a kérdést, árnyalatokkal. Az előadás vitaindítónak is alkalmas lehet, nagyon jól sörözhetne egy baráti társáság utána...Én viszont csak blogbejegyzést írok néhány benyomásomról, ajánlót - feltétlenül azt. Már csak a téma és a kiváló színészek miatt is.
A bejegyzést nem akartam elsietni, tekintve, hogy reményeim szerint ezt évekig be fogom tudni tenni majd a napi ajánlókba is, így végül hat napot csúszik a befejezése - viszont így most már a távlat is megvan. Érdemes megnézni - ez a lényeg.