A Mezei Néző Fb-oldalára a két ünnep között napi lebontásban már kitettem a legjobb idei színházi emlékeimről az alábbi bejegyzést 11 részletben. Miután eddig minden évről készült ilyen, és visszakereshető, egyben is megőrzöm az összeset ebben az egy posztban.
Ezúttal nem éreztem szükségesnek a megtekintett 157 előadás (ebben a koncertek is szerepelnek) alapján azt, hogy legjobb színészeket jelöljek meg – az itt megemlített minden előadás összes közreműködőjének és háttérmunkásainak köze volt ahhoz, hogy ezek kivételes élmények lehessenek. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS is ez a bejegyzés éppen ezért, nemcsak számvetés.
Spolarics Andrea - Szenivánéji álom (kép a színház FB-oldaláról)
Még a legutolsó estére is jutott kiemelendő élmény – a Budaörsi Latinovits Színház egyetlen általam idén látott előadását, a Szentivánéji álmot is melegen tudom ajánlani, igyekszem gyorsan befejezni a róla szóló bejegyzést.
I. A közvetítések kora
A 2021-es év hosszú színházi leállással kezdődött, leginkább közvetítéseket nézhettünk öt hónapon keresztül.
Nagyon hamar beláttam, hogy a közvetítés nekem nem pótolja az igazi előadásokat, de a Katona és az Operaház műsorait mégis megnéztem, és ezekről hiánytalanul meg is írtam az ajánlóimat, remélve, hogy majd ezek később is használhatóak lesznek.
A nagy különbség: a Katona felvételei eleve tévénézőre készültek, később is be lehetett a közvetítésekre fizetni, amikor már megjelent az élő színház, míg az Operaház ebben az évadban erősen csökkentette az online működést, amely heti négy estére is kiterjedt az év első hónapjaiban. Ebben az évadban viszont sorra élőben is bemutatja a tavaly elkészült produkciókat, eddig sikerült is tartani a menetrendet.
Dead man walking - fotó: Berecz Valter (MÁO)
Január végén lesz a Dead man walking, amely különösen sikerült zenés színházi produkció, és az egyik olyan, amelyik közvetítésként is nagyon megfogott, a hatására azonnal elolvastam az alapjául szolgáló könyvet is.
Don Carlos - Ádám Zsuzsanna - Gábor Géza - fotó: Nagy Attila (MÁO)
A közvetítések közül a Don Carlos jutott eszembe elsőként, azt a rendezést szerettem volna leginkább élőben látni, és várom a júniusi előadást, bár nem egészen lesz azonos a szereposztása. Ádám Zsuzsanna (Erzsébet) (egy korábbi miskolci előadás után) alakítása tovább ért, az ő szempontjából ez a produkció különösen fontos volt. Remélem, a későbbi években marad ez a rendezés és jönnek az újabb beállók is…
A cremonai hegedűkészítő, azaz Sándor Csaba és kiválasztottja, Sáfár Orsolya - az Operaház képgalériájáról
Nagyon szerethető volt két ritkán játszott egyfelvonásos is, a Simona néni és A cremonai hegedűs ismét műsorra kerül februárban, négy alkalommal is.
II.Évadvégi újrakezdés májusban
A május végi újrakezdés után a legemlékezetesebb kalandom kétségtelenül az volt, hogy Szabó Máté különleges miskolci Déja Vu rendezése után, egy nagyon jó minőségű Messiást láthattam egymás utáni napokon Debrecenben, Miskolcon és Pécsett. A Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar turnéjának követése az idei évadomból amiatt is kiemelkedett, hogy öt hónap „semmi” után következett. A Déja Vu-ról: A turnéról: (A semmi nem egészen semmi – 1900+ km. Kb. 100 napot töltöttem erdőben, a január- február kétharmadát. A kéktúrára készülőknek leírtam saját tapasztalataimat az elmúlt 26 évre visszamenőleg.)
A Hoppá, Színház! fotója az előadásról - az apród átöltöztetése - Fodor Gabriella, Kálnay Zsófia és Szemere Zita
Júniusban már volt elég sok élő előadás, és ezek közül messze a legizgalmasabbnak, és várakozásaimon felül jónak éreztem a Figaro3-at. Dömötör András és Bíró Bence–a három darabot leleményesen gyúrta össze, az énekesek nagyon odatették magukat, így sikerült teljesen más nézőpontból megmutatni a Figaro trilógiát - nagyon tudtam neki örülni. Májusban lesz belőle újabb öt előadás az Eiffel Műhelyházban, még vannak rá jegyek is.
A főszereplő (Tasnádi Bence) támogatójával, Jászai Marival (Fullajtár Andrea) - fotó: Szokodi Bea
Ugyanez a kettős ezek után talán az egész színházi szakmát is meg tudta lepni azzal, hogy Térey János Káli holtak című regényével is csodát tett, és egy nagyon szórakoztató, a színházról sokat elmondó előadást rendezett a Katonában, amelyben még talán a szokásosnál is jobb helyzetbe kerültek a színészek – mindenki. Fullajtár Andrea Jászai Mariként nekem az eddigi évad top három mellékszereplője között mindenképp eszembe jutna.
III.
Még visszatérve júniushoz: Tarnóczi Jakab is dolgozhatott az Eiffelben, Úrhatnám polgár című előadása érdekes átmenet lett a zenés és a prózai színház között, amelyben mind az énekesek, mind a színészek jó helyzetbe kerültek, élen a főszereplő Mészáros Mátéval.
Az úrhatnám polgár - fotó: Kummer János (MÁO) - középen: Mészáros Máté
Tarnóczi Jakab, aki a Katonába leszerződött rendező éppen a Káli holtak után nem sokkal szintén egy nagyszabású, formátumos előadással jelentkezett. Az „Isten, haza, család”-ban a trójai mondakör egy részét tálalta fel nekünk újragondolva, remek játéklehetőséget teremtve többségében ugyanazoknak, akiket a Káli holtakban kollégája is már túlóráztatott. (A minőséget jelzi, hogy mindkét előadás háromrészes, három és fél óránál hosszabb és mégsem volt unalmas – nekem nem.)
Vizi Dávid, Fullajtár Andrea, Rujder Vivien és Mészáros Béla - Isten, haza, család - fotó: Szokodi Bea
Júliusban több előadást néztem, mint egész életemben összesen ebben a hónapban – a legtöbb színház a már bepróbált előadásainak bemutatóját nem akarta elhúzni őszig. Az egyik kiemelkedő, a fiam kedvence az Orlai Produkció „Budapest, Te” című zenés előadása volt Pelsőczy Réka rendezésében a Városmajorban, amely most már a Belvárosi Színházban van műsoron.
Budapest, Te! - Az Orlai Produkció fotója
IV.
Augusztusban két felejthetetlen élményem is volt. Az egyik az Ördögkatlan Fesztivál, amelyet Jánossal toltunk végig – 17 előadást néztünk meg öt nap alatt. Öt falu között ingáztunk, volt, hogy fél óra volt két előadás között és 20 km. Legalább harminc ember vett fel minket az autójával, ha valaki közülük ezt véletlenül olvassa: mély hálával gondolunk rájuk. Jánossal ez az öt nap külön kiemelkedett az egész évből, bár előtte és utána a DDK 26 túranapja (545 km) a dögmelegben sem volt éppen felejtős időszak. Valószínű, hogy túlvállaltam magam azzal, hogy minden előadásról készült külön bejegyzés mintegy három hét munkával és ezeket aztán még annál is kevesebben olvasták el, mintha a legalternatívabb függetlenszínházi produkciókról lett volna szó. Maga a fesztivál így is nagy kaland volt, és nem jutott menet közben eszembe, hogyha nincs a covid, akkor éppen akkor a japán kémiai olimpián lettünk volna, Osakában. (Ez a verseny a felelős azért, hogy soha korábban nem értem volna rá megnézni, hogy milyen is az Ördögkatlan, bár mindenki ajánlotta. Igazuk volt.)
Háy János: Elem - Kerekes Éva, Mucsi Zoltán (Nézőművészeti Kft.)
A megnézett előadások között többet is nagyon szerettünk, ha muszáj lenne egyet kiemelni, akkor a Kicsibácsi és Kicsinéninél maradnék, amelyet ekkor már másodszor néztem meg. A 21 bejegyzésben arról is, és minden egyes egyéb történésről is szó van.
V.
A másik augusztusi élményem Sárospatakhoz, illetve a Zempléni Fesztiválhoz köt. Sárik Péter és a BDZ jazzes Kékszakállújára május óta készültem, nemcsak a felvétel előzetes meghallgatásával, de a Sárik Péter Trió koncertjeivel is. Mindet megnéztem június-július folyamán, amelyre el tudtam jutni.
A Sárik Péter Trió: Gálfi Attila, Fonay Tibor és Sárik Péter
Ezek a koncertek, a Trió örömzenélése a 2021-es évem nagy ajándéka volt, és különösen a BartókX koncerteket nagyon szívesen ajánlom bárkinek. (Ugyan a szerző elképzelése az volt, hogy a jazz rajongóit közelebb vigye Bartókhoz, de én pont fordított utat jártam be, engem a jazzhez vitt közelebb, különösen magához a Trióhoz.) A jazzes Kékszakállú április 3-án a Bartók Tavasz keretében ismét látható lesz – a felvétel már kapható.
Miksch Adrienn, Rácz Rita, Fodor Beatrix Don Giovanni katalógusából, éppen Leporello kínzása közben fotó: Csiby Szilvia
A tavalyi Zempléni Fesztivál nagy dobása ugyancsak a BDZ-hez fűződött, és ez – a Don Giovanni Hábetler András rendezésében– hosszú csúszás után megérkezett szeptember elején a Müpába. Ezt biztos, hogy az évad legnagyobb élményei között a legelsők között sorolnám fel, és nagyon remélem, hogy lesz ennek még utóélete –nagyszerű operabeavató hatású előadás lehetne az Eiffel Műhelyházban. Örülnék, ha az intézmény Főigazgatója is így gondolná. (Mindenesetre fent hagyták a youtube-on a felvételt, így bármikor megnézhető.) Ide is csak hozzáfűzök egy kapcsolódó ajánlást: a BDZ szokásos évi egy operája idén Smetanától „Az eladott menyasszony” lesz, febr.26-án a Müpában, amelyre már vannak jegyek. Bízom benne, hogy a kiírt szereposztással akadálytalanul meg tud valósulni.
VI.
Júniusban és szeptemberben is megnézhettem a BFZ Barokk Együttesének templomi koncertjeit (az összesen hatból ötöt), és ezeknek is itt a helye a felsorolásban. Várom a következő sorozatot is, amely feltételezhetően május elején lesz (még ismeretlen helyszíneken).
Poppea megkoronázása - Rákossy Péter képén (MÁO)
Októberben nagy örömömre a tavalyi eiffeles Poppeát négyszer és nem egy hétre bezsúfolva, hanem elég jól széthúzva játszották, így mind a négy alkalommal ott lehettem. Szeretek néha egy-egy előadást jól megnézni, és ez esetben minden feltétel adott volt, nemcsak az optimális szereposztás. A tavalyi előzetes élményeim miatt már a rendezésnek azokat a megoldásait is megemésztettem, amelyek elsőre még zavartak. Most először láttam Poppeát igazán összetett személyiségnek Keszei Bori által, akinek elhittem, hogy csodálattal és félelemmel vegyes szerelemmel viszonyul a Szappanos Tibor által játszott Néróhoz, a nagyformátumú maffiózóhoz. Várom őket vissza a következő évadokban is.
VII.
Molnár Levente és Mester Viktória - a Coopera produkciójában
Ugyan csak egyszeri élmény volt, de nagyon mélyre ható Molnár Levente és Mester Viktória különleges kétzongorás Kékszakállúja. Ennek a bensőséges és más énekesekkel így el nem játszható előadásnak muszáj lenne Pesten állandó játszóhelyre lelnie. (Én Egerben láttam, korábban Szentendrén és Debrecenben lehetett megnézni, hamarosan amerikai körútra megy.)
Decemberben Székely Kriszta rendezett az Erkel Színházban, mégpedig a Hoffmann meséit két szereposztásban. Hatalmas bravúr volt Kolonits Klára négy alakítása az előadásban, és csak sajnálni lehet, hogy még több estét nem kapott hozzá. Mindkét szereposztásban nagyon drukkoltam a Múzsát játszó Mester Viktóriának, hogy megtarthassa magának Hoffmannt. (Sikerült neki.)
Kálmán Péter - Kolonits Klára - Németh Judit - Hoffmann meséi - a MÁO részére Rákossy Péter fotózott
VIII.
Az év egyik legjobb szórakoztató előadását, az egyébként már októberben bemutatott Tasnádi István darabot, a Szibériai csárdást is csak december elején láttam. Ha valami, ez nagyon széles közönséget szólít meg, és szinte érthetetlen, miért nincs tele a színház a járvány ellenére is.
Spiegl Anna, az elfogott amazonkirálynő - Hello, Héraklész! - Éltető Anna fotója
Tasnádi István másik októberi bemutatója talán ennél még nagyobb fegyvertény: irgalmatlanul nehéz igazán jó előadást találni a felsős korosztálynak, amelyik még netán előre is viszi őket. A „Hello, Héraklész” a Budapest Bábszínházban látható, és az a legjobb tulajdonsága, hogy a diákokat kísérő felnőtteket is leköti. Ez a színház műsorán akár évtizedekig megmaradhat, hatalmas szükség van ilyen előadásra, amelyik a görög mitológiát is megszeretteti mellékhatásként. Kamaszoknak hasonlóképpen rendkívül jól jöhet az EXIT Produkció „Scapin furfangjai” című előadása (6Szín), amelyet nemcsak a címszereplő, Pál András pörget ezerrel, de valamivel kisebb szerepben Takátsy Péter is.
Martinkovics Máté, Pál András, Georgita Máté Dezső és Takátsy Péter - Scapin furfangjai (az EXIT Produkció fotója)
A gimnazista korosztályt szabályosan eltalálja a Z generáció által írt „Hangosan lépek és visszhangzik az Oktogon”, amely az általam ismert legjobb összegzése annak, miként hatott a karantén és a járványhelyzettel kapcsolatos összes intézkedés azokra, akiknek a felnőtté válás folyamatát eleve se lenne könnyű átvészelni. (Akit tanárként vagy diákként érintett a digitális oktatás, ráismerhet néhány szituációra.)
SzínMűHely - Hangosan lépek...
IX.
A 6Szín ebben az évben indult új művészeti vezetőkkel újra, 13 társulatot befogad a város közepén, és örülök, hogy így általa nagyon sokféle színházat láthattam, amelyek közül kiemelkedett a Csirkefej. (Januárban Spiró György Imposztora látható lesz a József Attila Színházban – a szerző kapcsán ezt muszáj előrevetíteni.) Ugyanitt láttam egy minden tekintetben nekem való bensőséges Sirályt, amelyet egyébként már 2018-ban bemutatott a Gózon Gyula Kamaraszínház, csak alig volt játszható azóta. Január 24-én megint lesz.
Nyina és Trigorin -Herményi Mariann és Kálid Artúr - (A Gózon Gyula Kamaraszínház fotója)
A nagyon kis nézőtér (az első öt sor lefedve!) nem teszi az előadást gazdaságossá, de nagyon segít abban, hogy a történet átélhető legyen. Míg ez az előadás minden szereplőről egyszerre szól, a Vígszínház hatalmas nézőteréhez szabott, így látványos előadása középpontjába a fiatal művész, Trepljov került. Vidnyánszky Attila lendületes alakítása a korábbi Hamletjéhez hasonlóan nagyszabású és lehengerlő, és remélhetőleg kedvet csinál azoknak is a darabhoz, akik most találkoznak vele először – mindkettő működhet akár diákoknak is. (Nem életkortól függ a színházi ízlés, lehet, hogy van, akinek a látványos-effektes, míg másoknak az intim előadás lenne hatásosabb. Mindenkinek magának kell tudnia, hogy neki melyik való inkább.)
X.
A független előadások közül a leginkább tetszett a Hajtűkanyar autósiskola (Jurányi), a „rendes” színházba kevésbé járókat is bevonzó Egykutya (PopUp Produkció), a Hamis hang (az Orlai Produkció előadása, benne két nagyszerű színésszel, Nagy Viktor Dániellel és Vasvári Csabával) és a Stúdió K-ban a Heilbronni Katica, amelyben Pallagi Melitta és Nagypál Gábor kettőse különösen a szívemhez nőtt. Valami véletlen folytán az ő fotójuk jelent meg képernyőképként is a gépemen (lsd. lent), és úgy is hagytam – szívesen emlékszem vissza erre az előadásra.
Másik kedvenc előadásom egy „mászkálós” produkció. A Fészek Művészklub tereit járjuk be Fehér Balázs Benő rendezésében a Tonio Krögert nézve. Ezt is nagy lendülettel ajánlhatom – 30 ember fér be egyszerre, érdemes időben a jegyek után nézni.
Kurta Niké, avagy a szőke Inge - a Tonio Krögerben
XI.
Az év folyamán láttam nem egy monodrámát is, amelyekről mindig tudható, hogyha valaki egy ilyen halálugrásra vállalkozik, akkor azt mindig érdemes megnézni.
És jó is volt az Átriumban Kovács Mátéval „A bogyósgyümölcs-kertész fia”,
Nagy Maritól a Mária testamentuma (na, ezt több év csúszással láttam csak, de legalább most már igen),
Thuróczy Szabolcstól a "Meg se kínáltak",
Márfi Márktól a „Telik”,
Bálint András Szerb Antal-estje,
októberben Sághy Tamás „A cégvezető”-je (ez havonta egyszer most már a 6Színben is nézhető!),
az RS9-ben Ficzere Béla pacalos előadása, illetve
Kőszegi Mária monológja egy rákos beteg igaz történetét felhasználva (Megmondta Professzorasszonyom).
A Centrálban készült el szeptemberre Pokorny Lia estje, amelynek túléléséért most fokozottan drukkolok, hiszen a színésznő alkotótársa és kísérője, Babicsek Bernát 2022 január elsején meghalt.
XII.
Majdnem a legutolsó pillanatban jött egy igazán nekem való előadás is: a Katona idei Ascher-bemutatója, az Apák és fiúk. Ez megint az az előadás, amelyikben minden színész fontossá válhatott, mindenki jó benne és egymás közti kapcsolataik részletesen kidolgozottá váltak, olyan igényességgel, amelyet már több mint három évtizede észlelek én is a rendező munkáiban. Ez is a generációváltás témával foglalkozik, ahogy a Sirály.
Tasnádi Bence - Lengyel Benjámin - Máté Gábor - Apák és fiúk - fotó: Szokodi Bea
Stílusában ennek szöges ellentéte a bevezetésben már említett Szentivánéji álom, amellyel zártam az évet. Ez mindössze a negyedik színházi szilveszterezésem volt, erre a célra különösen alkalmas.
Nem az én előadásom volt, de Rába Roland különleges teremtménye nem maradhat ki ebből az összegzésből, azt hiszem, hogy ez mindenkinek felejthetetlen alak lesz, ha szerette, ha nem.
Rába Roland - Termetmények - Kamra - fotó: Szokodi Bea
Nagyon köszönöm mindenkinek, aki ezt a bejegyzést végig elolvasta, örömmel veszem a hibaigazítást (pl. nem működik valamelyik link). Remélem, hogy sokan tértetek vissza a színházi előadásokhoz a maszkviselés kényszere mellett is, és sikerült többségében boldogító előadásokra találnotok. Mondanom sem kell, hogy örülnék kommenteknek is...
