Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (53) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (25) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (283) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Izsák Lili (24) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (21) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) opera (22) Opera (631) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (96) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (29) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (22) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (59) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Eddig nagyon kevés előadást találtam, amelyik célzottan az elmúlt másfél-két év történéseiről szól (a járványról és a vele kapcsolatos intézkedésekről), és talán nem véletlenül. Még az is ritka, ha egy-egy előadásban maszkokat látunk szervesen beépítve a rendezésbe (lsd. a budaörsi Figaro, vagy az eiffeles Poppea), és ha nem szedek elő listákat, akkor csak kettőre emlékszem, amelyiknek tényleg a karanténidőszak a tárgya: egy finn, a youtube-on is közölt nagyon szellemes operát („Covid fan tutte”) és a 6Színben a Gordiuszt, amely egy házaspár szemszögéből idézi vissza a közelmúltat. A sor kismértékben bővíthető azért (lsd. a „Határátlépések”-ben van jelenet a digitális oktatás nehézségeiről), de nem lenne olyan igazán hosszú azoknak az előadásoknak a sora, amelyek elsősorban az elmúlt másfél év feldolgozásában segíthetnének.

Talán azért sem, mert feltételezik, hogy azok a nézők, akik kitartóan járnak színházba (maszkban is, a nem túl jó járványstatisztika ellenére is), nem feltétlenül vágynak arra, hogy még előadás közben is ezzel foglalkozzanak – inkább felejteni szeretnénk, mintha minden olyan lenne, mint azelőtt.

Oktogon12Hátul: Papp Mátyás, Nagy Rebeka, Nagy Anna - Elől: Martinkovics Máté, Georgita Máté Dezső, Tóth Zsófia és Kenéz Ágoston - minden szereplő együtt

Ez az előadás viszont kivételes…

A húsz év körüli fiatalok nézőpontját választja, már csak azért is, mert a szerzők (nyolcan: Kiskos Bíborka, Nagy Anna, Nyári László, Papp Mátyás, Romvári Boldizsár, Terecskei Aliz, Tóth Kata és Tóth Klarissza) nemrég érettségiztek, a Z generáció tagjai. Írásaikból Pass Andrea állított össze egy komplett előadást, amelyet meg is rendezett. Az előadás videós részeit Karcis Gábor készítette, Bartha Márk zeneszerzőként működött közre. 

Az írók közül ketten (Papp Mátyás és Nagy Anna) profi színészekkel ( Georgita Máté Dezső, Kenéz Ágoston, Martinkovics Máté, Nagy Rebeka és Tóth Zsófia) együtt eljátsszák ezt a valamivel kevesebb, mint két órás produkciót, amelyből elég jól visszaidézhető, hogyan élte meg a gimnazista korosztály a karantén-bezártságot és a felnőtté válás időszakát egyszerre.

Oktogon14

Jó megoldás, hogy az előadók között többségben vannak a profi színészek, de maradtak „önazonos” figurák, akik saját magukhoz hasonló karaktereket játszanak.

A fiatal színészeket többször is láttam, Martinkovics Mátét és Georgita Máté Dezsőt négy nappal korábban legutoljára a 6Színben (Scapin furfangjai), de Tóth Zsófia legutóbbi bemutatója (Teremtmények – Kamra) óta se telt el még két hét. Nekik és a negyedik színésznek, Kenéz Ágostonnak is elég jól el lehet hinni még a a gimist. Tetszett, ahogy ez a hét fiatal csapatban tud működni, az Ódryn megnézett vizsgaelőadások friss levegője és játékosságára emlékeztetett. Talán számukra is a szabadság, a kőszínházi keretekből kiszakadás LEHET ennek a projektnek a varázsa. (Az összes szerzővel és szereplővel megnézhető egy-egy interjú az előadás FB-esemény oldalán a beszélgetés rovatban. Alig tudok hasonló projektről, amelyikről ennyi és ilyen naprakész információ állna rendelkezésre. Érdemes ezt a teljes beszélgetést végigolvasni, én utólag megtettem. Aki később jegyet keres, itt érdemes jelezni ezt az igényét - végre valami, amire nem egyszerű bejutni.)

Oktogon13

Az előadást szeptember eleje óta jellemzően havonta kétszer tudják játszani (néha csak egyszer, januárra és februárra is csak egyet sikerült betenni a műsorba – gyorsan kell jegyet venni), ez volt a hatodik alkalom csupán – a hivatásos színészek egyeztetése nem könnyű.

A célközönség meglehetősen széles, így a Három Holló színházterme tele is van minden alkalommal. Ez 92 főt jelent, így nemcsak a téma lesz újdonság sokaknak, hanem a („kőszínházhoz” szokottaknak) a színészek közelsége is, egy-egy jelenetben körbejátszanak minket. (Az, hogy van kivetítés is, már nem újdonság - lassan több előadásban van vetítés, mint ahányban nincs.)

A közönség többsége is a Z generációba tartozott ezen az estén, az átlagéletkorunk nem lenne sokkal több, mint a színészeké - ez az előadás láthatóan meg tudja szólítani azokat, akikről szól. Ahogy hallottam, sokszor nézik meg teljes gimnáziumi osztályok is – aki éppen tanít, annak érdemes erre vinnie a tanítványait.

Oktogon8

A produkció célközönségének tartok mindenkit, akit a digitális oktatás érintett – a diákokon és a tanárokon kívül, akik naponta találkozhattak a darabban felvetett élethelyzetekkel (pl. milyen az, amikor éppen lejár a zoom), gondolok a szülőkre, nagyszülőkre. Ha ezt nézzük, akkor valóban széles a merítés, és havonta kétszer még akár évekig is meg lehet ezt a puritán pincehelységet tölteni velünk.

Oktogon10

Feltétlenül boldogító már annak a tudata is, hogy létezik olyan mű, amelyik be tudja ezt a korosztályt vonzani. Erre ténylegesen maguktól is elmennek gimnazisták, én is beszélgettem két lánnyal, akik hallották az előadásról, hogy jó, és ennek hatására jöttek. (Talán így lehet a legeredményesebben megtölteni egy előadást, a suttogó propagandánál nincs hatásosabb továbbra sem.)

Oktogon5

Az előadás úgy tűnik, hogy tényleg a nyolc író által megtapasztalt valóságról szól, nem sok olyan mozzanatot találtam benne, amelyik igazán meglepett volna (a digitális oktatásban módom volt részt venni, sőt a családom minden tagja is ezt élvezhette hónapokon át). Azt ugyan nem éltem át, hogy lehetne zoomos partyn berúgni, de az előadás egyik legsodróbb lendületű jelenete (Hajdu Szabolcs közreműködésével) épp erről szólt.

SAM 4146Vajdai Veronika fotóján élőben Tóth Zsófia (Petra) és kivetítve Hajdu Szabolcs (Imre, a tanár úr)

Amit látunk, az egy szűkebb baráti körrel kapcsolatos jelenetfüzér, érezzük a kapcsolóelemeket az epizódok között, de egyik-másik akár törölhető vagy helyettesíthető is lehetne. Az egészet csak alig valamivel éreztem hosszabbnak, mint ami jólesett volna, talán a csúcspontja túl korán volt, és nagyjából 70. perc környékén a feszültség csökkenéséből úgy tűnt, mintha már vége lenne. (De ez csak az én benyomásom, lehet, hogy a diáknézőket végig teljesen lekötötte.)

Oktogon4

A legtöbb szövegben (akár felszínesen) érintődik az érettségi közelsége, illetve szinte keretként megjelenik Karinthy Frigyes alakja, mégpedig a Tanár Úr kérem kapcsán, amely valóban lehet érettségi tétel, és amelynek tanulságai a megszokottól eltérő nézőpontból kerülnek elő. Karinthy saját kora oktatási rendszeréről írt humoros látleletet, ahogy ezek a diákok is. Elég nehézséget jelentene számukra az iskola a plusz bonyolítások, a covid nélkül is.

(Itt akár egy hosszú kitérő következhetne részemről, 27 év tanítás tapasztalatai kapcsán nyilván ismét eszembe jutott, hogy a jelenlegi követelmények mennyire nem alkalmazkodnak a technológiai fejlődéshez, és mennyire feleslegesnek érezhetik a gyerekek a tananyag nagyrészét, és ezen túl mennyit változott a koncentrációra való képességük. Elhangzik Mark Fischer elméletére egy utalás – a „depresszív hedonizmus” gondolata, és ezen előadás után is el lehet meditálni, hogy az élvezetek pörgetésére való hajlamunkat mennyire erősítették fel az okostelefonok és a gyors internet, majd még a covid-helyzet is. Az, hogy ez a generáció egyszerre néz filmet, játszik számítógépes játékot, fogad üzeneteket miközben elvileg tanul, nem ritka, és nagyon jónak kell lennie annak a könyvnek, amely önmagában ezt az összes hatást egyedül képes pótolni.)

Oktogon7

A diákok helyzete helyenként igazán válságosnak tűnhet (nemcsak az előadásban), a bennük felmerülő kritika jogos, és csak egyet lehet vele érteni.

Idézet az előadás szövegéből:

"Képzeljük el, mi lenne, ha az érettségi nem abból állna, hogy a Habsburg Birodalom felvilágosult abszolutista uralkodóinak törvényeit kell felmondani, hanem mondjuk idegen diákokkal kéne vitázni minket is érintő, megosztó kérdésekről. És az értékelés alapja az lehetne, hogy kinek milyen a vitakultúrája. Nem az lenne a fontos, hogy az ember meggyőzze a másikat, hanem hogy megértse. Ha valaki rendesen érvel és meghallgatja, amit a másik mond, az átmegy, aki viszont elkezd személyeskedni, annak újra kéne vizsgáznia."

 Ez megint az az előadás, amely közben sokat nevetünk, de tudjuk, hogy még több okunk lenne az elkeseredésre, láthatóan nem jó irányba mennek a folyamatok – ezt tapasztalja meg, aki benne van a rendszerben, és az előadás abban segít, hogy ezt helyettünk is kimondja. Ha nem is a Vígszínház nagyszínpadán széles tömegeknek, de ez is számít, hogy egy alternatív pincében mégis elhangzik. Nekem nagyon jólesett.

Oktogon2plakát-tóth kata

PS Győri Alíz fotóit használtam.

 

 

Címkék: Hajdu Szabolcs Pass Andrea Martinkovics Máté Georgita Máté Dezső Három Holló Tóth Zsófia Kenéz Ágoston Nagy Rebeka Hangosan lépek és visszhangzik az Oktogon

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr5216798516

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása