Hosszan várni és készülni egy előadásra jó dolog, meg is emeli annak értékét, és mivel sok energiát fektettem be az előkészületekbe az elmúlt öt hónap folyamán, így kellően tudtam értékelni azt is, hogy kétszer is nézhettem A Fideliót - a főpróbát is, nemcsak az előadást.

Azonnal leírom a lényeget röviden azoknak, akik nem akarnak hat oldalt végigolvasni róla: Gábor Sylvie munkája közönségbarát, azaz látványos, könnyen befogadható, nem megosztó és jók benne az énekesek, miközben a Fidelio maga nem túl hálás színpadi alapanyag. Nagy teljesítmény volt a létrehozása. Aki tegnap megnézte, feltétlenül elmondhatja, hogy megismerte a felszíni rétegét, és aztán dönthet úgy, hogy keres felvételeket, és foglalkozik vele, vagy tovább lép más zenék felé.
Hosszabban kifejtve: