Dan Lungu kortárs román író könyvéről tavaly hallottam. Gyorsan el lehetett olvasni, aktuális problémákról szól, stílusával is fenntartja az olvasó érdeklődését. (Az író mindkét magyarra fordított könyve számos Szabó Ervin tagkönyvtárban hozzáférhető, nem sikerkönyv mostanában, kölcsönözhetőek.) A Katona Sufnijában Csoma Judit mondja el a monológként megírt regény rövidített változatát. (A színpadi változat elkészítésében Török Tamara, a színház dramaturgja volt segítségére.)
Rendezőt nem jelölnek meg, sem tervezőket - pusztán munkatársakat. Csoma Judit színháza ez, aki nagyon keveset játszik, pedig nagyon tehetséges és folyamatosan színpadon kellene lennie. Nyíregyházán Verebes István annak idején jó helyzetekbe hozta, számos jó szerepet kapott. Országos elismertséget szintén egy nyíregyházi előadás hozott számára, Szász János rendezésében A vágy villamosa. Ezt a Csoma-hiányt kis mértékben pótolja ez az egyrészes monodráma, de remélhetőleg felhívja a színházcsinálók figyelmét, hogy a művésznő itt van és tessék hasznosítani.
A díszlet emlékeztet a Rükvercre. Ott egy hatalmas bevásárló szatyorban játszódik az előadás, itt egy falusi asszonyok által kedvelt hatalmas kék-piros-sárga otthonka a háttér, amely beborítja a játékteret is. Az alapszínek jelképezhetik a világ teljességét is (sőt a román zászló színei is ezek), és az otthonka a vidékiességet asszociálja, amitől végig menekülni próbált. Csoma Judit rózsaszín köpenye és pizsamája éles ellentétben áll mind a lepusztult bútorokkal, mind az otthonka világával. Itt van valaki, aki visszagondol életére, miközben rokonszenvünket elnyeri és az ő látószögén keresztül nézzük a román szocializmus éveit. A visszaemlékező alapállítása, hogy jobb volt a szocializmus ideje, mint a jelen. Ezt az állítást ingatja meg némileg a Kanadába kivándorolt lánya, akivel mindössze telefonon tartja a kapcsolatot (Jordán Adél hangja) Visszagondolva fiatalságára a nő mindent szépnek lát, sőt idilli színben tűnnek fel még a gyárban töltött évek is. Ilyen egy román párttag, láthatjuk. Ilyenek a komcsik. Ilyenek voltak a múlt rendszer haszonélvezői.
Annak ellenére, hogy ez egy román mű, folyamatos utalásokkal a román politikára, mégis érezzük, hogy a mi túlságosan is átpolitizált hétköznapjainkról is szól. Ebben az országban is folyamatosan komcsiznak, ahol egymillió - jórészt megélhetési - párttag volt. Addig volt jó nekünk is, amíg Kádár élt? Sokakban felmerül a kérdés, és ez a román regény és a Katona előadása is elég sokat tesz annak érdekében, hogy ezt a kérdést mi is megválaszolhassuk. Ettől függetlenül pedig élvezzük a történetet, Csoma Judit stílusát, ahogy megelevenedik előttünk egy egész élet, kis mozgásokkal, apró gesztusokkal. Élni kezdjük a magunk élete helyett az övét. Ez az én színházam, éppen az ilyen előadásokat szeretem.
