Tudunk-e IGAZÁN örülni, amikor valami jól sikerül, amikor megkapjuk azt, amire régen vágyakoztunk, képesek vagyunk-e hosszan élvezni, amikor jó nekünk és nyugi van?
Például egy koncertet, két órát egyfolytában…- néztem rá a mellettem ülő turistára, aki az előadás végén intenzíven bravózott és tapsolt, de előtte - már kb. 20 perc után - elkezdett a mobilján üzeneteket írni, de aztán rászóltam, hogy ez a bejegyzés ne erről szóljon végül…(Lehet, hogy Hollerung Gábornak van igaza, és a koncerteken ücsörgés nem természetes állapot a zenehallgatásra, főleg ma, amikor megszoktuk, hogy egyszerre több dologra figyelünk?)
