A Hunyadi idén nagy hangsúlyt kapott az Operaház repertoár-előadásai között, végigutazta több szereposztással Erdélyt, a Felvidéket és a Délvidéket is, sok új beálló kipróbálhatta, hogy milyen sportcsarnokokban nagy tömegek előtt énekelni.
Ha idén pont nem is, de a 2012-es premier óta évente többször is láttam ezt az előadást, mert minden alkalommal a szereposztásban volt egy vagy több szereplő, aki érdekelt. Ahogy mennek az évek, kezdem érezni, hogy mostanára a Hunyadi-nézésbe befektetett idő (rengeteg, ha az eddig már megírt tíz bejegyzésre fordítottat is nézzük) mostanára közel hozta hozzám ezt az Erkel-operát, és már talán valóban meg is szerettem. Az operaházi ősváltozat felvételét néha csak úgy meghallgatom, amikor eszembe jut - ez valószínűleg ezt mutatja.
A mai szereposztástól összességében is jó estét vártam, és szinte minden a papírforma szerint alakult. Most elsősorban a Cilleiként debütáló Gábor Géza miatt mentem az Erkelbe, de a többiek miatt maradtam ott végig.
Fekete Attila - Gábor Géza és a férfikar
