Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (54) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (26) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (284) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hajduk Károly (20) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Ilyés Róbert (20) Izsák Lili (26) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (22) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) opera (22) Opera (631) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (97) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (30) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (23) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (60) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zöldi Gergely (20) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Péntek este hosszabb kihagyás után ismét egy nagyon jó vígjátékot láttam a Karinthy Színházban, a Pétert. Ezek után gondoltam egyet, újraterveztem a programom, és egy egészen más jellegű előadásra is visszaültem azon melegében, sőt a jövő heti új bemutatóra (Szembesítés) is készülök.

Ha röviden kellene összefoglalnom - spoilerezés nélkül a tegnap megnézett előadás tanulságát, ennyi lenne: ha művész vagy, akármiféle, óvakodj a rajongóktól! Hogy pontosan miért, nem részletezem, esete válogatja, viszont ebben az esetben az átlagosnál kiélezettebb a helyzet, amit sejtet már a színlap is. Egy pszichotrillert látunk, amely alaphelyzete, hogy a népszerű írót autóbalesete után elvakult rajongója találja meg, aki elkezdi saját házában ápolni. Havasak az utak, a rajongó szakképzett ápolónő, a férfi mozgásképtelen. Az ápolás kicsit elhúzódik...

Aki szereti a műfajt, élvezi, ha pattanásig feszült helyzetben ül majdnem két órát (egy szünet erejéig azért kiengednek minket szerencsére), annak ez messzemenőkig ajánlható, még akkor is, ha netán olvasta Stephen King könyvét, amelyből a darabot megírta William Goldman. Vannak olyan jók a színészek, hogy élvezni lehet úgy is, ha valaki  ismeri a történet fordulatait. Nekem eddig az előadásig nem jutott eszembe, hogy a könyvért nyúljak, de most utólag el is olvasom, már elő van készítve. (Az esetemben ez a legtöbb, amit elérhet ez az előadás, az egyik főszereplőt már eddig is figyeltem, most is tetszett a játéka Balázs Andreának, aki miatt kitettem magam ennyi rettegésnek.)

Ha meggondolom, egy-két Agatha Christie krimiből készült előadást leszámítva egyáltalán nem láttam hasonló típusú darabot, nem is kerestem ezt a feszült hangulatot, amelyet az előadás végig fenn tudott tartani, sőt fokozott és csak rövid időre oldott fel.

Iványi Árpád profi munkát végzett, talált két alkalmas szereplőt, jól választotta ki a zenei betéteket, amelyek önmagukban is éreztetik velünk, hogy a fenyegetés fokozódik (hang: Voronko Miklós), saját maga tervezett egy olyan polgári otthont háttérnek, amely visszavisz minket vagy negyven évvel az időben és ami még lényegesebb: ebből a környezetből - a zenével ellentétben - kicsit sem sugárzik semmi veszélyes és így ezek a tényezők együtt biztosítják is a sikert.

Nem lebecsülve a megfelelő háttér fontosságát, ez mégis egy színész központú előadás, amelyben mindkét szereplő másként, de egyformán folyamatos intenzitással kell, hogy jelen legyen. Ha a néző azt érezné, hogy bármelyikük is ellankad vagy netán kiesne a szerepéből, a varázs is megszakadna.

Ezen az estén rám hatottak mindketten, olyannyira, hogy az előadás végén nem is tudtam tapsolni sem, örültem, hogy végre véget ért a tortúra. A többi mezei néző, akik megtöltötték a színházat, ma is pótszékes telt ház volt, viszont kellő intenzitással ünnepelte a játszókat.

Ha van nehéz helyzet, ez most az:  úgy kell nyilatkozni az előadásról, hogy ne legyen se egészen felületes, se túlrészletező, különösen azért mert minden felfedett csavar veszteségnek minősülhet a néző számára. Azért próbálkozom:

Árpa Attilát ugyan már láttam a Lovagias ügyben, de annak kapcsán lényegében csak Bajor Imréről és a most is szereplő Balázs Andreáról írtam, nem emlékszem rá, hogy ő milyen volt benne. Fogalmam sincs, hogy a Karinthy Színház nézői számára mennyire közismert, "húzónévnek" számít-e. Amennyiben igen, akkor legalább rá is vesznek jegyet és a szereplése is magyarázat a teltházra (ez még csak egy hónapja van műsoron, friss előadásnak számít egyébként is), ha meg nem, akkor az is jó, mert bármely színháznak jót tesz, ha nem mindig csak a megszokott arcokat látja a közönség. (A társulatos színházakban játszóknak is jó, ha más kollégákkal játszva néha érik őket egészen új impulzusok is.)

Árpa Attila kiegyensúlyozott, normális embert játszik, aki történetesen írásból él, megpróbál éppen műfajt váltani és nem bevált sorozatát folytatni. Nagy kérdés, megteheti-e. Van családja, van menedzsere és vannak szokásai. Voltaképp minden rendben is van nála - a balesetig. Utána fokozatosan ébred rá, hogy a látszat ellenére nincs biztonságban és helyenként irigyeljük is kreativitását, lélekjelenlétét és neki drukkolunk óhatatlanul. Meg lehet szeretni, ez fontos az előadás szempontjából, enélkül sok minden borulna.

Amíg az író csak reagál mindarra, ami vele történik, addig áldozatos ápolója és rajongója nagyon aktív, és igényei is vannak, egyre nagyobbak... Balázs Andrea óriási érdeme, hogy nem lesz kétdimenziós a figura, és mi nézők megértjük az ő indokait is, pontosan érzékeljük, hogy életének milyen eseményei szolgálhatnak észszerű magyarázatként cselekedeteire. Elhiteti velünk, hogy valóban szereti az íróját, bár ez a "birtokló típusú", talán nem is annyira ritka szeretet fajta egyik kirívó esete sajnos. Amikor azt mondjuk, hogy "imádom a tejbegrízt" és utána megesszük az egészet, ehhez hasonló...-  Talán még a rettegések közepette is átfuthat a néző agyán, hogy milyen is az a szeretet, amely árt annak az embernek, akire irányul. Ha valaki pedig nem viszonozza, akkor inkább szűnjön is meg?

Balázs Andrea nagyon erős hatást tett rám, és nemcsak rám. Az előadás után kiderült, hogy a mellettem ülő néző történetesen színész, akit előző nap láttam is játszani a Péterben, és mivel mindketten az előadás hatása alatt voltunk, ezen a mínusz két fokos téli éjszakán még egy órán át az épület előtt állva beszélgettünk és megosztottuk egymással az összes létező negatív élményt, ami a darab kapcsán eszünkbe bírt jutni a hasonló helyzetekről.

Jó volt ez a feloldó beszélgetés, ritka eset néző és színész között, váratlan ajándék volt, és csak azért eshetett meg, mert nem rajongói pozícióból indult, viszont a közös érdeklődés miatt mélyebbre mehetett, mint egy szokásos első alkalom, amikor két ember megismerkedik egymással. Egyébként pedig ez után az előadás után amúgy is kevés művész lenne, aki bizalomteli hangulatban fogadná a rajongóit....

Címkék: Tortúra Árpa Attila Karinthy Színház Balázs Andrea Iványi Árpád

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr5412250240

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása