Erre a kérdésre is részletes választ kap az, aki megnézi a Szkéné, a Nézőművészeti Kft., a Vádli Alkalmi Színházi Társulás és a Tatabányai Jászai Mari Színház közös előadását.
Részletesen kiírtam a koprodukciós partnereket, ahogy a színlapon is szerepelnek – jó ez így, ennek van jövője, hogy egy vidéki színház NE csak maximum húsz alkalommal játszhassa el az új bemutatóját, összefog egy pesti befogadó játszóhellyel és néhány "független színházi" csapattal. Ebben a felállásban a tavaly szeptemberi előadás havi egyet-kettőt biztosan elmegy még sokáig a Szkénében, és néha egy-egy alkalommal Tatabányán is.
Csapat - még bevetés előtt - Nagypál Gábor, Kaszás Gergő, Bercsényi Péter, Katona László, Fodor Tamás, Mucsi Zoltán, Király Attila
Az előadást természetesen a bemutató óta minden hónapban beírtam a naptáramba a megnézendők listájára, de az egyszeri események mindig ütötték, hiszen a résztvevők listájára pillantva feltételeztem, hogy Szikszai Rémusz rendezése hosszú pályát fog befutni, és belátható időn belül pótolni tudom. Ezen a csütörtök estén is eredetileg az Olasz nő Algírban című Szabó Máté rendezés másik szereposztása lett volna aktuális, de egy váratlan esemény miatt azt elhalasztottam két nappal, és erre ültem be.
A váratlan esemény örömteli volt számomra: Mucsi Zoltán facebook oldala egy éves lett, és egy kommentelési versenyt hirdetett, amelynek egyik nyertese lettem az ötből, és ennek az eseménynek az örömére átnéztem a bejegyzéseimet, és megállapítottam, hogy sürgősen pótolnom kell a három még hiányzó mucsis előadást, amelyik eddig még kimaradt. 1995 óta tényleg szinte mindenben láttam a színészt, de amióta a blogot írom mindössze csak tíz alkalommal, és ez nem maradhat így. (A helyzet javulni fog, jön december 9-én a Leonce és Léna bemutató, most ez fogja az összes többi aznap alternatívát ütni, mert a darabot is nagyon szeretem, nemcsak a közreműködőket.)
Még mindig Mucsi Zoltánnál maradva: a Szkénében sok előadás épül rá, van választék, és létezik „Kapa-bérlet” is azokból az előadásokból, amelyben fellépett – és ez azt hiszem a top, amit manapság egy bármilyen művész elérhet. Nem is láttam még hasonlót sehol. (Ettől még lehet, hogy van.) Jelenleg, aki vesz ilyen Kapa-bérletet, ingyenesen megnézheti az említett Leonce és Lénát.
A mai előadás Székely Csaba műve (aki a Bányavirág, Bányavakság és Bányavíz előadásoknak is a szerzője), a műfaji megjelölése: „mocskosszájú gengszterdráma 16 éven felülieknek”. Ezt érdemes komolyan venni, mert akit a színpadi káromkodás nemhogy nem szórakoztat, de idegesít, vagy netán felháborít, az most azonnal mondjon le a megtekintésről. Rengeteget káromkodnak, akár csak a Kapa-reklámokban, és a közönség reakcióiban azt véltem felfedezni, hogy ez mindenkinek nagyon tetszik. Ez már túlzófok, amit hallunk – a tükör, amit nekünk tartanak, kicsit torzít, de azért ez a mi szép ékes magyar nyelvünk, ahogy nem kevesen használják.
A szerző mellett érzem, hogy a rendező-dramaturg Szikszai Rémusznak, a Vádlinál jellemzően dramaturgként tevékenykedő Gyulay Eszternek, és talán a társulat tagjainak is lehettek hozzátételei, illetve néhány utalásból az is világos, hogy figyelik a híreket és friss aktualitásokkal dúsítják a poénokat. A közönség ezt is szerette.
Valami hasonló helyi betoldás a darabban egy rész, amely Mucsi Zoltán színészetére vonatkozik, akiről egyes szám harmadik személyben beszélnek, és akit „lejánosoznak”, és így a mi Mucsinknak esélye van saját magát értékelni, a jelentőségét meghatározni. Ez nem akármilyen színpadi helyzet – „a román” nevet viselő szereplő kioktatja a többieket, hogy ennek a nagy színésznek a nevét tanulják meg pontosan, mert – és itt jön a lényeg: „mert színész nem volt az elmúlt kétszáz évben, aki ennyit üvöltözött és káromkodott”.
Ez nem kizárt, hogy igaz, de hozzátenném, hogy a kétórás előadásnak igazán kis hányadában üvöltött Mucsi Zoltán (káromkodott, mint a vízfolyás – de nagyon változatosan, aki emiatt szereti, annak KÖTELEZŐ előadás a Kutyaharapás, most azonnal vegyen jegyet arra, amelyikre még van), de ez csak a felület.
Mucsi Zoltán – hiába népszerű, hiába közismert esetleg éppen a reklámfilmjei miatt – mégis nagy színész, és igazi embert mutat be nekünk, azonosul a szerepével, és a csendjei – mondanám „a piánói” – a legerősebbek. Élmény volt nézni végig, de leginkább akkor, amikor Nagypál Gáborral volt néhány párbeszéde, akit legkedvesebb barátja fiának vélt. Az, ahogy sebesülten a haldokló fiút a karjában tartja, az előadás legemlékezetesebb mozzanatainak egyike, még ha pont ezen nem is lehet nevetni. De nevetünk eleget ezen kívül.
Nagypál Gábor szintén a nagyon karizmatikus férfiszínészek közé tartozik, aki nagyon szerethető is - emiatt ez a kombináció igazán remek, de ha továbblépünk, és végigolvassuk a szereplők névsorát, akkor láthatjuk, hogy olyan erős ez a tíz színészből álló mezőny, hogy bármely kőszínház örülhetne, ha hasonló színvonalú társaságot ki tudna állítani. Ha meggondolom, hogy kb 130-150 ember tud a Szkénében leülni, ehhez a nézőtérhez még fantasztikusabb ez a csapat, szinte már luxus-érzetem van.
Fodor Tamás a góré, aki már átadná a nehéz bandavezéri hivatalt a fiának, akit Bercsényi Péter játszik. Fáradtságról panaszkodik, de szeme azért néha hamiskásan felvillan, mégis ez az ő világa – megértjük, hogy nehezen szakad el tőle. A banda tagjai még a nemzeti érzelmű „ukrán”, Király Attila, Kaszás Gergő, Katona László, míg a zsandárokat Kovács Krisztián és Kardos Róbert képviseli.
Hogyan nyúljunk le lóvét idegenektől? - Mucsi Zoltán, Kovács Krisztián, Kardos Róbert
Hálásak a szerepek, és a felsorolt színészeknek erőssége a csapatmunka is. Mindenkit egyenként lehetne méltatni, de ennél a darabnál jobb nem szpoilerezni, inkább higgyétek el, hogy mind jók, és nézzétek meg az előadást, különösen akkor, ha bejön nektek egy krimi, amely csak a végére áll össze teljesen, egy ideig sötétben tapogatózunk.
Egy bankrablás és a hozzá kapcsolódó rendőri akció köré épül a történet, amelyik nem sorban halad a végkifejlet felé, és némi színesítésnek – felvételről, tévén – megjelenik Pámai Anna is (akit épp tegnap láttam a Kaukázusi krétakörben egészen kitűnő formában, akkor élőben), és a bejátszásai felélénkítenek, a jeleneteket hatásosan elválasztják egymástól. Pálmai Anna a Dead Line Airlines légiutaskísérője, ez kiderül a színlapról – de nem spoilerezem ezt sem, bár az előadás első perceiben úgyis kiderül vele kapcsolatban a lényeg. Jó megoldás volt ebben a formában belehelyezni az előadásba, még akkor is, ha esetleg emögött csak egyeztetési nehézségek állnak…
A darab valóban egy bankrablás körül forog – szakmai tanácsadóként Ambrus Attila neve van a színlapon (most mutattak be egy róla készült filmet is, amely az ismerőseimet erősen megosztja – én nem láttam), de ezen kívül a magyar társadalmat erősen megosztó rasszizmus mintha legalább ennyire foglalkoztatná. A buliban résztvevő haverok neve: román, tót, cigány, ukrán, zsidó, szerb…és rendesen anyáznak is egymással a beszélgetések közben.
Nem mellékesen szóba kerül a többségi társadalmat érintő gyűlölködés, a másság el nem fogadása, „a buzizás” – a lényeg: mindez poénokba csomagolva, de azt is megtudjuk, hogy milyen alapvető technikákkal lehet másokat átverni (érzelmeikre hatva, nyereségvágyukat kihasználva).
Hasonló helyzetben mindig az jut eszembe, hogy az ilyen előadásokra úgysem jut el az, akinek jót tenne, ha elgondolkodna néhány állítás ellentmondásosságán.
Az előadás természetesen értelmezhető metaforikusan is, átláthatóvá teszi, hogy ezzel a hozzáállással miért törvényszerű a pusztulás, az előadás másnapján az jutott eszembe, hogy Székely Csabát mintha a Herderi jóslat érintette volna meg, mintha ő sem tudna ennek a szellemétől szabadulni, de menet közben annyira el vagyunk foglalva a poénokkal és a történet követésével, hogy ez a mezei nézőben talán tényleg csak utólag merül fel. Nem baj, ha ez így van.
Ne maradjon említés nélkül, hogy a nem túl nagyszabású díszletet (kisköltségvetésűek az alternatív előadások, nemigen lehet nagyot álmodni) Varga Járó Ilona, míg a ruhákat Kiss Julcsi tervezte.
Ahogy néztem az előadást, már értettem, hogy tavaly egy tanítványom miért jött emiatt külön oda hozzám, hogy nézzem már meg, mert neki ez annyira tetszett. Sokan lennének ilyenek, érzem – úgyhogy mostantól minden napi ajánlómba is bele teszem majd ezt a linket, amikor műsoron lesz. Legközelebb december 14-én.