Megközelítőleg az ötvenedik körül jár Nóti Károly-Fényes Szabolcs-Szenes Iván zenés játékának előadásszáma a Karinthyban a 2014. október 31-én tartott bemutató óta. Az 1934-ben először Kolozsvárott bemutatott történet azóta csak 14 újabb rendezésben volt látható több mint nyolcvan éven belül, és lássuk be, hogy ez nem sok. Pesten nagyon keveset ment, a Karinthy Színház produkciója előtt pedig utoljára Sepsiszentgyörgyön láthatták és annak is húsz éve már. Erre a "Nyitott ablakra" nyugodtan rá lehet mondani azt, hogy ismeretlen a nagyközönség számára, és a megnézése után még azt is, hogy nagyszerűen beleillik a színház repertoárjába, jó választásnak bizonyult.
A rendező, aki ezúttal maga a színház igazgatója-tulajdonosa, Karinthy Márton, Deres Péter dramaturggal néhány módosítást végrehajtott a szövegen, bár nem érződik soknak. A történetet éppen a boldog békeévek utolsó pillanataira helyezték (ehhez igazodnak Tordai Hajnal jelmezei), az első világháború kitörésére csak gondolhatunk néhány elszórt utalásból. (A kocsmáros feleségét - Bozó Andreát - Gavrilo Princip szöktette meg.)
Kovácsné, amikor még nem tudja, hogy mi vár rá....(Bozó Andrea)
Egy bizonyos, most tökéletesen kifejtett indoklást kapunk, hogy miért veszítettük el a háborút: ezzel a hadsereggel, amely ilyen katonák sokaságából állt, más nem is történhetett. De szép is ez a katona-kollekció, még a színlapon fel nem sorolt közvitézek is igazi egyéniségnek tűnnek, mintha a rendező azt akarta volna megmutatni, hogy egy előadáson belül akár több Svejk-jellegű fazont is fel tud sorakoztatni, kis eltérésekkel. Külön-külön gyöngyszem mindenki, Mihályfi Balázs dadogós őrnagya az erkölcsökről prédikál, miközben semmivel sem jobb, mint közvitézei, az utolsó részben erőteljes hangsúlyt éppen az ő viselt dolgai kapnak.
Mihályfi Balázs és Dányi Krisztián a végkifejlet környékén....
Ami szerencsés, a karakterábrázolások karikatúraszerűek, de mégis az elfogadhatóság határain belül maradnak: nem lesz belőle ripacskodás, és ennek feltétlenül örülhetünk. Így is kacag a nézőtér számtalan esetben, például Marton Róbert részeges őrmesterén is. Ahogy ránézünk a katonák sorára az előadás elején, leginkább arra gyanakodnánk, hogy éppen ő lesz a főhős, pirospozsgás arca kicsit gyanússá válik azonnal.
Két derék katona 1 - Dányi Krisztián és Marton Róbert
Bohózati jelenetek sora követi egymást - zenés betétekkel - három órán keresztül, és ezek a nem túl finom poénok (valaki nekimegy egy ajtófélfának, lenyel egy sípot...) mégis hatnak, nem tudtam megállni nevetés nélkül - nem is akartam persze.
Szegezdi Róbert, vagányabb baka, aki elköveti az előadás kiindulópontjául szolgáló akciót: tíz hónappal korábban beugrott a polgármester szakácsnéjának, Mariskának (Balázs Andrea) nyitott ablakán, akinek ennek következtében gyereke született. A katona próbál rejtve maradni, de közben éppen Mariska utódjának kezdte a szelet csapni, hiszen a konyhát már megszokta, csak nem változtathat folyton a szokásain... A színész nyurgasága is sokat segít abban, hogy még inkább poénnak tűnjön a felismerési játék - nemigen lehetne kivel összekeverni.
Két derék katona 2: Szegezdi Róbert és Dányi Krisztián
Dányi Krisztián persze még a felsoroltakhoz képest is ügyefogyott, szövegeit hallgatva akkor is asszociálnánk Svejkre, ha erre nem történne semmi utalás a szórólapon. Az előadás egyik motorja, de nem az egyetlen. Szerencsés, hogy bár kinevetjük, mégis drukkolunk neki, hogy megtalálja a hozzá illő társat, szerethető ostobasága is. (Elhisszük, hogy nem tetteti.)
A felsoroltakhoz képest normálisnak látszik egészen Kékesi Gábor handnagya, aki a papírforma szerint délceg és vonzó, udvarol a polgármester lányának (Császár Réka), de kiderül, hogy a múltjában neki is van némi eltitkolni valója (Bozó Andrea másik szerepe Gréti, az orfeumi színésznőcske, láthatóan élvezi, hogy játszhat két szélsőségesen különböző figurát).
Kékesi Gábor nyakában Bozó Andreával
A civilek is megérik a pénzüket, akiknek úgy tűnik, hogy komoly komplikációt okoznak az egyenruhások, akik elhódítják előlük a hajadonokat. Persze nem mindenkit érint ez közvetlenül, a katonsaság jelenléte a polgármesternek (Szirtes Gábor) inkább hiúsági kérdés, őt felesége így is jobban nyomasztja, aki a papucsa alatt tartja. Martin Márta számára hálás szerep ez, most sokkal jobban kibontakozhat, mint például a legutóbbi kisebb feladatában, A játékosban. Élvezi ő is a kis kilengést, nem rossz néha bohózatot játszani és jóval több visszajelzéshez jutni a közönségtől.
Még megjegyzendő, hogy Szirtes Gáboré az előadás leghangsúlyosabb monológja, amelyben arra oktat, hogy jobb hallgatni - "más se mond semmit" - és kiemeli, hogy nem szidja a Monarchiát, vagy ha igen, akkor is mindent letagad. Érezzük, lehetett volna ezt a történetet másképpen is színpadra állítani, több politikai utalással, de nem bánjuk, hogy ezt a ziccert az alkotók kihagyták. (Épp ma van a bemutatója a Holdkőnek a Szkénében, aki akar egy nyíltan politizáló színházi előadást, bevállalhatja.)
Szűcs Péter Pál Sramek, a hivatalnok szerepében túl gyakran nem bukkan fel, de amikor igen, akkor sokat nevetünk rajta is, nehéz elképzelni róla, ahogy konkurenséről Gólyáról (Földvári Péter) is, hogy az egyenruhások varázsával versenyezhessesenk. Utóbbi gyanúsan hasonlít a színház pénztárosára, aki a sajtókapcsolatokat is tartja a honlap szerint.
(Zárójelben: a színház honlapja nagyon jó, MINDEN KÉPET onnan töltöttem le, de nem találtam meg öszegyűjtve az összes fellépő, illetőleg az összes munkatárs névsorát és fényképét. Nagyon hasznos tud lenni egy ilyen "fejezet" pedig, ha az ember külön próbál egy nevet egy arccal összepárosítani, sőt akár lehetne mindenkiről több információ is egy arcképcsarnokban...)
Németh Gábor, a vendéglős egyben narrátor is, átköti a jeleneteket. Amíg ránk ripakodik, hogy miért bámuljuk őt, illetve megosztja velünk a legfrissebb információkat Szerdahely városával kapcsolatban, addig át is díszítik a színpadot. Legalább öt különböző helyszínt váltogat az előadás, az sem tréfadolog. (tervező: Juhász Kata)
Ugyan több a férfi szereplő, de a nők nem kevésbé hangsúlyosak. Az említetteken kívül Sári Évát, a "vagány baka" által elcsábított kettes számú cselédlányt kell még szóba hozni, aki Balázs Andreával remek párost alkot.
Összességében megállapítható, hogy a Nyitott ablak egy olyan előadás, amelyiket jó lehet játszani - nézni pedig egészen biztosan nagyon kellemes. Üde színfolt a darabba beiktatott Csehov "Három nővér" paródia, amelyhez most is van három nagyszerű színész - Szegezdi és Marton Róbert illetve Dányi Krisztián), akik remekül mutatnak női ruhában. Ebben a közegben a "dolgozni kellene" különösen poénosan hangzik.
Ez a szerda nem a legsikerültebb napjaim közül való volt, mondhatnám azt is, hogy kellően lehangolt voltam itthon ülve (és blogot írva) az idestova 31 hónapja folyó építkezés szűnni nem akaró zaja közben, így módja volt Karinthy Márton színházának ismét, sokadszor bemutatni, hogy mire képesek - ezzel a zenés-táncos előadással sikeresen kihúztak a gödörből, és este tízkor már megint abban a tévhitben rigattam magam, hogy mégis szép a világ, és szerencsésnek mondhatom magam. Az előadást feltétlenül tudom ajánlani rosszkedv ellen, nekem bevált.
