Az első rész után jöjjön a második -tekintsünk vissza, hogy alakult az október.
Hello, Heraklész - Spiegel Anna
Október első napján Bálint András Szerb Antal estjével indítottam – később a Bábszínház Szerb Antal kódja is követte ezt, amely szintén többet adott, mint az évforduló kipipálását.
A Katonában a Mesteremberek kifejezetten kellemes volt, de feltehetően ugyanez az előadás nagyobb sikert arat egy szórakoztató profilú színházban, a Katona esetén „túl könnyűnek” találták sokan. Mi azért szerettük.
Bakonyi Alexa - Egykutya
Ennél izgalmasabb volt egy független csapatot nem színházi térben látni – a Pop Up Produkció Egykutyájára ráadásul egy olvasói komment terelte rá a figyelmemet. Ebből is látszik, hogy manapság tényleg komoly szerepe van a közösségi médiának, a „suttogó propaganda” korábban is a legtöbb nézőt vonzotta be, most is így van, csak változott a forma közben.
Az októberem – ideális esetben – nagyban szólt volna Gyöngyösi Levente általam nagyon kedvelt operájáról, de A Mester és Margarita az Eiffelben élő zenekar és kórus nélkül került színre, és így egy nézés után megfutottam – az énekesek nagyon jók benne, de nem kapartam magam össze egy ajánlóra, már csak azért sem, mert koncertszerű formában (még a miskolci ősbemutatón) jobban szerettem. Aki szereti a musicaleket, különösen Szente Vajk rendezéseit, azoknak tudom ajánlani. (A sok munka érződött benne, de nem rántott be.)
Vasvári Csaba - Nagy Dániel Viktor - Hamis hang
A csalódást viszonylag könnyen feledtette az Orlai Produkció Hamis hang című kétszemélyes darabja, amelyik kegyetlenül megrázó, de Nagy Dániel Viktor Vasvári Csabával hatalmasat játszik benne. Ez feltétlenül az évad átlagszínvonala fölé emelkedő előadás volt, de persze a könnyed szórakoztatást keresőknek nem való.
A másnap látott Hello, Héraklész viszont lényegében a teljes lakosságnak ajánlható, az általános iskola felső tagozatára járókat célozták meg ugyan, de jó élmény ez nagyon a kísérőtanároknak is. Azon kívül, hogy szórakoztató, nagyon hasznos, a görög mitológia bonyolult történeteit meg lehet általa jegyezni, de a megszeretés nem könnyű folyamatát feltétlenül erősen megtámogatja. Ez az az előadás, amelyért szívesen kampányolok, ennek támogatott programban kellene minden kisdiákhoz eljutnia az általános iskolás tanulmányai időszakában.
Madártávlat - Márfi Márk - Kerekes Éva - Nagy Katica
Ez a sorozat tényleg csak a csúcsokat tekinti végig – bárki megteheti, hogy a blogomon egy konkrét hónapra ránéz, és akkor rájön, hogy ez korántsem minden. Láttam csodás színészeket a 6Szín Madártávlatában (Kerekes Éva!), illetve a Radnóti Don Carlosában (László Zsolt!). Utóbbiban nekem túl sok volt a közvetítés (érthető módon, ez még a covid leállás alatt készült), ebben az elmúlt évadban már túl sok előadásban használták ezt az eszközt, nagyon hamar meg lehetett unni. A Radnóti esetén a színpad leszűkítése is indokolta persze, hogy a teret valami módon mégis kitágítsák. (Ha minden jól megy, jövőre visszaáll a normális helyzet, viszont a Tesla Labort nem tudják forráshiány miatt fenntartani – hiányozni fog.)
Főpróbán láttam Székesfehérváron Sághy Tamás önálló estjét, Háy János „A cégvezető” című regényének egyes részleteiből állította össze az órányi szöveget. Ez szerencsésen bekerült azóta a 6Szín műsorába is, remélhetőleg még jövőre is meg lehet ott majd nézni.
Sághy Tamás - A cégvezető
Az Egri Kamaraopera Fesztivál keretében láttam Molnár Levente és Mester Viktória egyedi és nagyon (talán túlságosan is) személyes Kékszakállúját, amely az évad végén Győrbe is eljutott. Ha nem csak utólag tudtam volna róla, akkor nyilván oda is elutaztam volna, hogy lássam, miként működik az előadás nagy nézőtér előtt. (Idén végül összesen két Kékszakállúval kellett beérnem, a második a Sárik Péter-féle verzió volt a Várkert Bazárban áprilisban, a többi lehetőséget kihagytam.)
Ha már Sárik Péter és a Trió említődik: több koncertjükön jártam az évad folyamán, de a Bartók X-et még többször is megnéztem volna – felmerült bennem még az erdélyi turnéjuk követése is, de mivel ez pont egybeesett az Opera Figaro-sorozatával és a Wagner-napokkal is, ezt komolyan nem vállalhattam be. (Szeptemberi koncertjükön állandó partnereik mind fellépnek velük, már most javaslom, hogy menjetek el rá.)
Pallagi Melitta - Nagypál Gábor - A Heilbronni Katica
Érdekes volt Zsótér Sándor „Pisztácia és mogyoró”-ja szintén Fehérváron, ahogy a Stúdió K Heilbronni Katicája is. Ebben különösen szerethető volt a címszereplőként az előadást végigfutó Pallagi Melitta, illetve a Sugár grófjaként látható Nagypál Gábor.
A bravúrosan előadott hosszú monológok kedvelői velem együtt nyilván szerették a Beszélő fejeket a Centrálban – a színészek közül a most már műsorvezetőként közismert Liptai Claudia okozhatta a legnagyobb meglepetést másoknak is. Ebből megérezhettük, hogy milyen veszteség az, hogy az elmúlt évtizedeit nem a színpadon töltötte. Aki netán a Mestercukrászból ismeri, az rendkívüli élményt kap ettől az előadástól, egészen más karaktert teremt meg és nagyon élővé válik.
Nemsokára következik a november is...
